Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-362
362. országos ülés 1912 április 2-án, kedden. 35 hangzik felénk, hogy mi a választói jog reformját a magunk pártmonopóliumává akarjuk tenni. Ez a vád igaztalan és tőle ezt nem várhattuk, még ha ilyen nézet gyökerezett volna is az ő e tekintetben, bocsásson meg, elfogult lelkében, különösen a pártunk részéről tegnap elhangzott nyilatkozatok után. Nemcsak tegnap, de mindig a mióta ez a kérdés felmerült, a választójog eszméjét mégis csak a leghatékonyabban — ezt az egész közvélemény bizonyára elismeri — mi képviseljük ez országgyűlésen. Tegnap is, azelőtt is tettük és ezentúl is fogjuk ezt tenni s kérjük mindenkinek közreműködését, a ki ezen reformnak megvalósítását a kibontakozás egyedüli módjának tekinti. Gr. Batthyány Tivadar: Máskor meg szemünkre hányják, hogy szövetkezünk másokkal! Bakonyi Samu : Hogy sohasem volt a belátásnak a felismerésének szüksége olyan égető, mint most, azt épen gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam tegnapi felszólalása bizonyitja, a ki arról panaszkodik, hogy a megoldás ezen módjával, a melylyel a kormány ide beállított, megint megbillent az egyensúly a király és nemzet hatalma között. Ezt az egyensúlyt nem állithatja helyre más, csak az, hogyha a nemzet meggyengült erejét friss vérrel pótoljuk és a nemzeti szuverenitást a másik túlsúlyra emelkedett tényezővel szemben egyenrangú tényezővé tudjuk visszaállítani. A megbillent egyensúly még egy másik szempontjára is rá keü mutatnom. Alkotmányos életünk mai alapja az 1867 : XII. t.-czikkben jut kifejezésre. Abban a megegyezésben, melyet ez a törvény tartalmaz, egyik sarkalatos tételként van felállítva az a követelmény, hogy Ö felsége örökös tartományai is az alkotmányos élet áldásaiban részesüljenek. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ki vonhatná azt kétségbe, hogy az alkotmányos élet mindenesetre csak teljesebb lehet ott, hol a nemzeti szuverenitásnak valamennyi paránya felruháztatik azzal a jogosultsággal, hogy érvényesüljön az alkotmányos életben. (Igaz ! Vgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) íme, az az Ausztria, a melynek mi követeltük az 1867 : XII. t.-czikkben az alkotmányosságot, ma már az alkotmányosságnak sokkal teljesebb, sőt legteljesebb attribútumaival rendelkezik, mi pedig sínylődünk ebben a kegyetlen anakronizmusban, a mely lehetővé tesz ilyen alkotmánysértő megoldásokat. (Nagy zaj.) Kozma Andor: Ausztria a 14. §-sal rendelkezik ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu : Bocsásson meg nekem a t. többség, ha most ezekben a meggyőződésem szerint nem reánk, hanem önökre nézve nehéz órákban a tisztára mosottnak mondott lelkiismeretüket mégis megterhelni vagyok kénytelen. Gyakran hangzott felénk e házban és a sajtóban napnap után olvashattuk, hogy önök minket azzal vádolnak, hogy ezt a végletekig menő küzdelmet azért folytatjuk, mert mi a hatalomra vágyunk. Miért folytattuk a küzdelmet ? Folytattuk el szántan és ezentúl, ha lehet, még elszántabban az általános, egyenlő, titkos választói jogért. Miért folytatják önök a maguk ellenállását a választójogi reform ellen ? Azért képesek önök minden előbbi álláspontjukat elejtve egészen a megszégyenülésig, a mint tegnap egy szónokunk mondta, beadni derekukat, hogy az általános titkos választójog reformját vagy egyáltalában meghiúsítsák, vagy minél messzebb időre elodázzák. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha önök akkor, mikor mi ezért a reformért küzdünk, azzal vádolnak bennünket, hogy mi hatalomra vágyunk, önök pedig ezen reform ellen követnek el mindent a maguk politikai meggyőződésének mindenféle átalakításaval, hol kiterjesztésével, hol megszorításával, akkor mi önökkel szemben állithatjuk, hogy ezt az ellenállást azért folytatják, mert a hatalmukat féltik az általános, egyenlő és titkos választói jogtól. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos : Vége lesz a pénz hatalmának, a vesztegetésnek és a lélekválságnak. (Zaj.) Bakonyi Samu : A t. ministerelnök ur nem nagyon régen, a delegácziónak utolsóelőtti bécsi ülésezése alkalmával, nem emlékszem már egészen tisztán, milyen vonatkozásban, de körülbelül a következő nyilatkozatot tette : Ha nem sikerül nekem programmomnak — a 9-es bizottságról volt szó, —• ezt a részét, a melylyel állok, vagy bukom, keresztülvinni, meggyőződhetnek az urak, — a mint már a múltban is példáját láthatták — hogy milyen gyorslábú ministerelnök vagyok. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Gr. Batthyány Pál: Elfelejtett futni! Bakonyi Samu : Engedjék meg nekem, ha becses emlékezetükbe idézem, hogy ez az epitheton ornans Homerostól származik, a ki az Iliasnak egyik legnagj^obb hősét, Achillest ruházta fel azzal, mondván róla, hogy : »podasz oküsz Achilleüs«, a gyorslábú Achilles. Ennek a válságnak siralmas, szomorú története erről a gyorslábuságról csak egyet bizonyít: hogy nagyon sietett az általa elhagyott helyet visszafoglalni, (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) mert a ki ilyen gyorslábú, engedjenek meg, az lehet minden, csak nem Achilles. (Élénk derültség, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Beszédem végére értem, önök, t. kormány, kieszközöltek egy királyi kéziratot.. . (Zaj a szélsőbaloldalon.) Üpthay Béla: Ezt egy pap mondja a parlamentben ! (Zaj.) Sümegi Vilmos: 25 éve ül itt, mindig a nemzeti ügy szolgálatában, sohasem a nemzet ellen. (Zaj.) Bakonyi Samu : önök, t. kormány, kieszközöltek egy legfelsőbb királyi kéziratot, a melyről a mai politikai helyzetben azt állithatják, hogy azzal és az önök hozzásimuló tegnapelőtti párthatározatával dispenzálva vannak az általuk vallott, sőt nemzeti ellenállás tárgyává tett elvnek kötelező ereje alól. Hát önök magukat dispen5*
