Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-384

374 38b. országos ülés 1912 május 31-én, pénteken. születési arány a 10—15 év előtti állapotokhoz képest. Pedig a hadsereg érdekében minden megtörténik, hogy ki tudjuk állítani a megfelelő létszámot, hogy kellő anyagot tudjunk kapni. Néhány évvel ezelőtt felemelték még a sorozási évet is, ugy hogy már nem a 20-ik, hanem a 21-ik életévében soroznak. Ez bizonyos tekintetben előnyösebb, mert jobb ha a hadsereg erősebb anyagot kap, hiszen egy évvel később jobban van kifejlődve a szervezet, inkább képes az ellenállásra és a fáradalmat is inkább kibírja. Azonban ennek természetesen bizonyos nemzetgazdasági hátrányai vannak, mert különösen az, akit a harmadik korosztályból soroznak be, 24 éves korában lesz katona és ha csak két évig szolgál is három év helyett, csak 26—27 éves korában nősülhet. Kivételektől el kell tekinteni. Tudjuk, hogy vannak nősülési engedélyek, de ez ugy sem számit, mert különösen a mi viszonyaink között a földművelő népnél ott kezdődik a boldogulás, ha az illető idejében megnősülhet és alkalma van a gyermekét felnevelni, mert csak úgy tudnak ezek igazi szerzők lenni és hasznos tagjai a társadalomnak. (Helyeslés balfelől.) Erre vonatkozólag is óhajtok egy kis statisztikával szolgálni. Sorozások után igazán megdöbbentő dolgokat olvasunk arról, hogyan jelennek meg a felhívottak. Felolvasok erre vonatkozólag egy hirlapközleményt egy múlt évi lapból (olvassa): »Sátoraljaujhelyről jelentik : Szomorú eredményt mutat fel a szinnai és homonnai sorozás. Szinnán a behívott 1155 hadköteles közül 363 jelentkezett és bevált közülük 80. Homonnán 733 hadköteles közül 170 jött sorozásra, de csak 73-at vettek be ka tonának.« Két ízben tehát összesen 1888 hadköteles közül jelentkezett 533, a hiányzó 1355 sorozóköteles túlnyomórészt Amerikába vándorolt. Felvidéken mindenütt hasonló szomorú eredményeket mutat fel a sorozás. Ezzel szemben az én városomban

; Kecskeméten. 1911-ben felhívtak 1233 egyént. Ebből nem jelent meg 107, e közül azonban 17 azért nem, mert önkéntes volt; a többi elhalt, engedéllyel távol volt, vagy börtönben volt. Kiköltözöttnek egy sem volt közülük kimutatva. A mi vidékünkön tehát sok az alkalmas ember, ennek következménye azonban az, hogy a legények nagyrésze hadi kötelezettségét teljesítvén, alig marad munkára alkalmas emberünk ; cselédünk, napszámosunk rendkívül drága. Azonkívül a magyar vidékről sorozzák a lovaskatonát, a tüzérség anyagát, ahol 3 éves a szolgálat. Pedig az Alföldön most indul meg a belterjes gazdálkodás. Most értékesitik a homokbuczkákat, szőlőket ültetnek, gyümölcsösöket létesítenek, ahova mind ember kell. De nemcsak a munkáshiány érezhető, hanem az is, hogy a mi munkásaink is már szakszervezeteket csinálnak, felemelik a napszámot, mert tudják, hogy a gazda rájuk van szorulva. így aztán alig tud a gazda boldogulni, hacsak maga nem veszi kezébe a kaszát. így drágul meg aztán az élelmezés, különösen a nagyobb városokban, másfelől pedig a jövedelmi források visszaesnek, aminek maga az állam is megérezheti a hatását. (Igaz ! ügy van I balfelől.) T. képviselőtársam is említette, hogy Magyarország hátrányban van Ausztriával szemben az ujonczállitás szempontjából, mert mi 437%-ban állítunk ki ujonczokat, pedig katonai alkalmas anyagunk 40 : 60 arányban áll Ausztriáéhoz. így egy év alatt 8000 embert, két év alatt 16.000-et, sőt ha azt veszszük, hogy Magyarországról több lovas kerül ki, aki három évet szolgál, esetleg 20.000-et is veszítünk. A t. honvédelmi minister ur tagadólag int; neki bizonyára jobb adatok állanak rendelkezésére, mint nekünk, akik sokszor újságokból vagyunk kénytelenek értesüléseinket meríteni, ő talán meg fog engemet czáfolni, aminek én csak örülni fogok. Ez a véderőj avaslat amúgy is igen sok áldozatot kivan tőlünk, amivel szemben, ha mi a terhek enyhítését kérjük, mindig a kétéves katonai szolgálat megadását halljuk hangoztatni. Az indokolásban olvastam valahol, hogy tulaj donképen a kétéves katonai szolgálat meg akarja szüntetni ezt az aránytalanságot, amely eddig volt, mert eddig átlag három évig szolgált a katonák túlnyomó része, egy része, — Magyarországon 30.000 ember — mint póttartalékos hat, illetőleg nyolcz hetet szolgált. Én nem tudom megérteni, hogy most előnyösebb lesz, ha bizonyos százalék négy évet szolgál, másik három évet, megint másik, a nagyobb rész, két évet és végül mégis lesz póttartalékos, aki nyolez hetet szolgál. En azt hiszem, hogy itt az aránytalanság még nagyobb lesz, illetőleg még nagyobb különbségek lesznek, többféle fajta katona lesz, szolgálati időt tekintve. A mint én számítottam — és talán mások is erre az eredményre jutottak — körülbelül 40-ből 28 szolgál két esztendőt és 12 szolgál három esztendőt. Ha az arányokat azután nagyban alkalmazzuk, akkor kiderül, hogy amit a véderőj avaslat védői a kétéves szolgálat előnyére akarnak kihozni, hogy t. i. tulajdonképen az évek számát fogja kevesbíteni, daczára annak, hogy a létszám felemeltetik, az nem áll, legalább én nem tudtam erről meggyőződni. Pl. felvettem kerekszámban, hogy 100.000 szolgál három évet, az 300.000 év ; most 150.000 fog szolgálni; ebből 120.000 két évet fog szolgálni, ez 240.000 év, 30.000 pedig három évet fog szolgálni, az 90.000 esztendő. Ez megfelel 330.000 embernek, tehát 30.000-rel több. Itt jegyzem meg, hogy igen sokan, akik a kétéves szolgálatot kívántuk és annak előnyeiért lelkesedtünk, nem gondoltunk ilyen nagy létszámemelésre. Magyarországra előnyös a kétéves szolgálat akkor, ha a létszám nem emeltetik. Akkor, igenis, sokat nyertünk volna munkanapokban, de igy, akárhogy számítjuk, forgatjuk a dolgot, csak veszteséget látunk. Itt van pl. a honvédség. Eddig volt 12.500 ember; az ma két évet szolgál, tehát 25.000 évnek felel meg. Most szolgálni fog 6000 három évet, az 18.000, 19.000