Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-379

276 379. országos ülés 1912 amelyek egyáltalában lehetetlenné teszik a házra nézve azt, hogy foglalkozzék a napirendre tűzött tárgyakkal, (ügy van! ügy van! Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Én tehát azt hiszem, hogy a magyar képviselő­ház azon, fájdalom, már krónikussá vált beteg állapotával, amely ilyen jelenségeket hoz fel­színre, eltávolodott a 48-iki törvényben adott meghatalmazástól, (ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) én azt hiszem, házszabályainknak csak akkor adjuk meg jogi és erkölcsi alapját, ha igyekszünk azokat olyan irányban használni és alkalmazni, hogy ezzel valóban megteremtsük a tárgyalásnak azt a csendjét és rendjét, amelyet a törvény imperative ir nekünk elő. (Hosszas zajos helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) T. ház ! Bármilyen sötétnek lássék is a jelen ebben a tekintetben, engem egy körülmény mégis megnyugtat. Ez a körülmény az, hogy nincs a képviselőháznak egyetlenegy olyan árnyalata sem — majdnem azt merném állitani : nincs a képviselőháznak egyetlen egy olyan tagja sem, aki már ki ne fejezte volna az obstrukozió elité­lését, (ügy van ! ügy van! jobbfelől.) aki már részt nem vett volna az obstrukczió elleni küzde­lemben, (ügy van ! ügy van ! jobbfelől és a közé­pen.) aki már ne azonositotta volna magát olyan házszabályreformokkal, amelyek ennek a küz­delemnek győzelmes végét jelentik, (ügy van! ügy van I Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Es bármennyire zavarosnak lássék is a jelen, én nem hiszem, hogy a háznak azok a tisztelt tagjai, akik a közelmúltban, akkor, amidőn a többségre háramló közvetlen felelősség őreájuk háramlott, férfiasan kivették részüket ebből a küzdelemből — hogy a háznak ezen tagjai is annyira megfeledkezhetnének arról a múltjuk­ról, amely felelősségérzetük tudatában erre a térre vitte őket, hogy útját állják egy olyan törekvésnek, amely a magyar parlament szaná­lására vezethetne és ezen az utón egy jobb és szebb jövő felé vihetne a nemzetet. (Hosszantartó meg-megujuló élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) T. ház ! A parlament tehetetlensége előbb, paralizise, de ha végtelenül tart, agóniája lesz a nemzetnek, (ügy van! ügy van! jobbfelől és a középen.) Ma már felesleges azokra a jelenségekre rámutatnunk, amelyek megannyi intő példája annak : minek van kitéve minden faktor részéről egy olyan nemzet, amely önrendelkezési jogának épségben tartásáról megfeledkezik, (ügy van! ügy van ! jobbfelől és a középen.) Ennek a napról­napra égetőbb, napról-napra nyomasztóbb és sür­gősebb bajnak elhárítása végett szükség van mind­nyájunk becsületes közreműködésére. En erre a hazafias munkára hivom fel tisztelettel és bizalom­mal a házat és biztosithatom a házat arról, hogy csekély erőm teljes megfeszítésével teljesíteni fogom kötelességemet. (Hosszantartó élénk tetszés­nyilvánítások, éljenzés és taps a baloldalon.) V Következik a mentelmi bizottság jelentése. május 22-én, szerdán. (Halljuk! Halljuk!) Felhívom a bizottság elő­adóját a jelentés megtételére. (Halljuk ! Halljuk !) Darvai Fülöp előadó: T. képviselőház! A tegnapi ülés folyamán (Halljuk! Sálijuk!) két inczidens merült fel, amely a ház elnökét (Sálijuk! Sálijuk!) arra késztette, hogy a házszabályokban adott jogával élve, megkérdezze a t. házat, vájjon kivánja-e az illető képviselő urakat engedetlenség miatt a mentelmi bizott­ság elé utasítani. A t. képviselőház többségének a felelete igenleges volt. Az események, amelyek a mentelmi bizott­ság működését megelőzték, röviden a követke­zők : Az elnök ur a tegnapi ülést megnyitván, az országgyűlési értesítő adatai szerint, azzal kezdte meg szavait, hogy: a jegyzőkönyvnek a hitelesítése a tegnapi ülésen megtörtént. Nyil­vánvaló volt, hogy az elnök élni akar azon jo­gával, amely a házszabályok 250. §-ában ré­szére megadatott, t. i. az elnöki előterjesztések megtételének jogával. Az elnöklő alelnök ur azonban szavait, de sőt az első mondatot sem fejezhette be, amidőn már nagy turbulenczia támadt, amelynek során Justh Gyula képviselő ur felszökött helyéről és az elnök urnak többszöri intése daczára ismé­telten és következetesen azt kiáltotta az elnök felé, hogy a házszabályokhoz kíván szót emelni. Az elnöklő alelnök urnak többszöri intése da­czára ugyanazon a kiáltó hangon ismételte azon kívánságát, amilyen hangon azt az elnöki elő­terjesztések kezdetén tette. Az elnök ur ennek folytán Justh Gyula képviselő urat három izben rendreutasította. A rendreutasításnak foganatja nem volt. Az elnöklő alelnök ur most már élt azon jogával, hogy. megkérdezte a házat, vájjon Justh Gyula képviselő urat a mentelmi bizott­ság elé kivánja-e utasítani. A mentelmi bizottság ezen ügygyei foglal­kozván, a következő eredményre jutott. A ház­szabályoknak 250. §-a minden félreértés mellő­zésével, tisztán és szabatosan meghatározza az elnöki teendőket, az ülés megnyitásánál törté­nendőket és az elnöki jogkört, amely ezzel jár. Ha az elnököt a ház támogatni akarja a rend fentartásában, különösen pedig a munkarend megállapításában, ezen szabályokat feltétlenül respektálnia kell. (Igaz! ügy van! a jobbolda­lon.) Az elnököt tehát megkezdett beszédjében és előterjesztésében megszakítani egyáltalában tilos. Aki pedig az ilyen megszakítást folytatja, az határozottan a ház rendje ellen vét, engedet­lenséget követ el az elnök ellenében és ennek folytán beáll a házszabály 255. §-ának esete, amely megszabja azon megtorlóintézkedéseket, amelyek az engedetlenség eseteiben a házszabá­lyokban megállapítva vannak. A mentelmi bizottság a fenforgó esetben Justh Gyula képviselő úrra nézve határozottan megállapíthatván a rendzavarás és az elnök iránti engedetlenség tényét, a házszabályok vonatkozó szakaszai alapján azon javaslatot

Next

/
Thumbnails
Contents