Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-395

395. országos ülés 1912 június 10-én, hétfőn. 517 Kenedi Géza előadó: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Gróf Khuen-Héderváry Károly volt ministerelnök ur (Élénk éljenzés.) kinevezése alkalmával 1910. évi január hó 24-én d. u. 4 órakor a főrendiház ülést tartott, hogy azon ö és az uj kormány bemutatkozzék. Ezen az ülésen azonban hiába várták a képviselőháztól a legmagasabb királyi kinevező leirat megérkezését, s ennek következtében kénytelen volt az elnök és a főrendiház a ministerelnöknek erre vonatkozó Utiratára támaszkodva nyitni meg az ülést és hallgatni meg az uj kormány bemutatkozását. Egyben azonban ugyanezen az ülésen a képviselőház részéről tapasztalt késedelem következtében gróf Tisza István, (Éljenzés.) a főrendiháznak akkor tagja, határozati javaslatot terjesztett elő, amely a következőképen szólott (olvassa): »A„ főrendiház megütközéssel konstatálja, hogy 0 felségének az országgyülésileg egybegyűlt főrendek és' képviselőkhöz intézett s a képviselőházban már kihirdetett legkegyelmesebb királyi leirata ott visszatartatott. Óvást emel ezen, a főrendiház akotmányos jogkörét sértő eljárás ellen és felhívja elnökségét, hogy magát az illetékes tényezőkkel érintkezésbe téve, jövőre oly eljárási módban megállapodni szíveskedjék, amely hasonló esetek ismétlődésének elejét vegye«. Ezt a határozati javaslatot a főrendiház elfogadván, az a képviselőház elé került. A képviselőház még 1910. január hó 27-iki ülésében foglalkozott is ezzel a főrendiházi átirattal, azonban tekintettel az országgyűlés elnapolására, majd meg feloszlatására, a főrendiházi átirat soha azon az országgyűlésen tárgyalás alá nem került; ellenben az 1910. évi júniusi választások után a képviselőház Julius 27-én felvette a javaslat tárgyalását, de mielőtt végleg határozott volna benne, a főrendiházi üzenetet kinyomtatván és a ház tagjai közt szótosztatván, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az igazságügyi bizottsághoz utasította. Az igazságügyi bizottság 1912 május 9-én foglalkozott az elébe küldött tárgygyal és konstatálta a következőket: A szóbanforgó királyi kinevező leirat késedelmes átküldése azért történt, mert a képviselőház 1910 január 24-ik ülése alkalmával az akkor újonnan kinevezett kormányelnök előterjesztvén 0 felsége e kinevezésére vonatkozó királyi leiratát, az elr.ök, akkor G ál Sándor, azt a kijelentést tette, hogy a leirat kihirdettetvén, a hitelesített jegyzőkönyv kapcsán a főrendiházhoz fog átküldetni. Ezt a kijelentést azonban a ház akkori tagjai kifogásolták. Vita indult meg, amire a képviselőház elnöke kijelentette, hogy korábbi jelentése csak propoziczió természetével bir. Amihez hozzászólni lehet. Következőleg megindult a vita a királyi kézirat kihirdetése, tudomásulvétele és a főrendiházhoz való áttétele tárgyában. A vitát aznap be sem fejezték, hanem összekapcsolták egy más határozati javaslattal, amely egyben az újonnan kinevezett kormány iránt a bizalmatlanságot akarta kimondani. Erre azután a királyi kézirat kérdését a bizalmatlanság kérdésével vegyesen tárgyalták, még hozzákerültek természetesen házszabályviták is, ugy hogy január 24-én, 25-én, 26-án és 27-én folytonosan ezzel és a bizalmatlansági vitával lévén a ház elfoglalva, határozat semmi irányban nem hozatott. Csak január 28-án fogadták el azután egyéb indítványokkal kapcsolatban a főrendiházhoz való átküldésre vonatkozó indítványt és igy a királyi leirat még aznap a főrendiházhoz átküldetett. A főrendiházban csak a következő nap, vagyis január 29-én volt kihirdethető. Az igazságügyi bizottság ily tényállással szemben mindenekelőtt tanulmány tárgyává tette azt, hogy a házszabályokban mily intézkedések fordulnak elő a királyi leiratoknak a főrendiházzal való közlése tárgyában és azt tapasztalta, hogy a házszabály 312. §-ában foglaltatnak ugyan rendelkezések arra, hogy a ház határozatai miként közöltessenek a főrendiházzal, de arra vonatkozólag, hogy a királytól érkező leiratokkal mi történjék, a házszabályoknak sem ezen, sem többi szakaszában egyáltalán semmiféle intézkedés nincs. Az igazságügyi bizottság ennélfogva tanulmány tárgyává tette — mivel egyebet nem tehetett •— az előző országgyűlések alatt foly gyakorlatot, vagyis amint közönségesen mondani szokás, a preczedensnek vizsgálatába bocsátkozott és azt találta, hogy eredetileg a királyi leiratoknak, elhatározásoknak közlése tulajdonképen a főrendiház utján történt a képviselőházhoz, így volt 1861-ben, 1865-ben is a leiratokkal, a képviselőház azonban kihirdetvén a leiratokat, azonnal visszaküldte a főrendiházhoz. Ennek a régi gyakorlatból való magyarázata az, hogy a legmagasabb királyi kéziratok előbb mindig a főrendiházhoz és azután a képviselőházhoz, illetőleg a régi név szerint a főrendekhez s a karokhoz és rendekhez vannak czimezve, igy tehát azokat rendesen a főrendiház kapta meg. Ettől azonban később eltérés történt. Kevezetesen a kormánykinevezéseket tartalmazó királyi kéziratokról — nem tekintve az 1848-iki eseményeket — az ujabb gyakorlatban csak 1867 óta lehet szó. Az 1867 február 17-i leirat tartalmazta gróf Andrássy G-yula ministerelnöki kinevezését és ezt a kormány egyéb fontos királyi elhatározásokkal együtt már a képviselőháznak küldte el. Ugyanez a gyakorlat fordult elő később is állandóan, ugy hogy a kinevezési okiratok 1871-től kezdve mindig közöltettek az országgyűléssel és a többi kéziratokat is mindig a képviselőházhoz küldöttek, ott pedig ezek kihirdettetvén, nyomban átküldettek a főrendiházhoz. Egészen 1903-ig 15 ilyen eset fordult elő és 14 esetben gróf Tisza Istvánnak ministerelnökké való kineve-