Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-373
224 373. országos ülés 1912 május 8-án, szerdán. meztettük a kormányt, hogy maga az akkori bán a trialisztikus eszme hive és igy nem tesz semmit ezeknek a törekvéseknek az elnyomására. Az akkori kormányelnök ur mindenkor azt mondotta, hogy ő helyesnek tartja a bán működését. Ezeken az állapotokon, szerintem, kölcsönös megértéssel segíteni még ma is lehetne. Ami Kelemen Samu t. képviselőtársamnak azt a kijelentését illeti, hogy a végleges véderőreform mellett foglal állást, ezt csak akkor helyeselhetem, ha a nemzeti kivánalmak telj esittettnek, minden más esetben a provizórium mellett kell állást foglalni. A véderő kérdése ugyanis olyan fegyver, amelyet mindaddig, mig összes jogos kívánságaink teljesítve nincsenek, nem szabad kezünkből kiadni. T. képviselőház ! Magától értetődik, hogy a ministerelnök ur iránt az ellenzék nem lehet bizalommal, különösen nem eddigi nyilatkozatai után. De nem is az a fő, hogy a ministerelnök ur személye iránt bizalommal vagyunk-e vagy sem, a ministerelnök ur cselekedeteit kell megbírálnunk! Azt a jövő fogja megmutatni, vájjon a nemzeti szempontokat az ország j avara mennyire lesz képes érvényesíteni és meg vagyok győződve, hogy az ellenzék is teljes mértékben fogja a ministerelnök urat támogatni az esetben, ha ő a nemzeti szempontokat nemcsak akarja, de sikerülni is fog neki azokat érvényesíteni. Magától értetődik, hogy mindaddig, amig ezeket a cselekedeteket az ellenzék nem látja, a ministerelnök ur személye iránt bizalmatlansággal kell, hogy viseltessék és a magam részéről azt hiszem, hogy ha a ministerelnök ur most megragadná ezt az alkalmat és igyekeznék arra, hogy becsületes békét létesítsen, ez nem okozna neki oly nehézséget, mintha a dolgok továbbra is elmérgesednek. Mert eggyel, véleményem szerint tisztában kell hogy legyen a tisztelt túloldal is, hogy t. i. egyáltalán lehetetlen czélt érni azzal, ha, amint a ministerelnök ur a munkapárt értekezletén mondotta, többségi terrorizmus fog következni a kisebbségi terrorizmusra. Lehetetlen azért, mert amig ebben a házban lesz egy pár olyan függetlenségi ember, aki képes mindenét koczkára tenni, hogy a többségi terrorizmust megakadályozza, addig itt parlamenti terrorizmusról beszélni nem lehet. Már a múltkor voltam bátor kifejtem, hogy a parlamenti terrorizmus parlamenti anarchiát teremt s akkor nincs más mód, mint a parlamentet feloszlatni és uj választásokat elrendelni. (Zaj a jobboldalon.) Ezt pedig parlamenti terrorizmus és parlamenti anarchia nélkül is meg lehet tenni. Nem szükséges, hogy mi Eurój>a előtt kiálljunk a piaezra s a magyar képviselőházban dulakodásokat produkáljunk. Ha békés megegyezés alapján nem lehet itt rendet teremteni, terrorizmussal biztosan nem lehet, s igy békét csak uj választásokkal, uj házzal lehet teremteni. Ezt vagyok bátor a t. ministerelnök ur figyelmébe ajánlani. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A ministerelnök ur kivan szólni. Lukács László ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Miután a vita eddigi folyamán felszólalt t. képviselő urak nagyon gyakran emlékeztek meg azonos témákról, ne méltóztassanak a t. képviselő urak tiszteletlenségnek tekinteni, ha nem minden egyes felszólalt képviselő urnak beszédével fogok egyenkint foglalkozni, hanem ha igyekszem csoportosítani a témákat és e csoportosítás alapján teszem meg azokra nézve észrevételeimet. (Halljuk I Halljuk I) Mindenekelőtt' válaszszal tartozom egy kérdésre, amelyet gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam intézett hozzám és amely röviden összefoglalva abban fejezhető ki, hogy miután a parlamentre nézve nem közömbös, hogy mily okból távoznak ministerek, ennek következtében joga van a parlamentnek felvilágosítást kérni arról, hogy az előző ministerelnök ur miért hagyta el az állását. Én nem lávánok azzal a tanácscsal élni, amelyet ebben a kérdésben az imént Kelemen Samu t. képviselő úrtól hallottunk, akinek véleménye szerint azt lehetne mondani, hogy a czimzett elutazott, tehát más czimhez kell a kérdést intézni, hanem igen egyszerűen és őszintén hajlandó vagyok a kérdésre válaszolni. (Halljuk/ Halljuk/) Válaszom TÖviden az, hogy az előző ministerelnök ur abban a véleményben volt — joggal-e vagy nem, ezt nem kívánom vizsgálni — hogy a kibontakozásnak ő az akadálya, hogy az ő személye állja útját a békés kibontakozásnak és mihelyt ő erre a meggyőződésre jutott s mihelyt ez a meggyőződés benne megérlelődött, kötelességének tartotta abból a konzekvencziákat levonni, amely eljárás, azt hiszem, sem hazafiság, sem pedig a parlamentarizmus szabályai tekintetéből semmiféle kifogás alá nem eshet, (ügy van/ a jobboldalon.) Egy másik téma, amelyet itt felhoztak és pertraktáltak, az 1888 : XVIII. törvényezikk kérdése. Habár el kell ismernem, hogy igen óvatosan és igen kíméletesen tárgyalták ezt az ügyet, mégis felmerült egy kérdés a tekintetben, hogy miután az 1888 : XVIII. törvényezikk értelmezése tekintetében a korona és a nemzet képviselete között differencziák merültek fel, helyes és megokolt-e, hogy ez a törvényezikk az uj véderőtörvénybe még egyszer felvétessék és abban helyet foglaljon. En azt hiszem, gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam is igazat fog nekem adni, amidőn azt állitom, hogy e tárgy körül szerzett tapasztalataink után nem kívánatos és nem czélszerü, hogy ezt a kérdést újólag bonczolgassuk és ujabb vita tárgyává tegyük. De nem is aktuális ez a kérdés. Nem aktuális azért, mert hogy miképen értelmeztessék az 1888 : XVIII. t.-czikk, arra alkalmas
