Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-383

348 383. országos ülés 1912 május 30-án, csütörtökön. még az ellenzék padjain ült ? Vagy most nem konszekvens vagy akkor nem volt az. ( ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Tallián Béla t. képviselő ur a delegáczióban szintén gróf Tisza István t. képviselő ur álláspontjára helyezkedett, vagyis ő is azt a nézetet Mrdette, hogy igenis önmagunktól kell megajánlanunk a véderő tágítását és a pénz- és véráldozatot. Én talán elhiszem azt is, hogy a t. képviselő urat is az a tökéletes meggyőződés vezette, hogy igenis, ha mi önként ajánlunk fel valamit, akkor elvárhatjuk és remélhetjük azt is, hogy a t. túloldalról is önként kapunk valamit. Ez a fájdalmas csalódásunk azonban már nemcsak az utóbbi években tűnt ki, de egész évszázadokon át kisérte reménykedésünket. Azt mondja például Tallián Béla t. képviselő ur, hogy 20 éves stagnáczióban szenved a hadsereg, hogy nem fejlesztettük a hadsereg számbeli és pénzbeli erejét és ez veszedelmet hozhat az országra, a monarchiára. Pedig csak Francziaország példájára utalok. Igaz, hogy ott rendkívül nagy a haderő, de mégis jónak látta, hogy a fegyverkezésben ha nem is leszerelést, de bizonyos megállapodást tanúsítson. Kifejti Tallián Béla t. képviselő ur a véderőreform pénzügyi részét is. Most azt a kérdést teszem fel, mind hozzá, mind a t. honvédelmi minister úrhoz : Hát annyira bizonyosak abban és meg vannak róla győződve, hogy ha mi most az óriási, a mondhatom, elkeseredéssel megszavazott pénz- és véradót megadjuk a hadseregnek, akkor bizonyosan győzni fog, (Mozgás.) akkor nem lesznek vesztes háborúink ? Hát az a pénz- és véráldozat már előre biztosit bennünket, mint a biztosító intézet a jég- és tűzkár ellen ? (Mozgás.) önök és a t. túloldal mindig összehasonlítással jönnek elénk. Láttam a véderőj avaslat indokolásában is, hogy összehasonlítást tesznek Németországgal, Francziaországgal, Angliával, az összes kulturális nagy nemzetekkel, összehasonlítást tesznek azok katonai létszámával. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ) Ábrahám Dezső." összehasonlítást tesznek a hadseregre fordított pénz- és vérbeli áldozatokkal. De azt a kérdést teszem fel, vájjon méltóztatik-e összehasonlítást tenni azon néjaek kulturális és anyagi erejével is? (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hát ha egyoldalú katonai szempontból teszünk összehasonlítást, nem vagyunk-e jogosítva, sőt egyenesen kötelezve a másik összehasonlításra is, amelynek bá.zisul kell szolgálnia a mikor a véderőről van szó ? Nem kell-e összehasonlítanunk a nemzetek kulturális és gazdasági előhaladását ? Másik szerencsétlen taktikát is látunk a t. túloldalon; látjuk azt a taktikát, hogy itt nagy magyar államférfiak álláspontjára hivatkoznak, hivatkoznak Deák Ferencz és Andrássy Gyula álláspontjára, akik az önálló magyar hadsereg ellen foglaltak állást. Én csak tiszteletteljes figyelmeztetést vagyok bátor a t. túloldalhoz intézni: hát magyar képviselői arnbiczió lehet-e az, hogy ily érvekkel akarják a magyar érdekeket ellensúlyozni 1 (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen nem is egészen kvadrál az összehasonlítás, mert Deák Ferencz az 1867 : XII. t.-cz.-kel nem akarta a régi törvényeket hatálytalanítani, ő csak, hogy ugy fejezzem ki magamat, a szükségszerű következmény alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy ennyit most elérhetünk és ennek alapján később majd fejlesztjük a magyar hadsereget. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) KÚO Béla: Magyar nemzeti szellemben. Ábrahám Dezső: Idősb Andrássy Gyulára hivatkoznak önök. Hát nem méltóztatnak emlékezni arra, hogy épen ő volt az, ald a honvédség alapjait lerakta. Vájjon az az ember, aki az önálló magyar hadseregnek csiráját megteremtette, anynyira eUene lett volna az önálló magyar hadseregnek ? Hisz lehetetlen elzárkózni az elől a gondolat elől, hogy ő volt egyike azoknak, akik a honvédségből, mint az önálló magyar hadsereg csirájából, akarták kiépíteni a jövendő magyar hadsereget. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Csak egy kérésem van a t. túloldalhoz. Ha önök mindig Deák Ferencz törvényeire hivatkoznak, az 1867-iki törvényre, akkor méltóztassanak a törvénynek necsak divatból kiment szószerinti értelmét, hanem annak a szellemét is követni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Amikor Deák Ferencz az 1867 : XII. törvényt, amely a hadseregre és a magyar államnak Ausztriához való politikai és gazdasági viszonyára vonatkozik, megalkotta, azt hiszem, nem az a Magyarország állott előtte, amely a mai szomorú viszonyok között áll előttünk. (Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Kun Béla : A visszafejlődéshez jutottunk el. Ábrahám Dezső: Még csak egy képviselő ur beszédével kell foglalkoznom, ez kedves kötelességem. Foglalkoznom kell ugyanis Zalán Gyula t. képviselőtársammal, akivel, hogy jó magyarul fejezzem ki magam, Kriegskammerad voltam. Egy brigádban voltunk ugyanis, ő a huszároknál, én a dragonyosoknál szolgáltain és sajnos, a fejlemények során megfordítva történt, én függetlenségi párti lettem, ő pedig munkapárti képviselő. Lovászy Márton : Ö lett a dragonyos ! Ábrahám Dezső: Foglalkozott az én t. képviselőtársam a hadsereggel, a hadsereggel járó terhekkel és többek közt azt a sajátos kijelentést tette, hogy ezek a katonai terhek könnyen elviselhetek, hiszen Lukács László pénzügyminister ur is kimutatta, hogy ujabb kölcsön felvételére nem lesz szükség. Ne méltóztassék rossz néven venni, de megint egy frappáns, bár triviális hasonlat jut eszembe, a debreczeni ember bízott disznója, amelyről azt mondja a debreczeni ember, hogy meghízott ugyan, de semmibe sem került, mert a saját kukoriezáján hizlalta. A t. képviselő ur is igy gondolkozik és így gondolkoznak mindazok, akik azt mondják, hogy a haderő fejlesztése voltaképen ujabb megterhelte-