Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-384

364 38b. országos ülés 1912 májas 31-én, pénteken. Épen a napokban olvastuk, hogy a jövő hónap elején Bosznia fővárosában, Szeraj evóban, a tartománygyiilés épületének dísztermében nagy parlamentet tartanak mindazok, akik ez országnak és a vele szövetséges Ausztriának tökéletes tönkretételét, aláásását kívánják az úgynevezett triaüsta törekvések megvalósítása utján. (Mozgás a szélsőbaloldalon és jobhfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Sümegi Vilmos: A véderőj avaslat tárgyalásának rendjén nagyon sokan szóbahozták már ezeket a közjog- és államellenes törekvéseket, amelyeket a délszláv államok némelyike támogat és amelyeknek szálai elnyúlnak hozzánk is. Mikor ez a kérdés itt legelőször szóba került, a volt ministerelnök ur szinte tagadta ennek a lehetőségét. Megczáfolta az erre vonatkozó híreszteléseket, sőt mikor itt ezt a kérdést pártom tagjai közül többen interpelláezió alakjában tették szóvá, egyenesen nem létező dolgoknak és rémlátásoknak nevezte és leczáfolta mindezen híreket. Igaz, hogy később, amikor Zágrábban a viszonyok teljesen elfajultak s mikor ő is kénytelen volt ott az alkotmán}^ felfüggeszteni és kormánybiztost kiküldeni, akkor már más hangon beszélt róla, cpiasi mentegetve azon eljárását, hogy Magyarország, a magyar korona területéhez tartozó egyik országban kénytelen volt az alkotmányt felfüggeszteni, mert ott olyan törekvések kaptak lábra, amelyek fenyegetik az egész monarchiának, tehát a magyar birodalomnak és Ausztriának mostani állapotát is. (ügy van ! baljelől.) És alig hogy eltávozott Boszniából a közös pénzügyminister, Burián, aki végre mégis csak magyar ember volt és aki ellent tudott állani ezeknek a veszedelmes törekvéseknek, most osztrák embert neveztek ki azzal az ürüggyel, hogy a külügyminister magyar ember s ez az uj közös pénzügyminister már nem elég erős arra, hogy ezen nagy veszéllyel járó törekvéseknek ellent tudjon állani és már nyíltan hirdetik, hogy a jövő hónap talán 8-ikán a délszláv parlament a trialisztikus törekvések ápolása czéljából Szeraj evóban összeül. A másik dolog, ami nagy veszedelmet jelent épen a, mi országunkra nézve, az, hogy sok évtizedes harcz után, mikor a görög katholikus magyarság tagjai minden követ megmozgattak, gy végre ők is Istenüket saját templomukban magyarul imádhassák s mikor e hosszú, évtizedes hareznak és küzdelemnek végre némi eredménye mutatkozik, hogy az végre valósággá válik — és mi nem azt kívánjuk, hog}

r az oláh anyanyelvű magyar állampolgárok magyarul imádkozzanak, hanem mint pl. az én vármegyémben is sok tízezer tiszta székely görög katholikus ember, magyarul, imádhassa Istenét a maga templomában — mondom, amikor ez a kívánság végre valósággá válhatik : akkor összejönnek, még pedig legnagyobb sajnálatomra a' belügyminister urnak engedelmével nemzetbontó törekvéseket és czélokat szolgáló magyar iiemességü, magyar nyelvű oláh agitátorok, akik mindent elkövetnek arra, hogy ez meghiúsuljon és az egész világ sajtóját bejárja az a, hir, hogy mi elnyomjuk a nemzetiségeket, pedig csak magyar anyanyelvű polgárainkat akarjuk megvédelmezni, (ügy van! a baloldalon.) Ezen veszedelmek sorába tartozik még az is, amit már nekem gyakran volt alkalmam elmondani itt e házban, az a rettentő nagy veszedelem, a mely az erdélyi részeket fenyegeti. (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! balfelól.) A tegnapi napon Maros-Torda vármegye törvényhatósági bizottsága rendkívüli közgyűlésen foglalkozott a közdolgokkal és ezekkel a nemzeti veszedelmekkel, s ott egy nagyon tiszteletreméltó politikusunk, aki erős nemzeti érzésénél fogva pártkülönbség nélkül mindnyájunk tiszteletét kell hogy bírja, gróf Bethlen István, kijelentette, hogy Erdélyben az utolsó öt év alatt 166.000 hold került oláh kézre, még pedig 68 millió korona értékben. Mezőssy Béla: A magyar állam nem vesz egy négyszögölet sem ! (Zaj.) Sümegi Vilmos: Amikor azt látjuk, hogy itt a véderőre horribilis összeget fordítunk, száz és száz milliókat, sőt merem állítani, hozzáértő szaktudósok összeállítása alapján, hogy nemcsak hogy nem állanak meg azok az összegek, amelyek a véderőtörvényj avaslatban fel vannak véve és az indokolásban fel vannak sorolva, holott már ott is van kibúvó, mert bizonyos dolgokra nem is tudják preliminálni a kívánatos összegeket, hanem szaktudósok állítása szerint másfél milliárdot is meg fog haladni az az összeg, amely a véderő fejleszétsére szükségeltetik. S mikor azt látjuk, hogy ezzel szemben kultúránk milyen szomorú helyzetben van, mikor azt látjuk, hogy Magyarország védőbástyája, az erdélyi részekben és a Székelyföldön levő magyarság hogyan pusztul, hogyan húzzák ki a magyar alól a földet : akkor azt hiszem," hogy legfőbb ideje annak, hogy minden magyar ember észbe kapjon, összetartson, békét teremtsen és a magyarságban összeforrva pusztítsa ki ellenségeit. (Helyeslés balfelől. Zaj a jobboldalon.) T. képviselőház ! A véderőj avaslat tulajdonképen három részre osztható. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Osztható arra a rettentő nagy pénzáldozatra, amely felemészti a várható jövedelmeket, amint azt maga a t. pénzügyminister ur is kijelentette, habár megnyugtató módon, a másik az emberáldozat, a véráldozat, a harmadik pedig a dolog politikai része. Már most én legsúlyosabbnak tartom a magam részéről a véradót, mert Magyarország mai ujonczlétszáma 44.076 fő a közös hadsereg számára és 12.500 fő a honvédség számára. Ez együtt 56.576 fő. Ezzel szemben a mostani törvényjavaslat ily részesedést állapit meg Magyarország számára: 68.187 közös és 25.000 honvéd, ami együttvéve 93.187 fő, vagyis a többlet 24.111 közös és 12.500 honvéd, együtt tehát 36.611 fő. Mindezeket az adatokat, amelyeket bátor vagyok felsorolni, magából a törvényjavaslatból vettem és állítottam össze, csak a konzekvencziák természetesen mások, mint a t. honvédelmi minister úréi és épen ez okból, termé-