Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-373
373. országos ülés 1912 május 8-án, szerdán, 223 Szerény véleményem szerint szerencsésnek már csak azért sem mondható, mert hiszen a ministerelnök ur maga is utólag magyarázta beszédét. Tehát az a beszéd magyarázatra szorul. Már pedig amint a közelmúltban is láttuk, hogyha az ország vezető férfiai akár cselekedeteiket, akár elmondott szavaikat magyarázni kénytelenek, akkor az a beszéd már nem lehet szerencsés beszéd. Az ország vezető férfiúinak oly határozottan kell cselekedniük, oly határozottan kell beszélniök, hogy egyáltalában tetteik és beszédeik semmiféle magyarázatra ne szoruljanak. De én azt a beszédet szerencsétlennek tartom azért is, mert az igen t. ministerelnök ur ugyanezen beszédével, mint parlamenti bemutatkozásával is, véleményem szerint, teljesen a Tisza-csoportnak kötötte le magát és az ellenzék jogos kívánalmaitól elzárkózik. Gueth Gyula : Nincsen Tisza-csoport, itt csak egy párt van ! (Zaj.) Kovács Gyula : Nincsen Tisza-csoport ? Hát nekem sajnálattal tudomásom van arról, hogy igenis létezik egy Tisza-csoport is és én ugy látom, hogy a ministerelnök ur ezen beszédében épen ennek a csoportnak kötötte le magát és ennek a csoportnak rendelte alá ug3 r szólván egész politikai működését. Már pedig ezt szerencsésnek nevezni egyáltalában nem lehet. Ami pedig a ministerelnök ur beszédének azt a részét illeti, hogy itt tulaj donképen a parlamenti kisebbségnek parlamenti forradalmáról van szó, értve a technikai obstrukcziót, hát én a magam részéről igenis konstatálom, hogy igenis itt a kisebbség parlamenti forradalmat csinál akkor, amikor a technikai obstrukczió fegyveréhez nyúl. De viszont a túloldalon is konczedálni kell, hogy itt parlamenti abszolutizmus is van. (Derültség a jobboldalon.) Kende Péter : Már régen nem lennének itt, ha igy volna ! A kisebbség gyakorolja az abszolutizmust ! Kovács Gyula: Igenis elismerem, hogy a kisebbség forradalmat csinál az abszolutizmus ellen és szerény véleményem szerint az abszolutizmus ellen a forradalom jogosult eszköz. Kende Péter t. képviselőtársam sem tagadhatja, hogy önöknek az abszolút királyakarat előtt mindig meg kellett és meg kell hajolniok, ugy, hogy az egész parlament csak annak az abszolút királyhatalomnak a végrehajtó közege. Ismétlem tehát, hogy az ilyen abszolutizmus ellen, szerintern, a kisebbségnek technikai obstrukcziója teljesen jogosult. (Helyeslések a baloldalon.) És ha Kende Péter t. képviselőtársam rosszalásával találkozott kijelentésem, kérdem az én igen t. képviselőtársamat, hogy ezen kétéves cziklus alatt a munkapárt vájjon melyik programmpontját tudja megvalósitani abból a pragrammból, amelynek az alapján áll ? Amikor a készfizetések rendezéséről volt szó, akkor Tisza István gróf beszédet mondott és kijelentette, hogy mi Ausztriával közös viszonyban élünk, mindegyik félnek engedni kell; egyszer az egyiknek, egyszer a másiknak. Én azonban sajnálattal tapasztalom, hogy Ausztria Tisza István gróf t. képviselőtársamnak ezt a felállított tételét egy r szer sem respektálta. Eddig mindig és minden kérdésben a munkapárt engedett. (Igaz ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Minden kérdésben Ausztria kivánsága teljesült, a mienk pedig soha. Ha kivánja t. képviselőtársam, egész sorozatát hozhatom fel a kérdéseknek. A készfizetések kérdésénél a munkapárt lekötötte magát és engedni volt kénytelen. A rezoluczió kérdésében szintén lekötötte magát és ismét csak engedni volt kénytelen. Ott van az Áufienberg-ügy és igy tovább. Egyetlenegy kérdésben sem érvényesülhetett a magyar parlament kivánsága, mindig és minden kérdés csak Ausztriának kivánsága szerint intéződött el. A rezoluczió kérdésével kapcsolatosan különben egy kérdést vagyok bátor intézni a ház t. elnökéhez is. Én a lapokból ugy értesültem, hogy a vármegyék nagyon melegen állást foglaltak a rezoluczió mellett és felírtak a képviselőházhoz a rezoluczió érdekében. Hogy azonban ezen feliratokat eddig milyen sors érte, efelől nem tudok. Ezeket ugy tudom, t. képviselőház, hogy a ház elé kell terjeszteni és tudomásom szerint egyetlenegy sem került még a képviselőház elé. Szerény véleményem szerint ezen vármegyék teljes jóakarattal azért hoztak határozatot a rezoluczió dolgában, hogy ezen határozatok a képviselőház tudomására jussanak. Ezeket tehát, mint időszerűtleneket, nem lehet most ad acta tenni. Ezeket a feliratokat a képviselőház elé kell terjeszteni, akármilyen sorsban részesüljenek is. Az Auffenberg-ügyben szerintem egyedül Désy Zoltán t. képviselőtársam álláspontja volt helyes, aki, mikor meggyőződött arról, hogy Auffenberg a kerékkötője a magyar nemzeti kívánságoknak, a delegáozióban bizalmatlanságot akart neki szavaztatni és igy akarta őt helyéről eltávolítani. A többi megoldások egyike sem volt helyes, különösen nem a gróf Tisza István-féle megoldás, amely a kérdést ad graecas calendas félretette. Fel kell említenem azt is, hogy a Pester Lloyd egyizben megírta és kijelentette, hogy minden czáfolat ellenére fentartja, miszerint Auffenberg közös hadügyminister annak idején egy bemasirozási tervet készített Magyarország ellen. Ha ez nem igaz, akkor ezt a kormánynak meg kellett volna czáfolnia és nem kellett volna engednie, hogy egy oly tekintélyes lap, mint a Pester Lloyd, átvigyen a köztudatba ilyesmit. Ezt az ügyet, véleményem szerint, függőben hagyni nem lehet és igen szívesen venném, ha a t. kormányelnök ur erre nézve nyilatkoznék. Itt van továbbá a sokat emlegetett horvát kérdés, amelyben meggyőződésem szerint kellő jóakarattal meg lehetne a megegyezés módját találni. A horvát kérdés elmérgesedésében is igen nagy része volt az előző kormánynak. Elégszer figyel-
