Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-361

•2<\ 361. országos ülés 1912 április 1-én, hétfőn. Kállay Tamás: Mi az ? Gr. Batthyány Tivadar: Megmondtuk nem egyszer, hanem szászor. Kállay Tamás is hallotta, valamikor* vallotta is. (Ugy van ! Ugy van f a szélsőbaloldalon.) Kállay Tamás: Nem, sohasem, ez nem igaz, az általános titkos választói jognak sohasem voltam hive. (Zaj a szélsőbalóldalon.) Bakonyi Samu : A programmbeszédét azzal támogattuk Székelyudvarhelyen. (Zaj.) Kállay Tamás: És 70.000 koronával, a saját költségemen. (Derültség.) Gr. Batthyány Tivadar: Mi ajánlottunk önöknek egy kibontakozást és megoldást, mely alkalmas lett volna arra, hogy minden irányban megnyugvást és megelégedést idézzen elő. Ö felsége a király és a katonai körök ugyebár egyaránt a véderő fejlesztését kívánták. Mi azt mondtuk, hogy a véderő kérdésének végleges eldöntésére ezt a parlamentet nem tartjuk alkalmasnak és jogosultnak. Hogy mennyire igazunk volt, mutatja az, hogy önök nem egy ilyen nagy programmot, nagy problémát, mint a minő a véderő végleges megoldása, hanem még az apró rezolucziós kérdést sem tudták a nemzet érdekében dűlőre juttatni. (Ugy van! balfelöl.) Mi tehát megadtuk mindenképen a módját annak, hogy az önök álláspontja érvényesüljön, hogy a király és a nemzet között az egyetértés megvalósuljon, de önök ezzel szembehelyezkedtek. Az önök soraiban a hazaárulásig megvádoltak mindennel, mert merészkedtünk a provizóriumról szólani. A ministerelnök ur a ház szine előtt kifejtette azt a véleményét, hogy egyetlenegy komoly ember, egyetlenegy komoly tényező nem gondolt egy perczig sem a provizóriumra. Megczáfolta azonban őt alaposan osztrák kollégája, Stürgkh gróf ministerelnök ur, midőn két héttel ezelőtt a véderő tárgyalása során kijelentette, hogy két meg oldást tar; lehetségesnek. Az első a végleges, a másik ha ennek akadályai lennének, a provizórikus megoldás. Andrics Tivadar: Semmi közünk az osztrák felfogáshoz ! (Derültség balfelől.) Gr. Batthyány Tivadar: Nézze, t. képviselőtársam, ne méltóztassék megint kuruczkodni, mert egészen bizonyos, hogy . . . Bakonyi Samu : Majd megszavazza. Gr. Batthyány Tivadar: ... hogy az 1888. évi XVIII. törvényczikk interpretácziójára ez a törvényhozás a maga teljes függetlenségében jogositva van, olvassa el azonban t. képviselőtársam az 1867 : XII. törvényczikket és abból meg fog győződni arról, hogy a véderőtörvényj avaslatok megszerkesztésénél a magyar kormány köteles az osztrák kormánynyal tárgyalásokba bocsátkozni, tehát igenis van beleszólása a magyar kormánynak abba, hogy az osztrákok odaát milyen törvényjavaslatot terjesztenek elő és viszont. Ne méltóztassék tehát itt kuruczkodni, mert .igazán furcsa dolog, hogy én vagyok kénytelen erről az oldalról megmagyarázni t. képviselőtársamnak azt, hogy a mikor gróf Stürgkh ministerelnök ur nyilatkozott . .. (Felkiáltások a jobboldalon : Visszavonja a közbeszólási ! Derültség.) Huszár Károly (sárvári): Vond vissza! Bakonyi Samu: Ha az illik hozzá, akkor visszavonja. Gr. Batthyány Tivadar:... nekem még két órán túl is kötelességem két momentumra kiterjeszkedni azon nemzeti ellenállás, nemzeti küzdelem tekintetében, a melyet az urak a nemzettel eljátszatni akartak. Az egyik vonatkozik Auffenberg Móricz lovag közös hadügyminister úrra. Egy hang (a jobboldalon) : Hoch ! Gr. Batthyány Tivadar: A t. képviselő urak a túloldalon nemrégiben rettentően meg voltak botránkozva, midőn az a hir terjedt el a folyosón és a kormánynyal igen közvetlen összeköttetésben álló sajtóorgánumban, hogy én meglátogattam Auffenberg hadügyministert. Ezzel kapcsolatosan az egész krízisből kifolyólag az urak klubjukban gróf Tisza István ajkain át és sajtójukban is a legélesebb támadásokat intézték a hadügyminister ur ellen. Én most tisztelettel kérdem, hogy méltóztatnak-e szolidárisak lenni a hadügyministerrel, igen vagy nem 1 Eitner Zsigmond: Most, hogy megint labanczok lettek, igen. Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: Állják-e az urak mindazokat, a miket Auffenberg ellen mondottak, igen vagy nem? Levonják-e a konzekvencziákat majd a delegáczióban, igen vagy nem 1 (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha pedig az igen tisztelt urak mindezek után elismerik a szolidaritást a magyar mmisterium és a közös ministerek között és megadják bizalmukból a közös hadügyminiszter urnak a közösügyi költségekre a felhatalmazást, akkor mindazokat a szidalmakat, a melyeket az én fejemre szórtak, én önökre visszahárítom. (Élénk helyeslés, derültség és taps a, szélsőbaloldalon.) Én állom azt az álláspontot, a melyen mindig állottam és örömmel állapithatom meg, hogy az általános, egyenlő, titkos, községenkinti választójoghoz (Derültség jobbfelöl. Éljenzés a szélsőbaloldalon.) a legutóbbi napokban Budapest székesfőváros törvényhatóságának munkapárti tagjai a legteljesebb lelkesedéssel csatlakoztak, midőn nemine contradicente, egyhangúlag fogadták el az előértekezleten és a törvényhatóság termében, hogy az általános, egyenlő, titkos, községenkinti választójog mielőbbi törvénybeiktatását akarják. örömmel állapithatom meg és nem szemrehányásképen, hogy ime, a főváros, az ország legelső törvényhatósága (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) másodszor foglalt állást az általános választói jog mellett és pedig most egyhangúlag, és igy most az általános választójog tényleg tért foglalt az u. n. intelligenczia körében is. Én hangsúlyozom, hogy