Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-373

373. országos ülés 1912 május 8-án, szerdán. Öl? hogy nem történt semmi, de ami történt az a semminél is kevesebb. Az 1909 : V. t.-czikk, amely a kataszter kiigazítását kontemplálj a, olyan tökéletlen törvény, amelynek végrehajtására kár volt egyetlen egy fillért is áldozni, (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) mert az nem hogy megjavítaná a mai helyzetet, hanem még rosszabbá is tette. Ezen törvény szerint mindenkinek szabadságában áll az, hogy a kataszter kiigazítását magára nézve kívánhassa. Természetesen csak bizonyos határidőn belül; mert már azon az időn túl vagyunk, hogy azt most is kérni lehetne. De a kinek nagyon alacsony az osztályozása, az nem fogja kérni a kiigazítást. Csak az kéri, akinek a birtokát magasabban osztályozták és aki önmagára nézve igazságtalannak tartja a kataszteri rendezést. így azonban nem lehet igazságot szolgáltatni, mert az adó, amely a kataszteren alapul, kontingentálva van és így igazságos elosztás nem lehetséges, mert ha egyiknek a válláról levesszük az igazságtalan terhet, nem tehetjük át annak a vállára, akinek azt igazságosan viselnie kellene, mert az nagyon okosan a maga szempontjából, a kiigazítást nem kérte. Igazságosan a bajok orvoslását ezen a téren csak akkor érhettük volna el, ha az a törvény kötelezőleg rendeli el az egész országra nézve a kataszter kiigazítását, amire lett volna ok, mert hiszen azalatt a 28 esztendő alatt, amióta a kataszter felvétetett, az ország kulturális téren óriási mértékben fejlődött és az akkor értéktelen, használhatatlan területek ma talán értékesebbek, mint akkor a legértékesebb földek voltak. Ezekről a kérdésekről itt a házban egyáltalában nem történik említés, ilyen tekintetben irányítást nern hallunk sehonnan sem, pedig kívánatos volna, mert az e tekintetben felmerült és mindenütt hangoztatott panaszok jogosak és alaposak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Szabó István t. képviselőtársam tegnap egyéb kérdésekre is rámutatott, amelyek orvoslása kívánatos volna. Látjuk, hogy egyes községek körül vannak véve uradalmi földekkel. A község népe élelmes, erőtsljes, munkaképes, fejlődésre alkalmas, de a község még sem megy semmire, mert a birtokok tökéletesen elzárják előle az érvényesülés útját és senld sem törődik avval, hogy ez az elzárás a nemzeti érdekek szempontjából feltétlenül hátrányos és ezen valamiképen segíteni kell. B. Hámos Antal : Osszuk fel! Bikádi Antal : Nem mondom, hogy talán az uradalmi birtokok erőszakos elvételével, vagy talán az uradalom érdekeinek megrövidítésével segítsünk a dolgon. Az a baj épen, hogy az urak mindjárt erre gondolnak, holott van annak más módja is, ami talán jövedelmezőbbé is tenné a tulajdonosra nézve azt a birtokot, amely az egész községet megbénítja. Ép az a baj, azt panaszlom fel, hogy egyáltalán nem gondolnak az urak ezzel. (Ugy van! a szélsőbaloldahn.) KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XVI. KÖTET. Van még számtalan ilyen más kérdés, amelyek igazán jogosan várnak orvoslásra és szocziális szempontból kívánatos volna, ha a képviselőház ezekkel is törődnék. Bizonyára vannak ezek olyan fontos érdekek, mint nem tudom miféle idegen állammal, Paraguay]al vagy más jelentéktelen államokkal való szerződések beczikkelyezése. Ezek közvetlenül érdekelnek bennünket és orvoslásukkal gazdasági és szocziális bajainkon javítanának. Mi erről az oldalról felszólalunk ezeknél a kérdéseknél, hangot adunk ezeknek a kívánalmaknak, de hasztalan, a kormány részéről nem történik semmiféle intézkedés. Hiába nyújtunk be javaslatokat, az uzus az, hogy csak a kormány által benyújtott javaslatokat tárgyalják. Ez helytelen és káros szokás, amint azt épen az előbbiekben kimutattam. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! A ministerelnök ur a nemzeti munkapárt egyik legutóbbi ülésén azt mondotta, hogy tulaj donképen mi vagyunk az okai az ország nyomorúságának, mi vagyunk az okai minden bajnak, minden rossznak, ami ebben az országban történik. Ugy tüntetett fel bennünket, mint akiket ki kell irtani, ha nem hagyunk fel ezekkel az ártalmas kívánságokkal, amiket most is felsoroltam és ha nem parírozunk, akkor nem lesz más mód, mint hogy erőszakot használjanak ellenünk. Mi a ministerelnök úrtól mást vártunk, azt, hogy támogatni fog bennünket ezen igazán nemzeti szempontból kívánatos, közgazdasági és társadalmi kérdések helyes és békés megoldásában. Mi azt vártuk, hogy közeledjenek ahhoz a nemzeti, hazafias állásponthoz, amelyet mi képviselünk, mert nem tud senki egyetlenegy olyan kérdést sem felmutatni, amelyben álláspontunk ellenkeznék a hazafias állásponttal. Végtelenül sajnálnám, ha az a szégyenletes és silánj^ munka tekintetnék a kormány legfőbb feladatának, hogy egy nemzeti álláspontot képviselő, hazafias iránj^u, érzésű és törekvésű pártot ebből a parlamentből kiszorítson, hogy legalább akczióképtelenné tegyen. A ministerelnök urnak e tekintetben tett nyilatkozatai nem mondom, hogy kategorikusak, sőt, azt mondhatnám, hogy nem elég világosak, nem tárják elénk azokat a törekvéseket és azokat a lépéseket, amelyeket működésében követni fog, épen azért a konnány iránt bizalmatlan vagyok. (Helyeslés a szélsőbaloldalon..) Elnök :, Szólásra következik ? Kelemen Samu : T. ház ! Köztudomású dolog, hogy a függetlenségi és 48-as párt a ministerelnök ur vállalkozását rokonszenvvel és politikai várakozással fogadta. Ennek a rokonszenvnek és ennek a tárgyilagos várakozásnak nem az volt az oka, mintha bárki közülünk abban a'vérmes reményben élt volna, hogy a ministerelnök ur nyomban eldobja magától saját pártját, amelynek tagja és amelynek elvégre viszontagságos időkben nemcsak hajlékot teremtett, hanem szervezetet is adott. Aki el nem vesztette a politikai megítélés helyes zsinórmértékét, az abban a vélekedésben sem volt egy pillanatra sem, hogy a ministerelnök ur 28