Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-361

361. országos ülés 19 mi álljuk követelésünket abban a tekintetben, hogy ez a parlament nem alkalmas nagy, végleges alkotásokra, hanem esak a népparlament. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kénytelen vagyok ezzel kapcsolatosan a legutóbbi hetek eseményeiből egynéhány dedukoziót eszközölni a választójog tekintetében. Hallottuk tiszteletreméltó meggyőződések alapján azt az aggodalmat, hogy ha az általános, demokratikus választójogot megalkotjuk, hogy akkor, az Isten szerelmeért, kiesik a nép az intelligenczia vezetése alól, és^ megszűnik az intelligenczia vezető befolyása. Én önöknek ezt a vezető intelligenczia]át látom működésben itt a házban ; látom működésben a törvényhatóságok termeiben. Tudjuk, hogy az önök intelligencziája egy izben felháborodással foglalt álláspontot az obstrukczió ellen, midőn Jeszenszky államtitkár ur megnyomta azokat a billentyűket, a melyek alapján azután a főispánok s a főispánok utján a vezető intelligenczia megindult mint a karikacsapás, egy sémára az egész országban, a törvényhatóságok nagy többségében. Legutóbb megint láttuk az önök vezető intelligencziáját akczióban. Az önök intelligencziája három héttel ezelőtt ugy látszik, megint ugyanazon forrásból kapott egy direktivát és azokban a törvényhatóságokban, a hol az önök vezető intelligencziajának többsége biztositva van, egymásután hoztak szebbnél-szebb, súlyos, kemény határozatokat a rezoluczió mellett. Tisztelettel kérdem önöket, mi komprommitálná jobban az intelligenczia vezetését: Ha megsokszorozzuk, mondjuk 2,600.000-re a választók számát és az intelligencziának azután 2,600.000 választó élére kellene áüania, és ezeknek vezetését, ezek érdekeinek istápolását átvállalnia, vagy pedig az a szerep, a melyet önök nyújtottak neki a törvényhatóságok határozott blamage-ával ? Mert kérdem most már a vezető intelligencziát a munkapárti többséggel biró törvényhatóságokban : mit szólnak ma az ő rezolucziójukhoz, fentartják-e azokat ? Mit fognak csinálni, ha majd az elnök ur egymásután bejelenti azokat a rezolucziókat, a melyekben önöket és kormányukat az ő kurucz kitartásáért, az ő kemény, hazafias álláspontjáért üdvözlik akkor, á mikor már régen lenyelték a békát ? Nagy Sándor : önök is lemondtak a magyar kommandóról! (Zaj.) Gr. Batthyány Tivadar: Én nagy tisztelője vagyok a mi mteÜigencziánknak. Azonban el kell ismerni, hogy a mi intelligencziánk egy része kiadta a vezetést a kezéből, nem vezet, hanem vezettetik, a mint ezt láttuk épen most, a törvényhatóságok áüásfoglalásánál. Ne jöjjenek tehát a vezető intelligencziaval, ne jöjjenek ilyen argumentumokkal a népparlament megalkotásával szem ben. Igenis, van nekünk független intelligencziánk, ez vezetni fog ezentúl is, de az intelligencziának az a része, a mely önmagát, a népet blamálja az ilyen törvényhatósági határozatokkal, nem arrogálhatja magának, hogy a XX. században a nép12 április 1-én, hétfőn. 27 tömegek vezetésére hivatott. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Féltik tiszteletreméltó férfiak a népparlamenttől a nemzeti szupremácziát. Engedelmet kérek, miben áü a nemzeti szupremáczia ? A nemzeti szupremáczia abból áll, hogy a magyar törvényhozás a magyar nemzetnek nemzeti jogait megvédeni tudja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De midőn azt látjuk, hogy ma idejön egy kormány és bevallja nyíltan, hogy nem volt képes megvédeni, hogy saját meggyőződésével szemben is beadja a derekát, hogy kénytelen beadni, mert nagy veszélyek következnének : egy ilyen parlamenttel szemben ne méltóztassanak arra hivatkozni, hogy a népparlament a nemzeti szupremácziát sértem fogja, azt nem fogja kellőképen megvédelmezni. Végül még egyet. A ministerelnök ur bünlajstromának egész sorozatát szeretném előadni, (Zaj jobbfelől.) annak indokolására, hogy azokon kivül, a miket mondottam, miért nem vagyok abban a helyzetben . . . Hajós Kálmán : Az önökét egy hónapig kellene elmondani. Gr. Batthyány Tivadar: Kegyeskedjék elmondani a mi bünlajstromunkat, állunk elébe. Mi nem tértünk ki soha a vita elől, tessék bennünket itt a fórumon támadni, majd megfelelünk. (Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: Azonban engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy rátérjek csak röviden egy más kérdésre, a melyben sajnos a ministerelnök ur nem követte a mi tanácsunkat, és ez a horvát kérdés. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselőház ! Gr. Batthyány Tivadar: A mióta gróf Khuen-Héderváry Károly a ministerelnöki széket elfoglalta, mi a ház ezen oldaláról ismételten és ismételten figyelmeztettük arra, hogy ez a politika, a melyet ő Horvátországban követ, az uniónak legnagyobb hátrányára szolgál, az a politika, a melyet ő és bánja, Tomasics Miklós ur követnek, mindinkább alkalmas arra, hogy elidegenítse a horvátságot a magyar unió eszméjétől. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Valahányszor mi ezt tényekkel bizonyüottuk, a ministerelnök ur mindig indulatosan helyezkedett velünk szemben. Annyiban kénytelen volt nekünk igazat adni, hogy megfelelt azon kivánalmunknak, hogy Tomasicsot, az ötbankdirektoros bánt, állásától felmentette. Azonban a helyett, hogy ezen személyváltozást rendszerváltozással fűzte volna egybe, a helyett, hogy az erőszak, a sajtóezenzurának és a törvénytelenségeknek uralmát megszüntette volna, folytatta uj bánjával, Cuvajjal, ugyanazt a rendszert, a melyet elődje követett. És hová jutottunk, t. ház ? Oda, hogy, sajnos, nekünk lesz igazunk, Az unionista tábor mindinkább kisebb 4*