Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-383

354 383. országos ülés 1912 májas 30-án, csütörtökön. lalkozzék, hogy akár önökkel együtt, akár önökkel szemben megvédelmezze mindazokat a jogokat, amelyek a magyar nemzet részére az 1867 : XII. t.-ezikkben letéve és biztosítva vannak. (Helyeslés balfelol.) Nemcsak a mi álláspontunk ez, hanem az irányadó osztrák tábornokoké is. Pittreich volt hadügyminister pl., aki talán épen ezen felfogása következtében volt kénytelen távozni, »Meine Beziehungen zu den Armeeforderungen Ungarns* czimü röpiratának, amelyet tegnap Kállay Ubul t. képviselőtársam is emiitett, 38.1apján azt mondja, hogy a magyar nemzeti követeléseket a hadsereg­ben ő is respektálandóknak tartja. Azt mondja pl. a »Geist, Tradition und Nationalitätsgefühl in der Armee« czimü fejezetében (olvassa) : »Nun erlaube ich mir auf die Begründung dessen über­zugehen, was mich veranlasst hätte auch ohne die Obstruktion dazu beizutragen, dass berech­tigte Wünsche Ungarns zur Geltung kommen.« Egészen komolyan foglalkozik tehát Magyar­ország jogos követeléseinek teljesítésével. És mit mond ez az osztrák tábornok, ez a volt hadügy­minister ? Azt mondja, hogy az a felfogás, mintha a magyar nyelvnek a hadseregbe való behozatala a hadsereg szellemét, hagyományait érintené, nem egyéb, amint magát kifejezi, mint egy Schlag­wort. Azt mondja (olvassa) : »Br lautet: »Geist und Tradition der Armee geraten in grösste Ge­fahr, sobald diese abschüssige Bahn betreten werde !« Erre ezt mondja (olvassa) : »In der Tat: ein Schlagwort von grosser Wirkungsfähigkeit in österreich und besonders bei dessen Bewohnern, derén Gesinnung als deutschnational gekennzeich­net wird.« ö tehát ezt a Schlagwortot, ezt a jel­szót, egyedül a német nemzetiek jelszavának tartja, amelynek semmiféle jogosultsága nincs. (Ugy van ! balfelöl.) De, t. képviselőház, ha már egy osztrák gene­rális, egy volt hadügyminister, igy gondolkozik, akkor nekünk minden energiánkat meg kell feszí­tenünk, minden alkalmat fel kell használnunk arra, hogy ezt az osztrák irányadó köröknél is befész­kelt eszmemenetet a hadseregbe bevigyük. (Ugy van! balfelol.) Miért nem gondolkodunk efelett és ahelyett, hogy meggondolás és gondolkodás nélkül megszavaznék a véderőreformot, miért nem gon­dolkozunk az ilyen brosürákon és az ilyen brosú­rákba foglalt eszmemeneten ? Ha már nem tartják veszedelmesnek a magyar nemzeti követelések érvényesitését a hadseregben, akkor csak el lehet gondolni, hogy a magyar nemzeti követelésekkel szemben való évszázados idegenkedés már odafönt is megenyhült, csak egy kis erő, egy kis energia kel­lene a magyar képviselőház és a magyar nemzet részéről, hogy ezeknek a követeléseknek az érvé­nyesülését a hadseregben kivívja. (Ugy van! bal­felol.) Ezért különbözött a mi taktikánk a velünk együtt küzdő függetlenségi párt taktikájától épen ebben a kérdésben, mert mi arra az álláspontra helyezkedtünk, — és ez az álláspontunk beigazolást is nyert — hogy, igenis, nem elég erős a mai par­lament ezeknek a kérdéseknek a megvitatására. Ezt a magyar képviselőházat, magyar közéletet át kell alakítani tökéletes, gyökeres rendszer­változtatással, amely nemcsak demokratizmust vinne bele a parlamentbe, nemcsak a nép igazi képviseletének tenné meg azt, hanem erőt adna Bécscsel szemben is (ügy van! a baloldalon.) és akkor, ne méltóztassék rossz néven venni, nem vádolhatna minket senki kocsonyaderekusággal, ha mint egy ember, önérzetes férfiú, állhatnánk fel a bécsi követelésekkel szemben és a magyar nem­zeti követelések érvényesítése érdekében. (Ugy van ! a baloldalon.) • Méltóztassék megengedni, hogy mindezek után áttérjek magára a törvényjavaslatra. (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) Egy hang (a jobboldalon): Ideje ! Ábrahám Dezső: Azt hiszem, a közbeszólott igen t. képviselő ur igazat fog nekem adni abban, hogy az általános keretekben is igyekeztem lehető­leg a tárgyhoz tartani magamat. De szükségesnek tartom, hogy a részletkérdésekkel is foglalkozzam, bár kijelentem, hogy nem kívánok e kérdéseknél hosszasabban időzni. (Halljuk! Halljuk! a bal­oldalon.) A véderőj avaslatoknál önök vívmányokat emlegetnek. Vívmányul hozzak fel a túloldal t. kép­viselői például a bűnvádi perrendtartás magyar­nyelvűségét is, amivel az igen t. igazságügyminis­ter ur — joggal-e vagy jogtalanul — állandóan dicsekszik. Én nem akarok az ő érdeméből lefa­ragni, de ezzel a kérdéssel nem foglalkozom, mert ez a kérdés most nincs szőnyegen. A másik kérdés, amit a véderőreformnál önök vívmányként tün­tetnek fel, a kétéves katonai szolgálat behozatala. Nekem csak az a tiszteletteljes megjegyzésem, hogy ez a kétéves katonai szolgálat nem az önök talál­mánya. Ezt a kétéves katonai szolgálatot egy füg­getlenségi képviselő jegyezte be indítvány alakjá­ban még réges-régen a képviselőház indítvány­könyvébe. Ez a kétéves katonai szolgálat a függet­lenségi és 48-as párt mindkét árnyalatának év­tizedeken keresztül hangoztatott követelése és óhaja volt, azonban nem abban a formában és mederben, amint azt önök a mostani törvény­javaslatban kontemplálják, mert daczára annak hogy alapelvül fel van véve ebbe a törvényjavas­latba a kétéves katonai szolgálat, mégis, ha látjuk azt a rengeteg kivételt, amely voltaképen szabályt alkot a javaslatban, azt kell mondanunk, hogy nem is kétéves, hanem egyenesen hároméves szol­gálatról beszélhetünk csak. (Igaz ! Ugy van ! a bal­és a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton: Szemfényvesztés az egész ! Ábrahám Dezső : Hogy a kétéves katonai szol­gálat nem minden irányban vitetett keresztül, sőt hogy ez a törvényjavaslat egyenesen dekadencziát involvál és von maga után, annak bizonyítására elég csak a honvédség állapotára rámutatnom. (Halljuk ! Halljuk !)

Next

/
Thumbnails
Contents