Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-394

39b. országos ülés 1912 június 10-én, hétfőn. 511 letreniéltó dolog s amit szintén szükséges honorálni, mert lehetetlen, hogy azokat a gyermekeket, akik igy egyenjogosultsággal bejutottak a törvényes gyermekek közé, kizárjuk a többi egyenjogunak elismert gyermek sorából. Ugy hiszem tehát, hogy a 3. §-ban előforduló általános kategóriákba a teljes joggal, tehát öröklési és névátruházási joggal örökbefogadott gyermekeket is szükséges volna kifejezetten felvenni. (Helyeslés.) Ezt a két általános megjegyzésemet ajánlom a t. ház és az igen tisztelt pénzügyminister ur figyelmébe, megjegyezvén, hogy amennyiben annak szüksége fenn fog forogni, az illető szakasznál megfelelő módositást fogok előterjeszteni. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kérdem a t. házat, kivan-e valaki szólni ? (Nem !) A pénzügyminister ur láván nyilatkozni. QTeleszky János pénzügyminister: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Az utóbbi évek folyamán mindinkább jelentkező drágaság olyan probléma, amelynek súlya hogy mennyire érezhető, bizonyitja az, hogy már a gazdag Amerika, a nagy munkabérek hazája, az az ország, amely a közgazdasági termelésnek szinte határtalan forrásaival rendelkezik, szükségesnek találta, hogy egy nemzetközi kongreszszust kezdeményezzen a drágaság okainak megállapítása és a drágaság elleni védekezésnek megbeszélése czéljából. Ha egy olyan közgazdaságot és egy olyan társadalmat, mint aminő az Északamerikai Egyesült-Államok gazdasága és társadalma, olyan érzékenyen sújt ez a drágaság, természetes, hogy fokozottabb mérvben sújtja az olyan, sok tekintetben Észak-Amerikával szemben hátramaradott államot és társadalmat, mint aminő a magyar állam és társadalom. Ennek a drágaságnak okai számosak. Kétségtelen, hogy a legnagyobb ok, amely önmagában véve örvendetes, a munkásosztályok jólétének az utóbbi évek során tapasztalt igen nagymérvű emelkedése, ami természetes, hogy a fogyasztás képességét és a fogyasztást emeli. Ez két tényezőképen hat az árak alakulására : egyrészt a keresletnek növelése folytán, másrészt azáltal, hogy a termelt javaknak mindnagyobb része az, amely elfogyasztatik, mindkisebb rész marad tehát további tőkésitésre, a termelési té- • nyezőknek a fogyasztás növekedő igmyéhez képest való szaporítására. (Igaz! Ugy van !) A munkásosztály jólétének emelkedése természetesen viszszahat a többi társadalmi osztályokra is két irányban : egyrészt természetes törekvését képezvén ezen többi osztályoknak is az, hogy jólétüket minél jobban emeljék, másrészt pedig kénytelenittetvén az elsőrendű élelmi és fogyasztási czikkeiket drágábban megfizetni. Ez a hatás egy osztálynál sem érezteti jobban magát, mint a fix fizetésű alkalmazottaknál, és ennélfogva érthető a fix fizetésű alkalmazottaknak az a törekvése, amelyet éveken át tapasztalunk mi is, más államok is, hogy illetményeik javittassanak. Ez a törekvés nálunk talán még fokozottabb | mértékű mint más államokban. És itt bocsásson . meg a t. előadó ur, ha nem osztom teljesen az a nézetét, hogy ez azért volna, mert nálunk a drágaság nyomasztóbb, mint másutt. Én ezt a nézetet magamévá tenni nem tudom; ellenkezőleg, mi még mindig őstermeléssel és az őstermelési produktumok kivitelével foglalkozó állam lévén, nálunk a megélhetési viszonyok, egyes czikkektől eltekintve, még mindig kedvezőbbek, mint a nyugateurópai többi államoknál. (Igaz ! Ugy van !) Okozza azonban azt, hogy nálunk ez a nyomás nagyobb, mint más államoknál, két körülmény. Az egyik — és ebben egyetértek az előadó úrral — az a sajátságos körülmény, hogy talán sehol a világon a középosztálynak olyan nagy perczentjét nem képezik az állami alkalmazottak, mint minálunk, (Igaz ! Ugy van !) a másik pedig az, hogy nálunk az állami alkalmazottaknak igen jelentékeny rétegei a középosztály szine-javából toborzódnak. (Igaz ! Ugy van I) Ez a két jelenség tulaj donképen egy sajnálatos okra vezetendő vissza, arra, hogy a mai középosztályunk még mindig idegenkedik a produktív, a nagyobb koczkázattal járó ipari és kereskedelmi pályáktól. (Igaz ! Ugy van !) Ez a két körülmény okozza azt, hogy igenis nálunk a drágaság nyomasztóbb, érezhetőbb mint másutt. Okozza továbbá azt, hogy nálunk egyrészt az állami alkalmazottaknak társadalmi igényei nagyobbak, mint más nyugateurópai államoknál, (Igaz! Ugy van!) másrészt, hogy a társadalomnak igényei az állami alkalmazottakkal szemben szintén nagyobbak, mint más nyugateurópai államoknál. (Igaz!) Ugy van !) Bár a fizetés-rendszereknek összehasonlítása és különböző államok alkalmazottai helyzetének egymással szemben való állitása meglehetősen nehéz, de, ha méltóztatnak megengedni, leszek bátor egy pár állásra vonatkozólag a különböző államok fizetéseit előadni, amiből méltóztatnak meglátni, hogy sok esetben a mi fizetéseink kedvezőbbek, mint más, nálunknál sokkal kedvezőbb közgazdasági viszonyok közt élő államokban és hegy egyáltalán lehet mondani, hogy a mi fizetéseink megütik a mértékeket, amelyeket más államok fizetései elérnek. Az irodatisztek fizetése nálunk 1400—3600 korona, a gazdag Poroszországban 1800—4450 korona. Ez kedvezőbb. Már Belgiumban 1300—2700 frank, Francziaországban pedig 1200—3000 frank, ami 1400—3600 koronánkkal szemben. Ausztriában mindenütt valamivel jobb mint a mienk, t. i. ott 1600—3600 korona. Az elsőfokú bíróságoknál alkalmazottak fizetése nálunk 3600—8000 K, Poroszországban 3600— 7800 korona, tehát 200 koronával kevesebb ; Belgiumban 4000—5000 frank, Francziaországban 3000—6000 frank. A közigazgatási bíráknak nálunk 10.000— 12.000 korona a fizetésük, Poroszországban 9000— 13.200 korona, Olaszországban 10.000 lira, Francziaországban 16.000 frank. Egyáltalán Francziaországban a magas alkalmazottak vannak aránylag