Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-383

383. országos ülés 1912 május 30-án, csütörtökön. 351 seregnél, hanem általában Ausztriánál és az ausztriai intéző köröknél mindig megnyilatkozik, s amely lépéssel mindig el szoktunk késni más nemzetekkel szemben, (ügy'van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Hogy a költségeknél maradjak, egy nagyon érdekes momentumot vagyok bátor az igen t. képviselő urak figyelmébe ajánlani. Francziaországban ugy tudom, — talán a honvédelmi minister ur még jobban tudja — kísérleteket tesznek mostanában úgynevezett automatikusan ismétlő puskákkal. Ezek a kísérletek pár esztendeig is el fognak tartani, mert hiszen az ilyen uj fegyvernem behozatalával járó horribilis kiadásokat elő kell késziteni s ilyen czélra nem szabad meggondolatlanul pénzt kidobni. Ha ez igy van, kérdem, nem rezonabilis dolog volna-e és nem lenne-e okszerű, ha megvárnánk ezeknek a kisérleteknek az eredményét ? (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert mi történik most nálunk? Mi most szaporítjuk a hadsereg létszámát, aminek természetes következménye, hogy a szaporulatot kellő fegyverzettel és ruházattal is el kell látnunk és pedig az ezidőszerint rendelkezésünkre álló fegyverzettel kell azt ellátnunk, aminek az lehet a következménye, hogy ha mi most forszírozzuk ezeknek a javaslatoknak törvényerőre emelkedését és beállítjuk ezt a horribilis módon felemelt ujonczkontingenst, akkor a már elavult, régi fegyverzettel leszünk kénytelenek felfegyverezni a felemelt létszámot. És mi következik majd ebből? Az, hogy majd meglátják a franezia ujrendszerü fegyvereknek hatását és akkor a drágán beszerzett régi fegyvereket egyszerűen sutba dobják és miihókra menő, sőt százmilliókra szaporodó károkat okoznak a nemzet gazdaságának. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hiszen egy pár példát fogok felemlíteni. Méltóztassék akármelyik ócskavas-kereskedésbe elmenni és tapasztalni fogják, hogy a Werndl-fegyvereket most három koronájával lehet kapni, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amelyeket pedig a hadsereg talán húsz vagy nem tudom hány forintjával szerzett be annak idején. Nem helyes és nem okszerű dolog-e tehát, t. képviselő urak, — ez nem ellenzéki, hanem megczáfolhatatlan álláspont — hogy ilyen előre is láthatólag feleslegessé váló kiadásoktól mentsük meg ezt a már is anyagi terhek alatt roskodozó nemzetet, ezt a monarchiát % (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szomorú példáit tudnám felsorolni annak is, hogy miféle orgiák folytak le épen ujabban a hadsereg felszerelése körül (Halljuk! Halljuk!) az egyes részvénytársaságok, illetőleg egyes ipari vállalatok papírjainak árfolyam-alakulásában. (Halljuk ! Halljuk !) Itt van a kezemben egy Bécsben 1911 január 31-éről kelt duplikátum, amelynek czime ugy szól, hogy »Ew. Excellenz«, tehát mindenesetre illetékes helyre van adresszálva. (Halljuk!) Azt. mondja ez az illetékes helyre adresszált tanulmány, hogy mégis csak hallatlan dolog, hogy a két nemzetnek terhére rójják azokat az eredményeket: »die hohen Dividenden der Börsenaktien des Eisenkartells«, vagyis a vaskartell túlzását teszi itt szó tárgyává, amely vaskartell képes volt a legkedvezőbb alkalmat kihasználni,' hogy felemelje a maga árait és horribilis árak elé állítsa a hadvezetőséget. Ezt csak.nagyon röviden ugy fejezi ki a felirat, hogy : »Orgien in dem Kurse dieser Aktien«, vagyis valóságos orgiákat ültek ezen részvények kurzusai a felfelé emelkedésben, amikor megtudták, hogy ujabb hadseregfelszerelések vannak kombináczió. ban. (Halljuk! Halljuk!) így például a prágai vasipar részvényei, amelyek 400 korona névértékkel bírtak, 2620 koronára mentek fel, a 200 korona névértékű Alpesi részvények 780 koronán állanak, a Skoda-részvények, amely czég ágyugyárakat létesít, 200 korona névértéküek és 480 koronára emelkedtek fel. (Mozgás a szélsőbalóldalon.) Ez az 1911-iki állapot, de azóta folytonosan emelkedtek azok a részvények. A Poldi-Hütte részvények, amelyek 400 korona névértéküek, most 600 koronán állanak ; ott vannak azután a rimamurányi stb. részvények, amelyeket nem is említek itt fel, mert nem akarom a t. ház figyelmét igénybe venni s amelyek szintén horribilis módon emelkedtek. Azt mondja itt pl. ez a. tanulmány (olvassa) : »Der Verdienst von Witkowitz ist unberechenbar, weil dieses Werk das Privát Unternehmen Zweier grosser Familien bildet und keine Aktien-G-esellschaft ist«. Azt mondja, hogy a witkowiczi pánczélgyár, mely a nagy hajók pánczéljait készíti, két nagy család tulajdona és nem is részvénytársaság ; ezeknek illegális nyeresége a hadsereg felszerelésénél egyenesen kiszámíthatatlan. Lovászy Márton : Modern rablólovagok ! Ábrahám Dezső: Hiszen ha jól tudom, épen Montecuccoli tengernagy volt az, aki a delegáczióban kijelentette, hogy igenis a külföldi ágyuk még tökéletesebbek,mint a Skoda-ágyuk, de hát nagyon természetesen ragaszkodott a hazai — illetőleg nem is hazai, mert, fájdalom, ágyugyárunk nincs, hanem — a monarchiabeli ágyúgyár megrendeléséhez. Én ezt akczeptálom, amint akczeptálom mindazon kijelentését, amely erre vonatkozik és azokat is, amelyeket az igen tisztelt honvédelmi minister ur is tett, hogy gazdasági szempontból bizonyos visszatérítésben lesz részünk. De, t. ház és t. honvédelmi minister ur nem tartom azt visszatérítésnek, hogyha egyes különálló részvénytársaságok, amelyek nagyobb részben külföldi tőkét összepontositanak és képviselnek, valóságos rablóhadjáratot indítanak a hadsereg és a nemzeti és monarchiabeli érdekek ellen. Lovászy Márton : Az ország pénze ellen ! Ábrahám Dezső: Itt nem képeznek rekompenzácziót ezen visszatérítések és ezek nem kelthetnek bennünk nagy megelégedést, nem nyújthatnak nekünk megnyugvást a költségek tekintetében. (Helyeslés a szélsőbalóldalon.) Érdekes, hogy maguk az illetékes faktorok is miféle véleményen vannak a költségek tekinte-