Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-384

38í. országos ülés 1912 május 31-en, pénteken. 369 a magyar nép és együttes erővel, vállvetett munkával vívjuk ki a szabad, dicső, független Magyarországot. (Zajos éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Beszkid Antal jegyző: Horváth Mihály! Horváth Mihály: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársam nehéz helyzetbe hoz, mert olyan lelkesen, olyan temperamentumosán támadta a javaslatot és védte a nemzet érdekeit, hogy én őt ebben követni képtelen vagyok. Ezért érzem azután a helyzet nehézségét. (Halljuk! Halljuk !) Pártállásomnál fogva olyan párthoz tartozom, természetesen meggyőződésből, amely az önálló magyar hadsereg alapján áll és ezért a be terjesztett javaslat ellen fogok beszélni és nem mellette. (Helyeslés balfelől.) Ha a javaslat tartalmáról beszélünk, két fő momentum az, amely figyelmünket kihívja, t. i. egyfelől a közjogi vonatkozások, amelyek a multakhoz képest bizonyos rosszabbodásra vezettek, másfelől kétségeket hagynak fenn, amelyek a jövŐTe vonatkozólag viszálykodásoknak, félreértéseknek hintik el a magvát és vannak olyan részek, amelyek láthatóan hátrányunkra szolgálnak, anyagi tekintetben pedig reánk igen nagy áldozatokat rónak, (ügy van! ügy van! a baloldalon.) Merem állítani, t. ház, hogy ha ez a javaslat az önálló magyar hadsereg alapján volna beterjesztve, ezzel a költséggel és ezen előrelátható kiadásokkal, akkor se tudnám azt gondolkodás nélkül megszavazni; én legalább meggondolnám, hogy ez az ország megbírj a-e ezeket a terheket. A javaslatban az a baj, hogy nem látjuk tisztán a terheket, amelyeket a jelenben okozni akart, még kevésbbé azokat a terheket, amelyeket a jövőben fog okozni, mert a javaslat nem számol sok körülménnyel, amelyek, mint később ki fogom fejteni, azután fognak bekövetkezni és nem számol azzal, hogy az uj ónozok megadása után ebből a mi gazdasági viszonyainkra micsoda hátrányok fognak származni. (Ugy van! ügy van! balfelől.) Nagyon sajnálom, hogy a javaslatok ugy lettek benyújtva, hogy a honvédségre vonatkozó javaslatok is össze vannak kötve azon javaslatok kai, amelyek a közös hadseregre vonatkoznak. Meg vagyok győződve, hogy ha a honvédségre vonatkozó javaslatok külön lettek volna tárgyalva, már régen el lettek volna fogadva, daczára annak, hogy itt sem elégit ki bennünket a javaslat. Látjuk ugyanis, hogy daczára annak, hogy a honvédség fejlesztetik, az, ami errőlaz oldalról annyi évek] óta a kívánság, hogy t. i. a honvédség önállósittassék, műszaki csapatokkal láttassák el, csak részben van megvalósítva, mert kap ugyan a honvédség tüzérséget, de egyéb műszaki csapatokat nem kap és igy nem működhetik önállóan, pedig a honvédséggel szemben bármennyi áldozatot szivesebben hozunk meg, mint a közös hadsereggel szemben. (ügy van ! Ugy van ! balfelől.) KÉPTH. NAPLÓ. 1910 1915. XVI. KÖTET. Mielőtt részletesebben a törvényjavaslat egyes passzusaihoz hozzászólhatnék, szabad legyen általánosságban az itt elhangzottakra megjegyzéseket tenni. (Halljuk! Halljuk !) Jelzem előre is, hogy ezek a megjegyzések szorosan a véderőjavaslathoz tartoznak. Azzal vádolják az ellenzéket, ugy itt a házban, mint a házon kívül, hogy jogtalan követelésekkel áll elő, vivmánypolitikát folytat s feledi, hogy midőn a hadseregnek megszavazza a szükségeseket, tulaj donképen önmagáról gondoskodik, a haza védelmét mozdítja elő. Ezekkel a vádakkal szemben több oldalról hoztak már fel ellenérveket, mégis a magam részéről is felelni akarok azokra. (Halljuk ! Halljuk !) Igaz, hogy mi bizonyos kívánalmakkal állunk elő, de kijelenthetem, hogy mindaz, amit mi kívánunk, törvényes joga a nemzetnek. Másfelől pedig kétségtelen az is, hogy tőlünk a véderő fejlesztése czimén többet kívánnak, mint amennyi a haza védelmére okvetlenül szükséges volna, mert nekünk más érdekeket, nagyhatalmi és dinasztikus érdekeket is támogatnunk kell. Ha tehát mi ezeknek a kívánságoknak fejében is követelünk még valamit, azt hiszem, ezt sem lehet jogtalan követelésnek bélyegezni. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) i Nem akarok hosszas történelmi visszapillantásokba bocsátkozni és csak a közelmúltból hozok fel példákat. Mások is említették már itt az itáliai és a későbbi boszniai dolgokat és mások is konstatálták, hogy mindezekből Magyarországnak semmi haszna nem volt, pedig mind Itáliában, mind Boszniában sok magyar vér folyt el. (Ugy van ! a baloldalon.) Mária Terézia idejében a hétéves háború, később a franczia háború szintén mily sok véráldozatot követelt tőlünk s Magyarországnak e háborúkból mégsem volt semmi haszna, mi nem kaptunk semmit. József császár korát és a szent szövetséget mely még nehezebb helyzetbe hozta országunkat, elnyomattunk, szabadságunktól meglettünk fosztva, jutalmul azért, hogy oly sok áldozatot hoztunk vérben és vagyonban. (Ugy van ! a bal- és a szäsőbaloldalon.) E tekintetben igazán az angolok példáját kellene szem előtt tartanunk. Az angoloknak irigyelt, nagyszerű alkotmányuk van. Az angolok igazán ügyes kalmárok voltak, mert királyuk, amidőn kért valamit, — és gyakran kért sok pénzt és sok katonát, — az angolok mindig megadták ezt, de viszont ellenértékül kikötötték, hogy ők is kapjanak valamit, alkotmányos jogokat, alkotmánybiztositékokat. (ügy van ! a baloldalon.) így fejlődött ki a nagyszerű, az irigyelt angol alkotmány, amiért az angolokat nem bántja senki, legfeljebb sok nemzet irigyeli őket, hogy élelmesebbek voltak. A magyar nemzet már nagy ideje lovagiaskodik, s ha végre egyszer már gyakorlati térre akar lépni és komolyan akar fejlődni, számot kell vetnie azzal, hogy áldozatainak ellenértékét is megkapja. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) 47