Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-384

368 38í. országos ülés 1912 május 31-én, pénteken. népek milliói viselik. (Ugy van! a baloldalon.) Ezért kell örömmel üdvözölnöm Zalán Gyula t. barátomnak ezt a javaslatát és kérve-kérem őt, igyekezzék ennek a maga pártjában is érvényt szerezni, ha pedig nem tud érvényt szerezni, akkor vonja le a konzekvencziákat és lépjen ki onnét. (Derültség, Zalán Gyula felkel helyéről és leijeié indul. Felkiáltások a jobboldalon: Már kilép! Derültség.) Hock János: Zalán futása ! (Nagy derültség.) Sümegi VÜmos: Rátérek most beszédem befejező részére. (Halljuk! Halljuk!) A függetlenségi és 48-as párt a véderőj avaslat tárgyalása folyamán erős nesust talált a választójog demokratizálása és a véderőreform megszavazása között. Maga az az egy dolog, amit az előbb Zalán Gyula t. képviselőtársam beszédének ötletéből mondottam, igazolja, hogy mennyire szükséges az, hogy legalább ugyanabban az időben, amidőn a véderő törvénynyé válik, a választói jog reformja is életbe lépjen. Hiszen felesleges megismételnem, hogy nincs ország kerek e világon, legalább művelt, czivilizált állam, ahol 64 esztendeje, tehát 1848 óta ezen a téren semmi sem történt volna. Igaz, volt két kis reform ; az egyik 1874-ben, de ez olyan reakeziós volt, hogy nem szaporította a választókat, hanem megfogyasztotta, azután volt a Széll Kálmán-féle, amely valamicskét kétségtelenül használt, legalább a becsületes törekvést igazolta, mint Széll Kálmán egész kormányzata ; akkor vagy százezer választóval több került be a névjegyzékbe az adóhátralékosok felvétele következtében. De ettől eltekintve. 64 esztendőn keresztül e téren a világon' semmi sem történt. Pedig Magyarország azóta hála Isten sokat fejlődött, népessége egészen más kulturális fokon áll, mint ötven vagy akár csak harmincz esztendővel azelőtt is. A magyar nép elég felvilágosodott, elég okos és elég hazafias, hogy megkövetelje, hogy mikor arról van szó, hogy az 6 vállaira súlyos terheket rakjanak, ahhoz neki hozzászólása is legyen. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem akarunk mi olyan nagy ugrásokat tenni, mint teszem fel Olaszország, ahol most tárgyalják a választói reformot és az eddigi 3 millióról egyszerre 8 millióra ugranak. Hanem Lukács ministerelnök ur választójogi tervezetében a 30 éves életkorhoz van kötve az aktiv és a passziv választói jogosultság. Ez pedig egyetlenegy országban van meg, Dániában, de Dániáról véleményemet nem akarom elmondani, ámbár most már nem Péchy Tamás ül az elnöki székben, aki azt szokta mondani, hogy velünk jó viszonyban álló szomszédos államot nem illik megbántani. Olaszország példáját is felhozzák erre nézve. Miután demokratikus törvényjavaslatról van szó, igen nagy figyelemmel kisérem annak sorsát. Az olasz törvényjavaslatban tényleg van szó 30 éves életkorról, de hol ? Ez a törvényjavaslat felemeli a választók számát három millióról nyolezra; minden férfinak, aki irni-olvasni tud és 21-ik évét betöltötte, megadja a választói jogosultságot; 30 éves korában az analfabéta is választó lesz. Ez az igazság. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Es az a ministerelnök, az a Giolitti azt mondotta, hogy végtelenül sajnálja, hogy most még az asszonyokat nem veheti föl a választók közé, mert ő maga részéről ezt is megtenné ; de a városi és községi életben és a törvényhatóságnak a nemzet érdekében kivánja, hogy a nők is választói jogosultsággal rendelkezzenek. Az az olasz fiu, aki Tripoliszban a nemzeti dicsőségért, az olasz zászlóért vérét ontja', annak joga van arra, hogy Olaszország ügyeinek intézésébe beleszóljon. A véderő rettentő vér- és pénzáldozatokat követel az országtól, amely kultúrában és szocziális alkotásokban a legelmaradottabbak egyike Európában. Mindezek következtében én természetesen azt óhajtanám, hogy a honvédelmi minister ur vonja vissza ezt a javaslatot és terjesszen be olyant, amely költségek dolgában számol az ország teherbíró erejével egyrészt, másrészt pedig még akkor is, ha ez tényleg megtörtént, ez a véderőtörvény csak ugy léphessen életbe, ha végre Magyarország is be fog sorakozni a czivilizált államok sorába, ahol a nép a nemzeté, a nemzet a népé és ez a két fogalom egy és ugyanaz. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mindezeknél fogva a következő határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa) : »A képviselőház a véderőj avaslat tárgyalását felfüggeszti és utasitja a kormányt, mutassa ki részletesen azokat a bevételi forrásokat, amelyekből a nemzet vállaira háruló katonai tehertöbblet az államháztartás egyensúlyának megzavarása nélkül fedezetet nyer«. (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) Kérem t. képviselőtársaimat: fogadják el ezt a javaslatot, mert amint mondottam már beszédemben, ez a javaslat kimutatja ugyan számszerűleg azokat az összegeket, amelyeket a honvédelmi minister ur szükségesnek gondol, azonban ha ezeknek kétszerese fog reánk nehezedni, azt mi nem birjuk el, ezek évtizedekre visszavetnek majd bennünket, módunk se lesz és ha volna módunk, kedvünk se lenne ahhoz, hogy a magyar kultúrát fejlesszük, növeljük, visszamarad a magyarság az egész vonalon, nemzetünk ellenségei fognak gyarapodni, mi pedig elpusztulunk. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások yobbfelől : A pánszlávok ! Vagy talán a szocziálisták ?) Elnök : Csendet kérek ! Sümegi Vilmos: T. képviselő ur, legyen meggyőződve, hogy én attól nem félek, ha ide nemzeti gondolkodású szocziálisták jönnek be ; sokkal szivesebben látom, ha itten mondják el bajaikat és sérelmeiket, amelyeknek egy részét én is magamévá teszem, nemzeti dolgokban én is szocziálista vagyok, mert nem tűrhető az, hogy ezekben a kérdésekben az egész nemzetnek, az egész országnak dolga egy pár kiváltságos embernek álláspontja után igazodjék, hanem törekednünk kell bevonni az alkotmány sánczaiba a magyar nemzet egészét, hogy a magyar nemzettel egybeforrjon