Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-373
216 373. országos ülés 1912 május 8-án, szerdán. egymás helyzetét megismerni, egymást meggyőzni s bizonyára nem volna oly nagy alkalma a nemzetiségi agitátoroknak ezeket az embereket érzelmeikben és törekvéseikben tőlünk elidegeníteni, eltántoritani. (Igaz 1 Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Épen most olvasom, hogy Poroszországban egy törvényjavaslat fekszik a törvényhozás előtt, mely százmilliót kivan fordítani arra a czélra, hogy Poroszország egyes vidékem, hol a nemzeti szupremáczia bizonyos mértékben veszélyeztetve van, anyagilag is istápolják és megerősítsék a porosz elemet. Mi ilyen áldozatot nem hozhatunk, de van módunk gondoskodni szupremáeziánk megvédéséről anélkül, hogy az költségünkbe kerüljön és jogfosztással járjon, mert a magyar nyelv tudását csak azoktól követelném, kik ezidőszerint nincsenek benn a választójog keretében, ekként lehetővé válna mindenkire, hogy anyagi áldozat nélkül megszerezze a választójogot azáltal, hogy magyarul megtanul. Hallom emlegetni azt, hogy az intelligenczia befolyása veszélyeztetve lenne talán az általános és titkos választójog által. Hát én nem vngyok ezen a nézeten, mert az intelligenczia befolyását csak akkor kell istápolnunk és támogatnunk, ha a befolyását hasznos irányban érvényesiti. Nézzük azonban a mostam választójogot, a mostani helyzetet. Akár nemzeti, akár közgazdasági szempontból, akár a közügy szempontjából tekintve a dolgot, olyan nagyon jó, olyan nagyon kívánatos a mai helyzet fentartására törekedni ? Pedig a mai politikát az intelligenczia igazán irányítja, minden rosszat ezen a téren ő követ el, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) minden törvénytelen eszköz felhasználását ő furíangolja ki. Hát olyan nagyon kívánatos ennek az intelligencziának a vezetése ? Talán ennek köszönhetjük azokat a nagy nemzeti vívmányokat, amelyeket a legutóbbi időben is ez a kormányzat és ez a politika fel tud mutatni ? Vagy talán közgazdasági tekintetben olyan nagyon kívánatos ennek az intelligenczia által vezetett és fentartott politikának folytatása ? Hiszen teljesen ki van szolgáltatva ezen a réven a képviselőház és a törvényhozás is az arisztokrácziának. A képviselőházban mindig magasabb körök érdekei irányadók, pedig nem mondhatnám, hogy maguknak a képviselőknek többsége abból a társadalmi osztályból kerül ki. De annyira nem tudja magát azonosítani a mostani képviselőház a kisemberek érdekeivel, kívánalmaival és törekvéseivel, hogy inkább felfelé néz, mint lefelé, pedig az igazi intelligenczia feladata épen abban áll, hogy a nálunk alantabb levő néprétegek érdekeit istápoljuk, arra fordítsuk minden intelligencziánkat és erőnket. (Ugy van I a szélsőlxäoldalon.) Ami közjogi téren a mai politika eredményét illeti, csali hivatkozhatunk a legközelebbi múltra, amikor igazán szégyenteljes megaláztatások érték az uralkodó párt politikáját, az intelligenczia által vezetett és fentartott politikát. Nézzük csak a rezoluczió kérdését, nézzük csak az Auffenbergkérdést, nézzük a Reichsrat magatartását; vájjon tett-e ezek ellen a kormányzó politikai párt valamit ? Semmit sem tett, szégyenteljesen eltűrte őket, szégyenteljesen meghajolt ezek előtt az események előtt. Nem az a kifogásom, hogy az intelligenczia vezet. Kívánatos, hogy az intelligenczia vezessen, csak ne pártpolitikai szempontok irányítsák az intelligeneziát, hanem a közérdek, a nemzeti szempontok. Én ismerem a nagy közönséget, ott élek, ott forgok közöttük és tudom, hogy a nép széles, alsó rétegeinek szüksége van intelligens emberek vezetésére. Azok maguk is azt kívánják, hogy intelligens emberek foglalkozzanak az ő ügyeikkel, az ő bajaikkal. Sokkal jobban megbíznak abban is, ha helybeli emberek gondolkoznak azon, hogy miképen javítsanak az ő helyzetükön, az ő viszonyaikon és szívesen reábízzák sorsukat arra az intelligens emberre, akiről azt látják, hogy irántuk jóindulattal van és helyzetükön, sorsukon javítani akar. És én hiszem, hogy akármilyen általános és akármilyen titkos lesz a választói jog, mindig fognak akadni intelligens emberek, akik a nép érdekeivel törődni fognak akkor is, ha nem látják is annak közvetetlen hasznát, ha nem szedik is le annak közvetetlen gyümölcsét, de fognak akadni bizonyára a magyar intelligenczia körében mindig olyan önzetlen emberek, akik törődni fognak a nép viszonyaival, annak helyzetével és ennek javításángondoskodnak és fáradoznak. (Igaz I Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Meg vagyok győződve, hogy így lesz, mert azok az elemek, akik könnyebben izgathatok voltak régebben, talán a szocziálizmus még ki nem forrott állapotában, ezek már lehiggadtak és szívesen látják a körükben lévő intelligens emberek gyámolitását, jóakaratát és azt jobban honorálják, mint akármilyen idegen emberét, aki közibük csak azért megy, hogy egyik vagy másik magasabb állású osztály ellen izgassa őket. De amint már az előbb mondottam, t. képviselőház, a képviselőház nem igen törődik a nemzeti és szocziális érdekek felismerésével és azoknak a kielégítésével. A kisemberek sorsára kevés tekintettel vannak. Nem említek egyebet, csak azt, hogy mióta emlegetik és kívánják már a fokozatos adó behozatalát és azért egyáltalában alig, mondhatni semmi sem történt ezen a téren és ami történt, az a törvényhozási intézkedés is fel lett függesztve s nem is tudom, hogy egészében mikor fog életbeléptetni. De látom t. képviselőház, hogy egyéb kérdéseknél is igy áll a dolog. Csak a kataszterre mutatok reá, annak a kiigazítására, amely a legtöbb panaszra ad. okot és amely a legtöbb jogos keserűséget okozza a nagyközönség különféle rétegeiben. Tudjuk azt, hogy a kataszter milyen hiányosan, milyen helytelenül lett már kezdetben is felvéve (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és hogy annak hiánya miatt mennyi panasz érkezett a hatóságokhoz, a képviselőházhoz és egyáltalában azokhoz a testületekhez, amelyek ezen bajok és hiányok megszüntetésére hivatva vannak. Nem mondhatni,