Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-383

358 383. országos ülés 1912 május 30-án, csütörtökön. nak kell mondanunk, hogy térüljön meg más oldalon az az áldozat, amelyet igy a közös haderő érdekében hoztunk. (Helyeslés balfelöl.) Szerintem a haderő kiegészítésénél két szempontnak kell tekintetbe jönnie. Az egyik az, hogy meg kell változtatnunk akár ujabb, akár régibb statisztikai adatok alapján azt a kulcsot, amely szerint adózunk mind a közös hadsereg, mind a honvédség számára és fősuly helyezendő arra, hogy ha már minden áron erősíteni akarjuk véderőnket, akkor ez az erősítés ne a közös hadsereg, hanem elsősorban a honvédség érdekében történjék, amely a majdan megvalósítandó magyar nemzeti hadsereg csirája. Az idő előrehaladott volta miatt nem mondhatom el mindazt, amire kitérni szándékoztam, méltóztassék azonban megengedni, hogy még néhány megjegyzést tegyek a törvényjavaslatra. Méltóztassék elolvasni a törvényjavaslatnak azokat az intézkedéseit, amelyek a honvédelmi minister úrra vonatkoznak és amelyekről kategoricze megállapíthatom, hogy ez nem egyéb, mint egyenesen a honvédelmi minister urnak a hadügyminister gyámsága alá való helyezése. Megállapítható a törvényjavaslat 4., 20., 34. és 57. §-ából, hogy ezek az intézkedések valóságos arczulcsapásai a honvédelmi minister és a magyar parlament önállóságának. Méltóztassék csak például a 4. §-t megnézni. Ez azt mondja egyik bekezdésében (olvassa): »A honvédelmi minister, illetőleg a honvédség főpiarancsnoka — utóbbi a honvédelmi minister utján — a honvédség létszámáról, felszereléséről, elhelyezéséről, katonai kiképzéséről és fegyelmi magatartásáról a hadügyministernek folytonosan tudomást nyújt.« B. Solymossy Ödön előadó: Tájékoztatja! Ábrahám Dezső: Elhiszem, hogy tájékoztatja a honvédelmi minister ur, igazat adok a t. előadó urnak, csakhogy azt kérdem, vájjon a hadügyminister tájékoztatja-e a honvédelmi ministert a közös hadsereg állapotáról? B. Solymossy Ödön előadó: Hogyne. Kell, hogy tájékoztassa! Ábrahám Dezső: Itt van például a törvényjavaslat 20. §-a, amely szerintem nem statuál egyebet, mint a honvédelmi minister gyámságát, gyámmá pedig a hadügyministert teszi meg. Nevezetesen azt mondja a 20. §., amely a két évre terjedhető tényleges szolgálatról a közös hadseregben vagy a honvédségben intézkedik (olvassa): »Ázt, hogy mely iskolák tartoznak a megjelölt iskolák közé«, . . . (Zaj jobb felöl. Halljuk! Hall juh! balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Eitner Zsigmond: Egész kaszinó van ott. Nem halljuk itt mellettünk a szónokot. Ábrahám Dezső: .... »a vallás- és közoktatásügyi ministerrel, — Horvát-Szlavonországokra vonatkozólag a bánnal — valamint az esetleg érdekelt szakministerekkel és minden esetben a hadügyministerrel egyetértőleg, a honvédelmi minister állapítja meg.« Igaz, hogy a honvédelmi ministernek bizonyos jogok fenn vannak tartva, azonban, próbáljon a honvédelmi minister ur más álláspontra helyezkedni, mint a hadügyminister. (ügy van! a szélsobaloldálon.) Itt van a törvényjavaslat 34. §-a, amely csaknem botrányos intézkedéseket statuál és amely a véderőbizottságban annak idején szó tárgyát is képezte. Azt mondja ugyanis a kedvezmények megadására vonatkozó hatáskörnél (olvassa): »A tényleges szolgálat megkezdésének a 33. §. alapján való elhalasztása iránt rendszerint a katonai területi parancsnokság határoz, amelynek határozata ellen a hadügyministerhez, illetőleg a honvédelmi minister úrhoz lehet felebbezni.« Tehát itt a katonai területi parancsnokságnak valóságos czivilis jogot adnak minden czivilis felelősség nélkül. A törvényjavaslat nagyon szerencsétlen intézkedésének tartom a 37. §-t, amely az ujonezok számbavételéről intézkedik. Ez a bekezdés, amelyet én módositandónak tartok, azt mondja (olvassa) : »A közös hadsereg és a honvédség részére kivetett ujonczjutalékok fedezéséről évenként számbavételt kell tartani.« Hát ez helyes dolog igy an und für sich, — hogy jó magyarosan fejezzem ki magamat az előadó ur szerint — azonban elfelejtett a törvényjavaslat j^rovideálni arról, hogy erről azonban az országgyűlésnek jelentés teendő. Ezt oly fontos motívumnak tartom, amely ebbe a szakaszba feltétlenül kell, hogy beillesztessék, már csak azért is, hogy a parlamentáris felelősség legalább ebben a tekintetben meg legyen őrizhető. Azonban az egész véderőjavaslat talán legszerencsétlenebb szakaszának tartom azt a szakaszt, amely a rezoluezió kérdését felvetette és amely szakasz ma is megoldatlan. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A nélkül, hogy mindjárt a 43. §-ra térnék rá, itt van például egy hasonló sérelmes intézkedés, amely valósággal magyar alaptörvényt, közjogi alaj)törvényeket támad meg. Például az ujonczjutalékra vonatkozó intézkedésnél mit mond a. 13. §? Azt mondja (olvassa): »Az ujonczlétszám nagysága a jelen törvény életbeléptetésétől számított 12 év lejárta előtt ujabb törvényhozási megállapítás tárgyát csak akkor képezheti, ha 0 felsége az illető felelős kormányok utján az ujonczlétszámnak emelését, vagy leszállítását szükségesnek tartja.« Ez a törvényszakasz ugyanis nem kontemplál egyebet, mint hogy a törvénykezdeményezési jogot az országgyűlés kezéből kiveszi és átruházza faktorra, amely ezzel a joggal soha nem birt. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De szabad-e nekünk ilyen eminens jogot kiadnunk a kezünkből és ezzel a magyar alkotmány alapjait megingatni? Sok szerencsétlen és furcsa intézkedése van ennek a törvényjavaslatnak. Itt van mindjárt a 26. §. Boszniának közjogi hovatartozandóságát