Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-384

366 3S4. országos ülés 1912 május 31-én, pénteken. Mint mondottam, a költségeket illetőleg oly végtelen súlyos térteket ró ez a javaslat az országra, hogy egy olyan lap, amely a legjobb akarattal sem vádolható azzal, hogy az ellenzék czéljait támogatja és a kormányt nagyon támadja, azt mondja, hogy .. . Egy hang (a jobboldalon): Melyik az a lap % Sümegi Vilmos : . . . Nem szoktam megnevezni lapokat. Ez a lap azt mondja, hogy (olvassa) : »Elsősorban arra tereljük a közvélemény figyelmét, hogy a véderőj avaslatok pénzügyi terhei oly nagyok, hogy ezek miatt a javaslatok változatlanul el nem fogadhatók és bár vannak közjogi sérelmeink és nemzeti kivánságaink a véderőj avaslatokkal szemben, legfontosabbnak tartjuk e javaslat ellen azt a megczáfolhatatlan argumentumot, hogy a véderőreform anyagi terheit abszolúte nem birja meg Magyaroiszág«. (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Ebben tökéletesen igaza van. A táblázatos kimutatásban, amelyet nem akarok részletesen ismételni, mert nálam illetékesebbek már hivatkoztak rá, (Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) azt találjuk, hogy az átmeneti időre preliminált 250 millió korona többkiadáshoz ugyanezen négy esztendőre négyszeresen hozzá kell számitani 221 milliót, ami összesen 884 millió koronát tesz ki, a végösszeg pedig az, hogy 191.2 és 1915 között fizetünk 250 plus 884 milliót, összesen tehát 1 milliárd 134 millió koronát. Mondom, ezt nem ellenzéki újság irja. hanem olyan lap, amely az ellenzéket szinte naponta igen élesen támadja. Ismerem a ezikk Íróját; nagy fáradsággal állította össze az adatokat, igen tiszteletreméltó, komoly férfiú ; mégis kivüle érintkeztem más emberekkel is, akik Magyarországnak talán legkiválóbb szakértői e dolgokban és ezek is azt mondották, hogy az úgynevezett hadihajókon kivül. . . Gr. Pongrácz János: Móricz ? Sümegi Vilmos: . . . Móricz lesz a hadihajó neve ? Ha önökön múlnék, akkor Móricz lesz a neve, ha rajtunk múlnék, akkor Kossuth Lajos. (Derültség jobbfelől.) Vermes Zoltán: Tekintettel a Kossuth-szakálra ? (Derültség.) Sümegi Vilmos: . . . a t. képviselő urnak • módjában áll akár Ferencz József szakált hordani, én már csak Kossuth Lajos szakált hordok. (Derültség jobbfelől.) Mondom, ez az összeg, amelyet az illető lap 1134 millió K-ban állapit meg, az én szakemberem állítása szerint még pár száz millióval emelkedni fog és ehhez hozzá kell még számitani haditengerészetünk fejlesztését, ami igazán nem áll Magyarország érdekében. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt ugyanis hivatkozhatom az önök vezérére, gróf Tisza Istvánra, aki kijelentette, hogy a haditengerészetnek oly mértékű fejlesztését, amely milliókat és tízmilliókat venne igénybe, a maga részéről szintén nem helyesli. Akkor pedig ezekről az u. n. Dreadnoughthajókról még szó sem volt. Valljuk be őszintén, hogy hiszen nekünk, kivéve azt a szerencsétlen kis quarneroi öblöt, tengerünk tulaj donképen nincs. Igaz, hogy ott biztosithatnók kivitelünket a külső országokba, de mennyit tesz az összegben kifejezve? Én, aki évtizedek óta foglalkozom statisztikával, amint a ház tagjai is tudják, valahányszor alkalom kínálkozik reá, elmondom azt a szomorú képet, amelyet a mi statisztikai kimutatásunk élénkbe tár, t. i. hogy a mi tengeri kivitelünk a kivitelnek 0"7, legjobb esztendőben is csak 08%-át teszi. Pedig tudjuk nagyon jól, hogy mindaz, ami Magyarországon terem, olyan, mint a készpénz, mint az arany, mert azokat a termékeket, amelyeket mi más országba szálhtunk, mint amilyen például nyerstermények, gabona, az állat, a fa, a világ bármely állama szívesen megfizeti arannyal. Ezzel szemben mit hoznak be hozzánk ? Amint a magyar ember mondja : bécsi rongyot, bécsi pirositót hoznak be. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az elmúlt esztendő statisztikája mutatja, hogy a külföldi behozatal ebbe a koldus országba immáron meghaladja a két milliárdot. Mikor pár esztendővel ezelőtt itt a házban azt mondottam, hogy naponta három vagy négy millió — nern tudom már pontosan, mert minden esztendőben elmondom — kerül ki Magyarországból idegen portékáért, némelyek a kormánypárt tagjai közül kaczagtak és azt mondották, tudom-e, mennyi volna ez egy esztendőben. Sajnos, ez a szám nemcsak hogy nem javult, hanem rosszabbodott, tetemesen megnövekedett és a mai nap több mint hat millió koronát ad naponta ez a koldus Magyarország idegen portékáért. Nekünk — sajnos — tengeri kereskedelmünk úgyszólván semmi sincs és most mégis azt követelik tőlünk, hogy a haditengerészetre száz- és százmilliókat adjunk ki. Ki bh.tosit bennünket arról, hogy mire elkészülnek ezek a Dreadnoughtok, amelyekre a haditengerészet mostani Montecuccolija, őséhez méltóan, folyton pénzt, pénzt és pénzt facsar ki a koldus Magyarországból, nem lesz-e e*z a hajótípus már rég túlhaladott álláspont, amikor már nem ilyen pánczélos hajókat fognak az angol vizeken látni, hanem sokkal tökéletesebbeket, sokkal jobbakat ? Ki tudja, hogy a repülőgépeknek és léghaj óknak minő szerepe lesz a hadviselésben és nem tesznek-e ezek majd minden pánczélost, amelyre mi miihókat akarunk költeni, illuzióriussá ? Mi is elismerjük, ép ugy mint önök, hogy hadseregünket erősíteni, fejleszteni kell, eít nem tagadj a közülünk senki sem, hanem igenis más alapon más körülmények között, mint ahogy önök akajják. De akad-e önök között egy is, aki azt mondhatná, hogy mire ez a fejlesztés megtörténik, mire azt a sok száz- és százmilliót elköltjük, nem kerülnek-e ezek a felszerelések ismét a lomtárba. (Ugy van 1 Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Gróf Tisza István t. képviselőtársam még a múlt év nyarán Julius havában felszólalt a véderővitában és azt mondotta, hogy nem érti, miért