Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-383
352 383. országos ülés 19Í2 május 30-án, csütörtökön. tében. Hoffmann Hugó, azóta nyugalmazott altábornagy ur például, a kétéves szolgálatnak költségét 10 millió koronára taksálta, gróf KhuenHéderváry Károly volt ministerelnök ur egyik újévi beszédében — ha jól emlékszem, az 1910-ikiben vagy 1911-ikiben, nem emlékszem reá pozitive — a költségtöbbletet 20—30 millió koronában-vélte megállapíthatónak. Schönaich volt hadügyministerur már 64,800.000 koronáról beszélt és Bilinski volt osztrák pénzügyminister ur 1910 május 31-ikén tartott beszédében ezeket a költségeket már 90 millióra teszi. Eitner Zsigmond: Alapos számitás! Ábrahám Dezső: Az én számitásom szerint pedig, amelyet szerencsém volt felolvasni, 232 millió jön ki. Jogosult tehát az a felfogás, hogy tényleg anyagilag és pénzügyileg ennyire előkészítetlen és minket pénzügyi krízissel fenyegető veszedelem, mint a véderőjavaslat, még a képviselőház elé nem került s ennyire előkészületlen törvényjavaslat, anyagi szempontból, még tárgyalás anyagát itt nem képezte. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) T. ház ! Még csak egy körülményre vagyok bátor rámutatni. Külföldön is találkozunk azon manipulácziókkal, hogy például emlitést tegyek a franczia marokkói konfliktusról, hogy ott épen egy franczia lap, a »Temps« volt az, amelynek nagy anyagi érdekei voltak Marokkóban, amelynek érdeke volt az, hogy a marokkói háború kiüssön, s ezért ez a lap izgatott a marokkói háború mellett a franczia érdekek ellen. Sajnálatos, hogy ilyen példákat a monarchiában is igen sokat tudnék mutatni. A legeklatánsabb példái ennek ezen Aktien-Gesellschaft-ok törekvései, amelyek igenis mindent elkövetnek arra nézve, hogy a békés viszonyok csökkenjenek és minél háborusabb állapotok álljanak elő. Lovászy Márton : Az üzleti érdek parancsolja. Ábrahám Dezső : Ez nem egyéb, mint börzemanőver és ilyen börzemanöverekkel a mostani időben, sajnos, nagyon sokszor találkoztunk. (Igaz ! ügy van ! balfelöl.) A delegáczióban is sokszor hangsúlyoztuk, hogy a magyar iparnak, törvényeink értelmében is, a hadsereg felszereléseiben feltétlenül megfelelő részt kell juttatni. Már most hogyan áll a magyar ipar ezen a téren 1 (Halljuk ! Halljuk! balfelöl.) ' Én egy illetékes falitor után indulok, — sajnálom, hogy nincs itt — igen t. képviselőtársam, Hegedüs Lóránt után. De talán az ő meggyőződésével is meg fog egyezni az, amit most elő fogok terjeszteni. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének egyik választmányi ülésén példáiul, ahol panaszkodtak az osztrák gyárosok monopóliuma és gyilkos versenye miatt, panaszkodtak a közszállitási sérelmek miatt, a többek között az egyik felszólaló a következőket mondja (olvassa): »A textilgyár, amely tehát olyan óriási mértékben igénybe van véve, súlyos helyzetben van, aminek legfőbb oka az, hogy a ' termelési költségek nálunk nagyobbak, mint Ausztriában^ Ez mindenekelőtt a közös hadsereg szállításainál jár súlyos következményekkel. Ausztriában mindig akad gyár . . . (Zaj a jobboldalon. Halljuk/ Halljuk/ balfelöl.) — szószerint idézem ezt a panaszt és pedig azt hiszem, teljes jogosultsággal, mert hiszen nagyon fontos az, hogy mennyire részesedünk a hadsereg szállításában. Azt mondja tovább ez a panasz (olvassa): »Ausztriában mindig akad gyár, amely, csak hogy gépeit foglalkoztassa, olyan árat ajánl, amely még Ausztriában is alatta van az önköltségnek, s ezt az árat kell elfogadnia a sokkal drágábban termelő magyar iparnak, mert a delegáczió kimondta, hogy a magyar ipari s osztrák ipari áru között különbség egyik rovására sem tehető«. (Az elnöki széket Jankovich Béla foglalja el.) Érdekes, hogy milyen jelenségekkel találkozunk akkor, amikor osztrák érdekekről van szó. Akkor az osztrák és a magyar érdekek paritása ezeknek az uraknak mindig a szemük előtt lebeg. Mikor tudják, hogy az osztrák ipar mennyire előre van haladva és tudják azt is, hogy az osztrák ipar gyilkos versenyével szemben a magyar ipar nem boldogulhat és még arra a rigorózus álláspontra helyezkednek, hogy mindkét országnak egyenlő áron kell szállitania a hadseregre vonatkozó fölszereléseket és szükségleteket. Itt már nagyon rigorózusak az urak. Pedig ha a hadseregbeli szállításokat nézzük, akkor arra az eredményre jutunk, (Halljuk! Halljuk / a szélsőbaloldalon.) hogy Magyarországnak a hadseregre vonatkozó beszerzéseknél a közszállitásokban több mint 600 millió koronával kellene részesülnie. Ennyi illeti meg jogosan a magyar ipart. Öriási dolog ez, t. képviselőház, amikor folyton a magyar ipar fejlesztéséről és előhaladásáról kell beszélnünk. (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások : Kérj szünetet.) Igen t. elnök ur, kérem, kegyeskedjék egy kis szünetet adni, mert nekem van még néhány elmondani valóm ; ha azonban nem méltóztatnék megadni a szünetet, kénytelen vagyok azt ily állapotban elmondani, de talán méltányos volna a szünet megadása. Elnök : Azt hiszem, a t. képviselő ur van abban a helyzetben, hogy elmondhatja fejtegetését, amely jobb benyomást fog mindenütt tenni, ha az egyfolytában adatik elő. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Eitner Zsigmond: Az elnök kimegy és szünetet ad magának. (Élénk felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Szünetet kérünk 1 Tessék féltenni a kérdést ! Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk !) Elnök (ismételten csenget) : Csendet kérek ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az elnök már belefáradt!) B. Manndorff Géza : Eddig mindig megadták ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ne erőszakoskodjék !)
