Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-384

378 35*. országos ülés 1912 miára megy, azt verjük a fejébe, azt verjük a szivébe, hogy érezd azt, hagy a marsallbotot viszed borjúdban, akkor azután meglesz a magyar hadsereg, meglesz a magyar hadseregben az a magyar nemzeti szellem és érzület, amelyre szükségünk van.« Kűri Béia: Magyar zászló és magyar czimer is keü hozzá! Horváth Mihály: Nagyon szép dolog ez és ilyennek kellene lenni ennek a magyar szellemnek. Már megkezdte ezt a munkát az a tiszti iskola, amely Magyarországon működik és az alapítványi helyek. Ez a munka azonban csak akkor lesz teljes és eredményes, ha szaporítjuk azokat a helyeket, ahol magyar ifjú nevelkedhetik. így többen mennek a közös hadseregbe; de viszont módot kell adnunk arra is, hogy ott is maradjanak. Gróf Khuen Héderváry Károly volt ministerelnök az ősszel egyik beszédében azt mondotta, hogy azért nincs elég magyar tiszt a hadseregben, mert nem tartják hazafias dolognak ott szolgáim. Nem tudom, lákre értette ezt, ha azonban az ellenzéki emberekre értette, akkor tévedésben van. Most nagyon kevesen vagyunk, de ha majd többen leszünk itt, méltóztassék megkérdezni; nagyon sok szélső eUenzéki képviselő ur van, akinek sógora, veje vagy atyafia a közös hadseregben szolgál és nagyon jó viszonyban vannak vele ; egyáltalában nem kívánják tőle, hogy otthagyja a hadsereget. Néhány év előtt arról volt szó a házban, hogy a közös hadseregtől a honvédséghez helyeztek át tiszteket. Akkor épen ezen oldalról szólaltak fel, hogy kár a magyar elemet elvonni a közös hadseregtől; hadd maradjon az ottan, úgyis kevés van. Igaz, régen máskép állt a dolog. Nem lesz kegyeletsértés, ha elmondom, hogy a 60-as években egy kaszinóbálon megtörtént, hogy bejött egy magyar mágnás osztrák egyenruhában, akkor Tisza Kálmán, a későbbi ministerelnök, kiütötte a csákót a kezéből: nem volt más kifogása ellene esak az, hogy hogyan mer magyar mágnás osztrák egyenruhában megjelenni. Most azonban már más viszonyok vannak. Most nem lehet azt mondani, hogy azért nincs elég magyar tiszt, mert azt tartják, hogy nem hazafias dolog a hadseregben szolgálni. De mondhatok még egy érdekes dolgot. Benedek t. képviselőtársam emiitette vicczesen, hogy a tisztikar és a czivil elemek között jó viszony tulaj donképen csak a polgármesteri felköszöntőkben létezik. Ez is ma-már kissé erős állitás. Talán vannak még ilyen városok is, de a legtöbb magyar városban már nem ilyenek a viszonyok és ha némely helyütt nincs meg az a jó viszony, amelynek meg kellene lennie, ebben, valljuk be, magunk is hibásak vagyunk. Mert mikor egy tisztikar valamely városban elfoglalja állomását, mindig megvárja, hogy a poltnájus 31-én, pénteken. gári elem részéről bizonyos kezdeményező lépés történjék és ha meghívják a kaszinójukba vagy báljukba, bizony meg fog ott jelenni és ugy viselkedik ott, amint szükséges. Tapasztaltam az életben, hogy ha a tisztikarral szemben egy csepp előzékenységet tanusitottak, azt tizszeresen adták vissza. (ügy van! jobbfelól.) Másutt vannak a bajok és nekünk épen annak az okait kell keresnünk, hogy ha elég magyar|fiu megy is a közös hadseregbe, miért nem maradnak ott. (Halljuk !) Sok okot hoznak fel erre nézve ; azt mondják, hogy bizonyos szellem uralkodik ott, amely miatt nem maradhatnak meg ; azt állitják, hogy különösen a törzstiszti vizsgán sok magyar fiút vetnek vissza ; vannak, akik azt állítják, hogy talán azért nyomják őket, mert magyarok. Ezt nem akarom hinni. Azt is mondják, hogy nem szeretnek tanulni. Ez sem áll, mert ha vannak is ilyenek, a legtöbbje igenis szeret tanulni, (ügy van! balfelől.) Azt látjuk, hogy különösen a lovasságnál sok előkelő mágnás-család fia szolgál, de a középosztályból is sokan szolgálnak ott. Az illető főhadnagy, legfeljebb százados lesz : akkor már megunja a katonaságot és otthagyja. Mi ennek az oka ? Sajnos, vannak, akik eladósodnak, elzüllenek és attól félek, hogy ha megcsináínók a statisztikát . . . Sümegi Vilmos : Podmaniczky is otthagyta a hadsereget és képviselő lett! Br. Podmaniczky Endre: Mi köze hozzá ? Sümegi Vilmos : Semmi, de mondják, hogy sokan otthagyják a hadsereget és képviselőkké lesznek! (Mozgás balfelől.) Horváth Mihály : Ismétlem, ha megcsinálnék pl. a statisztikát Ausztria és Magyarországra nézve a tekintetben, hogy milyen arányban lépnek ki az eladósodott tisztek a hadseregből, félek, hogy a mi hátrányunkra ütne ki ez a statisztika, mert odaát talán jobban kibirják az emberek; talán higgadtabbak, nyugodtabbak; talán takarékosabbak, ugy hogy ott kevesebb az ilyen eset. Van azután egy dolog, amely miatt sok kiváló fiatalembert vészit el a hadsereg. Ez a házasság kérdése. Elvégre nem lehet rossz néven venni, sőt férfiasnak tartjuk azt, ha egy tiszt egy leánynyal meg akarván ismerkedni, nem megy először a telekkönyvbe, hanem felkeresi a családját és ott vizitel. Emberi dolog, hogy előbb megtetszik neki, megszereti a leányt és csak azután jut eszébe megnézni a telekkönyvet, ahol arról győződik meg, hogy nincs kauczió. Ez napirenden levő dolog és nagyon sok szomorú példát tudnék arra, hogy azután, az a fiatalember, aki szereti a leányt és Ígéretet tetfc, inkább otthagyja a katonaságot, rangjáról lemond és más pályára megy. Lehet, hogy ott is tud boldogulni és pozicziót szerezni magának, azonban megszűnik katona lenni és ha az illető magyar ember volt, vészit vele az egész magyar nemzet, mert minden egyes esetet, amikor a magyar ember otthagyja a hadsereget, a közös hadseregnél feladott minden pozi-