Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-362
34 362. országos ülés 1912 április 2-án, kedden. szokatlan bőbeszédű közlések, melyeket eddig nem ismertünk királyi audiencziák tartalmából, mégis megfélemlitő czélzattal történtek, s ez a megfélemlítő ezélzat nem irányulhatott egyébre, mint arra, liogy vigyázzunk, mert ha trónváltozás talál bekövetkezni, akkor ezek a veszedelmek, melyek beláthatatlanok, fenyegetni fogják a magyar nemzetet és az alkotmányosság jövendőjét. (Felkiáltások a baloldalon : Ez a lojalitás ?) Én azt hiszem, hogy a mint a felséges uralkodóház nem az uralkodás funkczióját épen végző fizikai személyben van képviselve, hanem messze időkig, mig csak magva nem szakad azon ágaknak, melyekhez köti az örökös királyságot az általam idézett két törvény és megállapodás, az egész felséges uralkodóház kötve van a magyar alkotmány tiszteletéhez, akként áll ezzel szemben az is, hogy a magyar nemzet is az egész uralkodóház iránt tartozik azzal a lojalitással, mely a király hűségnek minden időkre szóló bizonyítéka kell hogy legj 7 en ezen nemzet részéről és ezen uralkodóháznak egyetlenegy, a trónon következő tagjáról sem lehet feltételeznie, hogy azt a törvényt, mely az egész uralkodóházat köti, valaha megszegné. (Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: Gyanúsítani! (Zaj. Elnök csenget.) Bakonyi Samu: Azt hiszem, hogy sikerült igénytelen előterjesztésemben megvilágítani, hogy a t. kormány és az őt támogató többség nagy sajnálatomra az általa hangoztatott nemzeti szempontoknak és alkotmánybiztositéki követeléseknek csak egy sajnálatos kudarczot tudott szerezni, egyúttal pedig sikerült neki azt is elérnie, a mi talán szándékában nem lehetett, hogy a mit a sarkalatos alaptörvények egész sorozata — mint mondám — érinthetlen szentség gyanánt állit fel, a kétség homályába boritsa. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen velünk szemben, a kiket az önökhöz közelállók a szeparatizmusnak lehetetlen vádjával szeretnek gyakran illetni, önök hirdetik és tanítják a nemzetnek azt, hogy Magyarország jövendője elválhatlanul van összeforrva a Habsburg dinasztiának jövendőjével. Ezzel a cselekedettel féltő aggodalmakat hintettek el önök a nemzet szivében. Mert ha már a szentimentalizmus alapjára helyezkednek a politikában, akkor, bocsánatot kérek, számoljanak önök egyszer a nemzet érzékenységével is. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Mikor ez a látszat támad az önök áldatlan lépteinek nyomán, akkor bennünk kettős erővel támad fel a szathzfakcziónak az az érzete, hogy mennyire igazuk van, a mikor a látszatoknak, a fikcziónak, az önámitásoknak — és emlékezzenek vissza erre a szóra, nem én mondám, az önök egyik vezére monda valamikor velünk szemben — a részeg illúzióknak és a csüggeteg rezignácziónak ebben a szerencsétlen országában arra törekszünk, hogy mindezen romboló és sorvasztó gyengeséggel szembeállítsuk a reális valóságot, a mely egyedül mentheti meg ezt az országot, ezt a nemzetet, a mikor arra törekszünk, hogy a nép éltető erejével pótoljuk az önök agonizáló működését. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ebben a helyzetben, a melyet önök éleztek igy ki, elismerjük, véghetetlen nagy fontossággal birnak mindazok a nemzeti követelések, a melyeket mi is támasztottunk a véderőtörvénynyel szemben és a melyek megvalósításáért mi is meggyőződésünknek egész erejével készséggel vagyunk hajlandók küzdeni. Be állithatom ebben a helyzetben teljes igazsággal, hogy most a legelső és a legfontosabb nemzeti szempont az, hogy itt az egész nemzet akarata nyilvánuljon meg. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Állítom az önök kormányzatának áldatlan tapasztalatai után, hogy azt a reformot, a mely ezt lehetővé teszi, t. i. az általános, egyenlő és titkos választói jog reformját, réges-régen meg kellett volna alkotni és ha meg tudtuk volna már előbb alkotni, ez a nemzetet megalázó és a dinasztiát bántó helyzet soha elő nem állott volna, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Rég meg kellett volna ezt valósítani és önök, a kik harczi metódusukban sohasem riadtak attól vissza, hogy szemünkre vessenek olyan tényeket, melyeket pedig a nemzet óriási többsége szentesitett akkor, a mikor mi nemzeti követeléseinket most is hangoztatjuk, ismét szemünkre vetik, hogy miért nem igyekeztünk tehát a D egyesztendős kormányzat tartama alatt, a melyet mi támogattunk, e követelések közül csak valamelyiket is megvalósítani. Hiszen a t. többségnek nem kisebb tagja részéről, mint megint gróf Tisza István ajkairól hallhattuk az 1910. évi választási mozgalmak alatt, hogy az az éra, a melynek rezsimjét mi is támogattuk, tehetetlennek bizonyult a ldlenczes bizottság programmjának megvalósítására. Mi erre mindig azt feleltük, most sem felelhetnénk egyebet, mint azt, hogy mi a katonai téren támasztott nemzet követeléseket 1906-ban kikapcsoltuk és pedig azért, hogy megcsinálhassuk azt az általános, egyenlő és titkos választói jogot, a melynek segélyével a nemzet igazi akaratának megnyilvánulását akartuk elérni és a melytől vártuk és várjuk ma is ezeknek a nemzeti követeléseknek megvalósítását. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) önök, t. kormány és t. többség, épen megfordítva cselekszenek, önök kikapcsolják saját programmjukból az általános, egyenlő választói jogot azért, hogy megakadályozzák azoknak a nemzeti követeléseknek teljesítését, a melyekért mi egyforma erővel harczolunk és bekapcsolnak a saját küzdelmükbe egy nemzeti követelést, a melyet azután ismét kikapcsolnak szégyenteljesen csak azért, hogy az általános, egyenlő, titkos választói jog megvalósítását meghiúsítsák. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Es bocsásson meg nekem gróf Zichy Aladár t. képviselőtársam, ha egy tegnapi nyilatkozatára reflektálni bátorkodom, arra a nyilatkozatára t. i., a mely bizonyos szemrehányás és vádként
