Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-383
360 383. országos ülés Í912 május 3Ö-án, csütörtökön. megállapítást. A törvényczikk indokolása egészen másra alluclál. És most önök egy későbbi törvényczikkben akarják az 1888: XVIII. t.-czikket olyan indokokkal ellátni, amelyek alkalmasak arra, hogy a magyar parlamentnek ujonczmegajánlási jogát tökéletesen kijátszszák és lehetetlenné tegyék. (TJgyvan! ugyvan balfelöl). Csak a legközelebb lefolyt politikai időkre hivatkozom. Ugyebár, az egész nemzeti ellenállás annyira, amennyire sikerült, csakis azért sikerülhetett, mert a nemzet kezében volt még egy jog, amelyet önök most fel akarnak adni: a nemzet ujonczmegajánlási joga. (Ugy van! balfelöl.) Méltóztassék emlékezni arra, hogy KhueuHéderváry kormánya alatt maga a többség, ha jól tudom 1905-ben, Bánffy Dezső báró volt képviselőtársunk indítványára kimondotta, hogy az 1888: XVIII. t.-czikknek pedig olyan értelmezés nem adható, amely értelmezés szerint a kormány jogosítva volna benntartani a kiszolgált katonákat és behívni a póttartalékosokat akkor, ha az ujonczkontingens megszavazva nincsen. (Ugy van! balfelöl) Azt kérdezem én, vajion annyira kifosztott közjogi helyzetünkben vclt-e még nekünk egyetlenegy törvényünk, amely olyan mértékben biztosította volna a nemzet ellenállási jogát, a vis inercie-t, mint ez? Hát nem nagy erkölcsi felelősség nyugszik-e rajtunk és különösen önökön, t. képviselő urak, akik kormányzati programmot alkotnak és akik kötelesek a meglévő törvények épségét tiszteletben tartani, nem nagy erkölcsi felelősség alatt állanak-e önök, mikor egy ilyen, ma már egyedül számbavehető politikai fegyvert kiengednek ragadni a nemzet kezéből? (Ügy van! a ssélsöbaloldalon.) Szabad volt-e kicsikarni a nemzet kezéből ezt az egyedüli és utolsó ellenállási eszközt? Kun Béla: Behódolás Bécs előtt! Ábrahám Dezső: Önök még mindig abban a jóhiszemben vannak, hogy felülről megadnak valamit anélkül, hogy mi itt bármi tekintetben is nemzeti ellenállást fejtenénk ki. Én pedig kijelentem, hogy amennyiben a 43. §. szerencsés megoldása nem következnék be, én ezen törvényszakaszt a magyar nemzeti alkotmányosság egyik sírásójának fogom tekinteni. (Igás '. Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) Kun Béla: Ott vannak a sírásók, túlról! (Zaj jobbfelöl) Ábrahám Dezső: Még csak a 13. §-szal kívánok foglalkozni, amely az ujonczkontingens megajánlásáról szól ós amely, szerintem, szintén azt fogja maga után vonni, hogy a magyarság lesz legjobban igénybe véve, Mert hogy áll ez a kérdés? Azt mondja ennek a szakasznak utolsó bekezdése (olvassa): »Egyébként a közös haderőbe és a honvédségbe besorozandó ujonczok száma az egyes sorozójárásokra az illető év sorozási eredménye alapján osztandó fel.« Ez, azt jelenti, hogy Sáros megyében, Turóczban és Árva megyében nem telik ki a sorozójárásokra eső megfelelő kontingens, ha ott nem fognak ujonczokat kiállítani tudni (Ugy van! balfelöl.) ez a szakasz feljogosítja, sőt egyenesen kötelezi az illetékes faktorokat arra, hogy a magyar kontingensből állítsák ki azt az ujonczhiányt, amelyet a nagyfokú kivándorlás folytán a felső vármegyékből nem tudnak kiállítani. (Ugy van ! balfelöl.) Ez ujabb megnyomoritása a magyarságnak, ujabb, kétszeres vérbeli megadóztatása. Kun Béla: Tízszeres bőrt nyúznak le a magyarról! (Zaj.) Ábrahám Dezső: A ministeri indokolás, mint már hivatkoztam is rá, kijelenti, hogy a magyar népnek nagy hajlama van a lovasszolgálat iránt és kifejti, hogy miért tartandó fenn a hároméves szolgálat. Kitűnik ebből, hogy a magyar faj épen a lóra való alkalmatosságánál fogva most meg lesz nyomorítva másodsorban az imént általam emiitett 13. §. utolsó bekezdésénél fogva is, amely arra utalja az illetékes faktorokat, hogy a hiányzó ujonczkontingenst onnan vegyék, ahol az épen található. Zalán Gyula: A védkötelezettség általános. Ábrahám Dezső: Igaz, t. képviselőtársam, hogy a védkötelezettség általános; csakhogy akkor tessék ezt az elvet minden irányban következetesen keresztülvinni, elsősorban a vóderőkontingens aránykulcsának megállapításával is, (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) hogy ne legyen olyan sok póttartalékos Ausztriában és legyen több munkaerő Magyarországon. Itt van pl. a 7. §., amely a visszaélések lehetőségének egész sorozatát fogja maga után vonni, amely a hadi szolgálatokkal kapcsolatos másnemű szolgálatokról beszél. E paragrafus szószerint igy szól (olvassa): »Azok a hadköteles korban álló egyének, akik a tulajdonképeni hadi szolgálatokra ugyan nem, de az ezekkel kapcsolatos másnemű szolgálatokra alkalmasak, mozgósitás esetében és háborúban ily szolgálatokra alkalmazhatók.« Feltételezem, hogy az igen t. hadvezetőség nem lesz túlságos rosszindulattal a magyar faj iránt, azonban, ha ilyen pouvoir-t adunk az ő kezükbe, amikor nem korlátozzuk azt, hogy kik mire alkalmazhatók szorosan véve, akkor bizony olyan elemek fognak kerülni a véderönek igaz, hogy egyéb szolgálataira, amelyek mindenre alkalmasak, csak arra nem, hogy háborúba vigyék, vagy háborús czélra alkalmazzák őket. (Igaz! Ugy van! a ssélsöbaloldälon.) Hiszen itt a visszaéléseknek és kedvezéseknek egész sora van biztosítva; aki annak a hadvezetőségnek tetszik, akinek esetleg politikai érdemei vannak, azt nem fogják bántani, de a kiknek politikai bűneik vannak, azokat bizony alkalmazni fogják. (Igás! Ugy van! a szélsöbaloldálon.)
