Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-383
354 383. országos ülés 1912 májas 30-án, csütörtökön. lalkozzék, hogy akár önökkel együtt, akár önökkel szemben megvédelmezze mindazokat a jogokat, amelyek a magyar nemzet részére az 1867 : XII. t.-ezikkben letéve és biztosítva vannak. (Helyeslés balfelol.) Nemcsak a mi álláspontunk ez, hanem az irányadó osztrák tábornokoké is. Pittreich volt hadügyminister pl., aki talán épen ezen felfogása következtében volt kénytelen távozni, »Meine Beziehungen zu den Armeeforderungen Ungarns* czimü röpiratának, amelyet tegnap Kállay Ubul t. képviselőtársam is emiitett, 38.1apján azt mondja, hogy a magyar nemzeti követeléseket a hadseregben ő is respektálandóknak tartja. Azt mondja pl. a »Geist, Tradition und Nationalitätsgefühl in der Armee« czimü fejezetében (olvassa) : »Nun erlaube ich mir auf die Begründung dessen überzugehen, was mich veranlasst hätte auch ohne die Obstruktion dazu beizutragen, dass berechtigte Wünsche Ungarns zur Geltung kommen.« Egészen komolyan foglalkozik tehát Magyarország jogos követeléseinek teljesítésével. És mit mond ez az osztrák tábornok, ez a volt hadügyminister ? Azt mondja, hogy az a felfogás, mintha a magyar nyelvnek a hadseregbe való behozatala a hadsereg szellemét, hagyományait érintené, nem egyéb, amint magát kifejezi, mint egy Schlagwort. Azt mondja (olvassa) : »Br lautet: »Geist und Tradition der Armee geraten in grösste Gefahr, sobald diese abschüssige Bahn betreten werde !« Erre ezt mondja (olvassa) : »In der Tat: ein Schlagwort von grosser Wirkungsfähigkeit in österreich und besonders bei dessen Bewohnern, derén Gesinnung als deutschnational gekennzeichnet wird.« ö tehát ezt a Schlagwortot, ezt a jelszót, egyedül a német nemzetiek jelszavának tartja, amelynek semmiféle jogosultsága nincs. (Ugy van ! balfelöl.) De, t. képviselőház, ha már egy osztrák generális, egy volt hadügyminister, igy gondolkozik, akkor nekünk minden energiánkat meg kell feszítenünk, minden alkalmat fel kell használnunk arra, hogy ezt az osztrák irányadó köröknél is befészkelt eszmemenetet a hadseregbe bevigyük. (Ugy van! balfelol.) Miért nem gondolkodunk efelett és ahelyett, hogy meggondolás és gondolkodás nélkül megszavaznék a véderőreformot, miért nem gondolkozunk az ilyen brosürákon és az ilyen brosúrákba foglalt eszmemeneten ? Ha már nem tartják veszedelmesnek a magyar nemzeti követelések érvényesitését a hadseregben, akkor csak el lehet gondolni, hogy a magyar nemzeti követelésekkel szemben való évszázados idegenkedés már odafönt is megenyhült, csak egy kis erő, egy kis energia kellene a magyar képviselőház és a magyar nemzet részéről, hogy ezeknek a követeléseknek az érvényesülését a hadseregben kivívja. (Ugy van! balfelol.) Ezért különbözött a mi taktikánk a velünk együtt küzdő függetlenségi párt taktikájától épen ebben a kérdésben, mert mi arra az álláspontra helyezkedtünk, — és ez az álláspontunk beigazolást is nyert — hogy, igenis, nem elég erős a mai parlament ezeknek a kérdéseknek a megvitatására. Ezt a magyar képviselőházat, magyar közéletet át kell alakítani tökéletes, gyökeres rendszerváltoztatással, amely nemcsak demokratizmust vinne bele a parlamentbe, nemcsak a nép igazi képviseletének tenné meg azt, hanem erőt adna Bécscsel szemben is (ügy van! a baloldalon.) és akkor, ne méltóztassék rossz néven venni, nem vádolhatna minket senki kocsonyaderekusággal, ha mint egy ember, önérzetes férfiú, állhatnánk fel a bécsi követelésekkel szemben és a magyar nemzeti követelések érvényesítése érdekében. (Ugy van ! a baloldalon.) • Méltóztassék megengedni, hogy mindezek után áttérjek magára a törvényjavaslatra. (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) Egy hang (a jobboldalon): Ideje ! Ábrahám Dezső: Azt hiszem, a közbeszólott igen t. képviselő ur igazat fog nekem adni abban, hogy az általános keretekben is igyekeztem lehetőleg a tárgyhoz tartani magamat. De szükségesnek tartom, hogy a részletkérdésekkel is foglalkozzam, bár kijelentem, hogy nem kívánok e kérdéseknél hosszasabban időzni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A véderőj avaslatoknál önök vívmányokat emlegetnek. Vívmányul hozzak fel a túloldal t. képviselői például a bűnvádi perrendtartás magyarnyelvűségét is, amivel az igen t. igazságügyminister ur — joggal-e vagy jogtalanul — állandóan dicsekszik. Én nem akarok az ő érdeméből lefaragni, de ezzel a kérdéssel nem foglalkozom, mert ez a kérdés most nincs szőnyegen. A másik kérdés, amit a véderőreformnál önök vívmányként tüntetnek fel, a kétéves katonai szolgálat behozatala. Nekem csak az a tiszteletteljes megjegyzésem, hogy ez a kétéves katonai szolgálat nem az önök találmánya. Ezt a kétéves katonai szolgálatot egy függetlenségi képviselő jegyezte be indítvány alakjában még réges-régen a képviselőház indítványkönyvébe. Ez a kétéves katonai szolgálat a függetlenségi és 48-as párt mindkét árnyalatának évtizedeken keresztül hangoztatott követelése és óhaja volt, azonban nem abban a formában és mederben, amint azt önök a mostani törvényjavaslatban kontemplálják, mert daczára annak hogy alapelvül fel van véve ebbe a törvényjavaslatba a kétéves katonai szolgálat, mégis, ha látjuk azt a rengeteg kivételt, amely voltaképen szabályt alkot a javaslatban, azt kell mondanunk, hogy nem is kétéves, hanem egyenesen hároméves szolgálatról beszélhetünk csak. (Igaz ! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton: Szemfényvesztés az egész ! Ábrahám Dezső : Hogy a kétéves katonai szolgálat nem minden irányban vitetett keresztül, sőt hogy ez a törvényjavaslat egyenesen dekadencziát involvál és von maga után, annak bizonyítására elég csak a honvédség állapotára rámutatnom. (Halljuk ! Halljuk !)
