Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-384

3U. országos ülés Í9Í2 májas 31-én, pénteken. 36? vitatkozunk mi a házban afelett, hogy van-e joga ennek a parlamentnek felemelni az ujonczlétszámot és hogy megkérdezték-e ez irányban a nemzetet, igen vagy nem. A pontos választ ő sem adta meg és nem merte azt mondani, hogy a nemzet ebben megnyilatkozott; csak annyit jelentett ki, hogy ez elkerülhetetlen szükség és azt mondotta, hogy az ellenzék is elismeri, hogy ez bizonyos konczessziók mellett megadandó, a munkapárt pedig azt mondotta, hogy a kilenczes-bizottság programmjának megvalósítását követeli ezzel szemben. Hát, t. képviselőház, minden, amit a bécsi hatalom tőlünk követel, legyen az bármely téren, de különösen a hadsereg fejlesztése terén, sürgős. Már 10 év előtt gróf Tisza István a maczedón felhőket idézte a képviselőház termében és azokkal a súlyos konfliktusokkal fenyegetett meg bennünket, amelyek a maczedón felhőkből származhatnak. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert ha Bécsnek kell valami, akkor mindig megjelenik valami nagy veszedelem.; ha azonban a koldus magyar nemzet kultúrájára vagy valamely szocziális alkotásra kellene valami, akkor nincsenek maczedón felhők, nincsen erdélyi veszedelem, nincsen pusztulás, a székelység erős, fejlődik, nem pusztul el. Nincsen veszedelem, mert csak magyar érdekről van szó ; ha azonban bécsi érdekről van szó, akkor mindenféle veszedelem megjelenik ! (Igaz ! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) A t. honvédelmi minister ur felsorolja, hogy mely nemzetek mily mértékben növelték hadseregüket és hogy mily százalékát képezi ennek költsége az ő bevételeiknek ; összehasonlít ja aztán ezt a mi helyzetünkkel. Be tudnám bizonyítani a minister urnak, hogy ha mindazt, amit ő, illetve Bécs kivan, teljesitjük, akkor nagy nyomorúságunk daczára a legrosszabb esetben harmadik helyre kerülünk egész Európában. De nem szabad magunkat összehasonlítanunk a nyugati államokkal, mert hiszen nemcsak .Anglia, de Hollandia, Belgium, Francziaország, Németország, sőt még a kis gyenge Olaszország is gyarmatpolitikát üz, hogy biztosítson magának egy darab gazdasági területet, ahol terményeit, iparczikkeit elhelyezheti és ahonnan hasznot húzhat. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbáloldalon.) A gyarmatpolitika pedig örökös háborúsággal jár; egyik Ázsiában, a másik Afrikában, a harmadik Ausztráhában hadakozik; ezekben az országokban tehát rnás elbírálás alá esik a hadsereg fejlesztése, mint nálunk. Nálunk megfordítva van a dolog, mert Magyarország maga gyarmat, Ausztria gyarmata. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Azt mondotta Tisza István képviselő ur, hogy ő bizonyos konczessziók mellett a kilenczes-bizottság programmját képviseli. T. képviselőház! A mi nemzetünk kívánságai mind jogosak, azok közül egy sem forradalmi jellegű. Es mégis, sajnos, magunk között harczolunk és a magyar ember — ha más párti is, mégis magyar — kutat, könyveket ir, a világirodalmat összeforgatja, hogy megállapítsa, mi az, amit a magyar érdek láván, de hiába! A kilenczesbizottság programmja nagyon szép dolog volna, de azt nem a régi szabadelvű párt önmagából csinálta, hanem, mikor Széll Kálmán becsületes kormányzása megindult. . . Vermes Zoltán : Azt is megobstruáíták ! Sümegi Vilmos: Ebből láthatja t. képviselőtársam, hogy mi nem személyek ellen harczolunk, hanem a bécsi rendszer ellen és nekünk mindegy, hogy Széll Kálmán tiszteletreméltó egyénisége, vagy más ül-e a ministerelnöki székben, de a bécsi túlzott követelésekkel szemben harczolunk a nemzeti jogokért, (ügy van ! a baloldalon.) Kun Béla : S harczolni is fogunk ! Sümegi Vilmos: Mikor Széll Kálmán, mondom, kormányát megalakította és beléptek pártjába az u. n. nemzeti párti képviselők, Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam vezetése alatt, akkor már az egész ország forrott, telítve volt attól a gondolattól, hogy tűrhetetlen az, hogy évtizedeken keresztül a nemzeti gondolatot, a nemzeti eszmét, a magyar állam nyelvét nem lehet a hadseregbe bevinni. Ez alatt az országos nyomás hatása, alatt állott rá kényszerűségből a régi szabadelvű párt, hogy egy programmot alkosson : az u. n. kilenczes-oizottsági programmot. De, t. képviselőház, hol van a magyar czimer, hol van a magyar jelvény, a magyar zászló ? Igaz, hogy Tisza István képviselőtársunk megígérte. Ha rajta múlnék, talán meg is adná, én elhiszem. De bizony ezek csak ígéretek maradnak, nekünk pedig, mielőtt azok megvalósulnának, ezeket a száz és százmilliókat meg kell szavaznunk. (Igaz ! a baloldalon.) Meg kell emlékeznem a munkapárt részéről történt felszólalások egyikéről, Zalán Gyula t. képviselőtársam beszédéről. Kun Béla: A legliberálisabb felszólalás volt a munkapártban ! (Ugy van ! a baloldalon.) Sümegi Vilmos: Zalán Gyula t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ha már megszavazza a véderőt, a maga részéről követeli a progresszív adó behozatalát. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A legnagyobb tiszteletet érdemli ez a kijelentés. Ő is olyan vidékről való, ahol a magyar elem. nagy veszedelemnek van napról-napra kitéve. Ott él a Muraközben, ahol a horvát és pánszláv törekvések mindjobban fenyegetnek. Ö is tapasztalja, hogy a közigazgatási hatóságok, mint, sajnos, mindenütt, nem karolják fel azt a népességet olyan szeretettel, mint kellene és hogy az államhatalom nem gondoskodik arról, hogy a terhek, különösen az adóviselés terén igazságosan osztódjanak meg, ahogy azt a progresszivitás elve megköveteli. Könnyű a nagy hitbizománytulaj donosoknak odaállani, amint századok óta odaállanak, a császári követelések meUé és megszavazni a bécsi udvar kívánságára ezt a sok száz és száz milliót, hiszen a verés pénzáldozatban ők csak igen kis mértékben részesek, ellenben a terhek legnagyobb részét a