Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-384

38b. országos ülés 1912 május 31-én, pénteken. 379 cziót veszteségnek lehet minősíteni. Ez már szinte elavult baj ; ezen segíteni kell. Egy képviselőtársain már foglalkozott ezzel a kérdéssel és említette is, hogy külországokban, a művelt külföldön alig van erre példa; ott a tisztek szabadon nősülhetnek. Ehhez azonban természetesen szükséges, hogy olyan poziczióba jussanak, hogy olyan fizetésük legyen, hogy egy családot megfelelően el tudjanak tartani. Nekem az a meggyőződésem, hogy a legfőbb katonai köröknek nem állhat érdekében, hogy a tisztek ne nősüljenek ; hogy minél több legyen a nőtlen tiszt. Igaz, hogy bizonyos teherrel, költséggel jár a költözködés és más efféle dolog, de hogy valaki azért, mert nős. rosszabb katona legyen, azt nem hiszem. B. Solymossy Ödön: Sőt ellenkezőleg! Horváth Mihály: Az állatvilágból veszem a példát; tudjuk, hogy a legjámborabb állat is, amikor kicsinyei vannak, amikor családi tűzhelyét kell védelmeznie, vérengzővé válik. Miért ne legyen jobb az a katona is, mikor nemcsak a hazát, hanem családi tűzhelyét, gyermekét is meg kell védelmeznie ? Ebből a szempontból tehát kívánatosnak tartom, hogy olyan helyzetbe juthasson a tisztikar, hogy nősülhessen. Meg vagyok róla győződve, hogy ez csak előnj^ére fog válni a tisztikarnak. A nős ember egészen máskép él mint a fiatal ember. A fiatal embert ide-oda viszi az élet, de aki már nős, akinek családja, tűzhelye van, az meggondoltabb, nem jár annyit kávéházba, korcsmába, már pedig ha odajár az ember, sok mindenre lehet alkalma. Magunk között vagyunk, valljuk meg őszintén, nagyon soktól megóvja az embert a jó meleg családi tűzhely. (Derültség. Ugy van ! a baloldalon.) Van azután egy másik dolog is, amelyen segíteni kellene. Tudom, hogy ez sokszor nehéz kérdés és fontos szolgálati érdekekkel kapcsolatos. Ez az áthelyezések kérdése. Akár nőtlen, akár nős valaki, nehézzé teszi a helyzetét, hogyha a garnizonból, ahol jól érzi magát, szolgálati érdekből az ezredes az ezred egy másik állomására helyezi át, vagy a minister egy másik ezredhez teszi át. Tudjuk, hogy vannak olyan garnizonok, amelyek nagyon siralmasaknak mondhatók. G-alicziának vagy Boszniának egyes helyőrségei, ahol ha éveket kell töltenie intelligens embernek, — hogy ugy fejezzem ki magam — teljesen elzüllik. Nincsen ott megfelelő társasága; nem képezheti magát sem szellemileg, sem testi művelésben részt nem vehet, tisztán csak a katonai szolgálatnak él, csak közönséges emberekkel érintkezik. Az ilyeneket azután sokszor látjuk kártyázásban vagy ivásban elmerülni. Különösen az ivás nagyon veszedelmes és sok tisztet tesz tönkre az ilyen garnizonokban. Ezen enyhiteni, segíteni kell. Tudom, hogy Galicziában történt is már valami ebben a tekintetben, de ott is nagyon sok még a teendő. Bizonyos váltórendszert kellene itt behozni, de a költségek nem szabad, hogy visszatartsák a hadvezetőséget attól, hogy tisztjeinek az ilyen helyeken való megpenészedését megakadályozza. Tudjuk, hogy igen sok tiszt köszönt már le a rangjáról és hagyta ott a hadsereget, mert nem akart lemenni Boszniába vagy Herczegovinába. Az előbb szólottam a tisztek magyarságáról Meg kell említenem, hogy még mindig megvan az és kiküszöbölendő jelenség, hogy ha a tisztikarban van egy tiszt, aki nem tud jól magyarul, akkor a szolgálaton kívül is az a 15 ember németül beszél az ő kedvéért, (Ugy van I balfelöl.) ahelyett, hogy azon iparkodnának, hogy az is megtanuljon magyarul. A szolgálatban az érintkezés hivatalos nyelve, tudjuk, a német, — elég sajnos s ha rajtunk állana, rögtön megszüntetnek — de azt legalább megkívánhatjuk, hogy a magyar fiuk szolgálaton kívül beszéljenek magyarul és ha van köztük idegen ajkú tiszt, aki tud már valamit magyarul, akkor csak beszéljenek magyarul, hadd tanulja meg az is tökéletesen a nyelvet. (Helyeslés balfelöl.) Ne legyenek túlzottan udvariasak ; ilyet sehol sem tennének a külföldön, hogy egy idegen kedvéért az ő nyelvén beszéljenek. A magyar fiuktól elvárhatjuk, hogy ezt megtegyék. (Élénk helyeslés a bal- és a, szélsőbaloläalon.) Ezek voltak azok, t. képviselőház, amiket a tisztekre vonatkozólag óhajtottam elmondani. Amikor átnéztem a javaslatnak különösen a közigazgatási részét, hogy minő szervezeti módosítások és újítások vannak kontemplálva, azt láttam, hogy egy igen fontos dologra nem voltak elég figyelemmel, — csak a honvédségnél látok ebben a tekintetben bizonyos fejlődést — értem itt a javaslat közegészségügyi részét, általában a katonaság közegészségügyének kérdését. A közös hadsereg mindenesetre fejlettebb ma is, mint a honvédség, azonban ma az sem felel meg teljesen a szükségleteknek még békében sem, háborúban pedig teljesen elégtelen. Azonban a közös hadsereget is jelentékenyen fejlesztik, létszámát szaporítják, tehát ott is szükség lett volna az egészségügyi intézmények fejlesztésére. A honvédségnél van némi fejlődés, de nem tudom, hogy majd elégséges lesz-e. Amint olvasom az indokolásban, illetőleg a javaslatban, a honvédségnél eddig 814 férőhely volt a betegek számára 12.500 főnyi létszám mellett. Megjegyzendő, hogy a honvédségnek kellett esetleg ellátni a csendőröket és a pénzügyőröket is. Most terveznek 2300 férőhelyet. A létszám mégegyszer akkora lesz, amint tudjuk, 25.000 lélek, aki szolgálni fog. Ha figyelembe vesszük, amit az indokolás mond, hogy az eddigi állapot mellett is, 814 férőhely mellett, a honvédbetegek jórésze vagy közös kórházakba került, vagy kritikán aluli, nagyon gyenge czivíl kórházakba adatott be, vagy a kaszárnyában volt hiányosan ellátva, akkor ez a 2300 férőhely még majdnem hogy kevésnek mutatkozik, azonban ez mindenesetre haladást jelent. Természetesen ezekből a tervezésekből, amelyek a béke-létszám részére készülnek, nem tűnik ki, hogy háború esetén mily mértékben fejleszthetők, mert természetesen köztudomású, sőt adatokkal is fogom illusztrálni, hogy háború esetén a sebe48*