Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-383
383. országos ütés 1912 test nem ró az országra, mert ujabb kölcsön felvételére nem lesz szükség. Lovászy Márton : A mi kukoriozánkat eszik ! Ábrahám Dezső: Én azt a kérdést intézem Lukács László ministerclnök úrhoz, nem mindegy-e hogy akár a jobb-, akár a balzsebemből veszem ki a pénzt bizonyos szükségletek fedezésére ? Igaz, hogy a rendes költségvetési bevételeket fordítják a hadseregre, a kulturális és a gazdasági szükségletek fedezésére pedig kölcsönt vesznek fel. Mert hogy áll a helyzet ? Vájjon nem a katonai terhek enormis fejlesztése okozza, hogy kölcsönre vagyunk szorítva í Csakhogy itt egy gyönyörű, művészi szemfényvesztési* politikával állunk szemben, azzal, hogy a rendes bevételeket fordítják a katonai terhek emelésére, a kulturális és a gazdasági kiadások fedezésére pedig kölesönt vagyunk kénytelenek felvenni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát nem a debreczeni ember esete ez ? Nem egyéb ez, mint egy művészi, mechanikus — ha szabad magamat igy kifejezni — elszámolási komédia ? (Ugy van ! a baloldalon.) Nem a nemzet valóságos megterhelése az, midőn kölcsönöket vagyunk kénytelenek felvenni, nem ugyan a hadsereg szükségletére, hanem olyan szükségletekre, amelyeket igazán nem lehet nélkülözni ? (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nagyon kérném az elnök urat, kegyeskedjék talán egy kis szünetet adni. Elnök : Én kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét folytatni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szünetet !) Kun Béla: Több mint másfél órája beszél! Régi elnöki szokás, hogy ilyenkor szünetet kap a szónok. (Zaj és felkiáltások baljelöl: Szünetet kérünk ! Mindig megadták !) Ábrahám Dezső: Azt a kérdést teszem fel Zalán Gyula t. barátomhoz és az igen t. ministerelnök úrhoz, a volt pénzügyministerhez, vájjon szükségünk van-e a haderőnek ilyen nagy fejlesztésére és jogosítva vagyunk-e ilyen nagy pénzbeli áldozatokat hozni, ha látjuk azt, hogy államháztartási mérlegünk állandóan passzív, hogy állami kölcsöneinket, terheinket törleszteni nem tudjuk, hogy fizetési mérlegünk is állandóan passzív, még pedig emelkedő irányban passzív ? Vájjon nem egyenértékű dolog-e az, ha egy nemzet lassan vérzik el, nyomorúságosan — hogy igy fejezzem ki magamat — azok alatt az óriási terhek alatt, amelyeket a véderőjavaslat előirányoz, vagy pedig — mondjuk — egy dicsőségesen megvívott és talán nem is egészen előrelátható szerencsétlen háborúban ? Hiszen megint megismételhetem az igen t. honvédelmi minister úrhoz azt a kérdést: vajion ha ezeket az áldozatokat meghozzuk, olyan bizonyos-e az, hogy akkor már semmiféle veszedelem, egy esetleg elvesztett háborúnak a veszedelme nem fenyegeti a monarchiát ? Mindezek után, miután határozati javaslatomban is a költségek fontossága és nagysága az, májas 30-án, csütörtökön. 349 amelyre itt allndáhii akarok, nagyon röviden kívánok — mert nagyon fontosnak tartom azokat — a véderő] avaslat költségeivel foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk ! baljelől.) Kijelenthetem — és azt hiszem, ezt a nézetemet bárki is oszthatja a túloldalról — hogy azok a költségek, amelyeket az illetékes faktorok prelimináltak a véderőj avaslatokra, csaknem alterum tantum-ot fognak képezni. Azt is kijelenthetem, — és nem fogja az igen t. honvédelmi minister ur, sem a pénzügyminister ur ezt rossz néven vehetni — hogy talán még soha egyetlen egy törvényjavaslat anyagi, a költségekre vonatkozó része tekintetében annyira készületlenül, annyira tájékoztatás nélkül a képviselőház elé nem került, mint épen a jelenlegi véderőj avaslat. (Ugy van ! a szélsőbáloldalon.) Lukács László volt pénzügyminister ur, jelenlegi ministerelnök kijelentette a delegáczióban, hogy az akkor már félig-meddig fixirozott költségek nem fognak emelkedni. De mikor ezt a kijelentést tette, akkor még nem volt felszínen az altiszti kérdés megoldása sem és később merült fel a póttartalékosok családtagjainak kárpótlására vonatkozó intézkedés is, (Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) amely viszont megint több millióra rugó kiadást okoz. Tehát már ez sem volt preliminálva a véderőj avaslat költségei között. Érdekes, hogy pl. a kiadásokat a véderőj avaslat két főcsoportra osztja : a közös hadsereg és a honvédség kiadási többleteire. A közös hadsereg kiadási többletei sommásan összefoglalva a következő képet nyújtják. (Halljuk! Halljuk! baljelől.) A létszámrendezéssel ismétlődő kiadás — csak nagyobb számokat mondok, mert nem akarom az igen t. képviselőház türelmét fárasztani, (Halljuk ! Halljuk! baljelől.) Lovászy Márton : Ezzel jó tisztába jönni! Ábrahám Dezső: ... 47,800.000 koronát tesz, ugyanárra egyszeri többszükséglet 41,900.000, tehát majdnem 42 millió korona. Az altisztekre itt már preliminálva van valamivel több mint 10 millió korona, azután anyagi ismétlődő kiadásokra hat és fél millió korona, az egyszeri kiadásra preliminálva van 33 millió korona, a közös hadsereg költségvetésének rendezésére 10,926.000 korona. Igaz, hogy az indokolás adós marad azzal is, hogy mi hát például a közös hadsereg költségvetésének rendezése. Ezt egy pár sorban ugy per tangentem érinti, de hogy erről bárhol is bővebb felvilágosítást találnánk, erre nézve semmiféle nyom nincs. Itt van a hiányosság kiküszöbölése. Ezt is az indokolás úgyszólván csak elparentálja, amikor 10,164.000 koronában beállítja. Itt van egy másik tétel: erődítésekre és építkezésekre 37% millió korona. Egyik képviselőtársam felemiitette azt a fájdalmas és szomorú tényt, hogy ebből a tételből Magyarországra alig jut pár krajczár. (Ugy van! baljelöl.) Az erőditések mind az osztrák határokon vannak, arni talán bizonyos tekintetben, védelmi szempontból, indokolt is, de viszont nem helyes,
