Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-383
383. országos ülés PJ12 m ez a törvényjavaslat kerülgeti, mint macska a forró kását. (Igaz! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) Óvakodik, nehogy valahogyan is beleavatkozzék ebbe a megoldatlan kérdésbe. így azután a félreértéseknek egész komplexuma testesedik meg. Mit mond pl. a 28. §., amely arról szól, hogy kik részesülhetnek az önkéntesi kedvezményben ? (olvassa) : »Azok a hadkötelesek, akik valamely a magyar szent korona országaiban, vagy a birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban levő műszaki főiskolának rendes hallgatói és a gépészeti szakon a két államvizsgát legalább jó eredménynyel letették.« Itten Bosznia egyáltalában nincs felemlítve, mert sem a magyar szent korona országainak nem része, sem a birodalmi tanács kéjaviseletében részt nem vesz. Nem tudom, mi az intencziója ennek a mellőzésnek. Isten őrizzen attól, hogy ez egy trialisztikus intencziót testesitene meg. Ugyancsak Boszniának lehetetlen helyzetét világítja meg élénken a törvényjavaslat 15. §-a, amely a honvédségről intézkedik. Ez a szakasz a következőképen szól: »A honvédségbe való belépésnek általános feltételei: a) a magyar állampolgárság; b) a szükséges szellemi és testi alkalmasság; c) legalább a 17-ik életévnek teljes betöltése.« Ezen szakasz alapján tehát teljesen ki van zárva, hogy boszniai illetőségű a honvédségben részt vehessen; ki vannak tehát zárva mind az osztrák, mind a magyar honvédség kötelékéből. Ez is a szerencsétlen rendezetlen viszony kifolyása. Pedig én azt hiszem, hogy akkor, mikor jó Balkán-politikát akarunk folytatni, nagyon üdvös dolog volna, ha a boszniai ifjak a honvédség kötelékében töltenék el szolgálati éveiket. Mert nincs igaza a t. honvédelmi minister urnak, amikor azt mondja, hogy a honvédség ép oly kevéssé magyarosit, mint ahogy nem magyarositana a közös hadsereg, ha magyar lenne a nyelve; bizony nemcsak a nyelv, de az érzelmek átalakítása dolgában is nagy hatása lenne a honvédségi szolgálatnak a bosnyák ifjakra. Ezt azonban ez a törvényszakasz lehetetlenné teszi. A törvényjavaslat 13. §-a foglalkozik az ujonczjutalékkal. De azt mondja meg nekem valaki, hogy a boszniai illetőségű ujonezokat melyik országgyűlés fogja megszavazni. Nagyon szerencsétlen intézkedésnek tartom a 13. §-t nemcsak azért, mert a régi véderő-kulcsot: a 47'2°/o-ot is fentartja, hanem mert voltaképen kétszeri véderő-adót statuál. Azt mondja (olvassa) •. »A népesség száma alatt azoknak a magyar állampolgároknak a száma értendő, akik a legutolsó népszámlálás alkalmával a magyar szent korona országainak, továbbá a birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak, valamint Bosznia és Herczegovinának területén számláltatnak össze« — itt van a punctum saliens — »hozzáadva a tényleges szolgálatban álló magyar állampolgár katoájns 30-án, csütörtökön. 359 nai személyek számát.« Ez méltánytalan és szerintem helytelen intézkedés is, hogy a népesség közé számítják a tényleges katonaságot is. Hiszen akkor ez nem egyéb, mint kétszeres megadóztatás. A véderőjavaslat 5. §-a szerintem nem egyéb, mint az ujonczjutalék megajánlásának törvényes kijátszása. (Igaz! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a szakasz szoros összeköttetésben van a rezuloczióval és a törvénynek egy későbbi szakaszával, a 43. §-sal. Azt mondja ugyanis (olvassa) -. »A póttartalék a közös hadsereg és a honvédség hadi állományának fedezésére szolgál. Különös körülmények között mind a két póttartalók béke idejében is behívható tényleges szolgálat teljesitésére«. Utal ez a szakasz a törvényjavaslat 43. és 44. §-airais. A 43. §. pedig második bekezdésében ezt mondja (Olvassa): »Ha különös körülmények megkövetelik, a közös hadsereg (haditengerészet) tartaléka első évfolyamának és póttartaléka három legifjabb sorozási évfolyamának legénysége kivételes tényleges szolgálat teljesítésére az 1888: XVIII. t.-czikk rendelkezései szerint béke idejében is behívható, illetőleg visszatartható«. Ez az intézkedés volt az, amely az önök jogos kritikáját is kihívta, amely ellen önök is fegyverkeztek, amihez önök is segédkezet kaphattak volna az ellenzéki pártok egyik részéről. Talán mi is támogattuk volna, őszinte lélekkel részt vettünk volna az önök ezen harczában, de beláttuk azt, amit igazoltak az események, hogy az önök egész fellángolása nem ér semmit, az egész kuruezkodás nem volt egyéb, mint szalmaláng, amely az első bécsi fuvallatra elaludt. (TJgy van! a baloldalon.) Kun Béla: Lenyelték a rezolueziót Auffenberggel együtt! Ábrahám Dezső: Pedig ez nagyon szerencsétlen intézkedése a törvényjavaslatnak, mert voltakép az 1888: XVIII. t.-czikk helyes intézkedését akarják most helytelen modorban elferdíteni és máskép alkalmazni. Talán méltóztatnak emlékezni arra, hogy az 1888: XVIII. t.-czikk megalkotásának megvoltak a maga különös körülményei. Abban az időben ugyanis a monarchia meglehetősen feszült viszonyban volt Oroszországgal és a kombattáns elemek csaknem a tényleges összeütközés stádiumába kerültek. Az 1888: XVIII. t.-czikk keletkezésének éppen ez a fenyegető külpolitikai veszedelem volt az alapja, és az uralkodót fel akarták jogosítani bizonyos tekintetben arra, hogy rendelkezzék olyan elemekkel is, amelyekkel voltaképen a törvény szigorú intézkedése alapján nem rendelkezhetnék. Akkor ennek megvoltak a sajátságos külpolitikai okai, de ezek az okok ma már nem állanak fenn. Most már normális viszonyok vannak; és ha akkor gondoltak is arra, hogy az uralkodó részére ilyen jogokat adjon az 1888: XVIII. t.-czikk, a törvényezikk indokolásában azért ez nem nyert akkor sem
