Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-361
3öl. országos ülés Í9Í2 április 1-én, hétfőn. 25 vánná a helyét az alkotmány szabályai szerint átengedni. Itt elsősorban utalok arra az egyébként, sajnos, nagyon kifogásolandó királyi leiratra, a melyben ö felsége kijelenti, hogy ő pedig alkotmányunkat, alkotmányos jogainkat mindenkor tiszteletben kívánta tartani és tiszteletben fogja tartani. Ezzel szemben nem állhat fenn az a tény, hogy a király annyira ragaszkodott volna ezen kormánynak újból való kinevezéséhez, hogy ebből akár lemondás, akár bárminő más alkotmány válság következhetett volna be. Ha egy kormány lemondott, ha egy többség megszűnik kormányképes lenni állásfoglalása miatt, ennek megvan a maga alkotmányos megoldása : jön egy uj kormány, a mely a maga programmját előterjeszti s ha ahhoz nem kap a házban többséget, egyszerűen a nemzetre appellál, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) szabad, tisztességes választások utján meghallgatja a nemzet akaratát s az ott kialakult többségi akaratnak kell a választások után érvényesülnie, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Itt tehát ne jöjjenek ilyen mumusokkal, hogy a király le akart mondani, tragikus szczénákkal ne akarják fedezni a t. minister urak azon tényt, hogy vállalkoztak olyan dologra, a mely ellen a leghatározottabban állást foglaltak, hogy vállalkoztak egy olyan dolog képviseletére, a melyről ma is azt mondják, hogy ellenkezik saját felfogásukkal, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt ne tessék a király köpönyegébe takaródzni, hanem tessék nyiltan bevallani a nemzetnek, hogy igenis — mea culpa — mi kuruczkodni akartunk, mi beugrottunk egy kuruczkodásba s a mikor láttuk, hogy az nem sikerül, a mikor láttuk, hogy el kell hagyni a helyünket, a mikor kapaszkodtunk; próbálkoztunk, de nem kaptunk még csak egy formulát sem arra, hogy fedezzük visszavonulásunkat, akkor pőrére vetkőztetve egyszerűen az eüenkező álláspontot engedtük magunkra tukmálni, (ügy van ! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Ez a tényállás, ezzel szemben azonban engedjék meg nekünk, a mi álláspontunk önökkel szemben nem változhatik, csak egyben, hogy ellenállásunk önökkel szemben most még százszorta erősebb, mint volt. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezen hosszú véderővita során felvetettünk több kérdést, a melyekkel szemben a t. rninisterelnök ur ép ugy, mint a t. többség szónokai folyton azt kivánták tőlünk, hogy mi programmszerű nyilatkozataiknak feltétlenül hitelt adjunk, hogy mi vállaljuk, higyjük el azt és ezen hitben álljunk félre küzdelmünkben, higyjük el azt, hogy a mit az urak politikai programmjuk megvalósítása tekintetében Ígértek, be fogják váltam. Engedelmet kérek, már eddig sem volt nekünk jogunk sem a nemzettel szemben — hangsúlyozom — arra, hogy mi pure et simple kormánynyilatkozatoknak, ígéreteknek hitelt adjunk az eddig szerzett tapasztalatok alapján. Jól méltóztatnak tudni, hogy midőn ide első izben bevonult mint ministerelnök 1910 januárjában a ministerelnök ur, tiszta választásokat, törvényes választásokat ígért. S mit láttunk ? Láttunk félegyházi esetet, a hol hamis tanukkal igyekeztek a becsületesen megnyert mandátum megsemmisítését kieszközölni. (Mozgás és zaj a jobboldalon és a középen.) Ott van egy másik eset, a készfizetések felvétele. Ugy-e bár, a választások előtt hogy Ígérték a készfizetések hozatalát és a közös bank szabadalmának csak ez esetben való meghosszabbítását ? A készfizetéseket Bécsben felejtették, és hozták a közös bankot minden készfizetési kötelezettség nélkül. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől: A kvótáról is beszéljen !) Itt van a választói jog kérdése. Nem játék-e az, a mit önök a választói joggal űznek ? A ministerelnök ur hirdeti és vallja az általános demokratikus választójogot. Az a férfiú pedig, a ki az önök pártjának tulajdonképeni vezére, szembehelyezkedik vele, és irtóháborút indít az általános demokratikus választójoggal szemben. (Ellenmondás jobbfelől.) B. Podmaniczky Endre: ö maga mondta, hogy demokratikus alapon kívánja. Gr. Batthyány Tivadar: Báró Podmaniczky t. képviselőtársamat figyelmeztetem, hogy olvassa el Tisza Istvánnak a főrendiházban mondott beszédét, olvassa el a múlt évi delegáczióban nekünk mondott beszédét, a hol az Isten szerelmére kért, hogy az általános választói jog szorgalmazásával hagyjunk fel. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hitelt adjunk ezen a téren a t. kormánynak ? Szereljünk le ezek után a t. kormánynak % És most mindezek helyébe azzal jön a t. kormány, hogy megsérti programmjának úgyszólván legideálisabb részét, melyet konzekventer hangoztatott, hogy t. i. kerülni akarnak minden oly kérdést, minden olyan momentumot, mely a király és a nemzet közti egyetértést megbolygatni alkalmas lenne, önök ezzel a programmal jöttek és százszor és százszor szemére vetették a koalicziós pártoknak, hogy minek csináltak konfliktusokat király és nemzet közt. És íme, mikor arról volt szó, hogy itt mifelénk egy taktikai sakkhuzást csináljanak, felcsaptak egyszerre konfliktuspolitikusoknak és felidéztek egy olyan konfliktust, mely először kormányunknak bukásával és — nem akarok erős kifejezést használni — a mai nappal erős megalázásukkal ért véget. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mikor önök a kormány programmját és igéretét ekkép váltják be, akkor nekünk kötelességünk, hogy önökkel és a kormánynyal szemben mindig a törvény alapján, de a legvégső erőfeszítéssel harczoljunk tovább, hogy végre király és nemzet közt igazán létrehozzuk az egyetértést, (Zaj jobbfelől.) hogy végre ebben a parlamentben az igazi komoly munkának és nem az ilyen rezolucziós kuruczkodási tréfának csináljuk meg a helyét. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi megjelöltük a békének útját nyiltan és őszintén. KÉPYH. NAPLÓ 1910 —1915. XTI. KÖTET. 4