Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-361
12 361. országos ülés 1912 április 1-én, hétfőn. Bakonyi Samu : Nagyon időszerűtlen ilyeneket mondani ! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Holló Lajos : Hát ez a bécsi kívánság mindig két különböző látószögből van beállítva. íme itt van egy bécsi kívánság, a mely királyi ediktumokkal jön ide és magyaráz olyan jogot, a melylyel szemben a t. kormány és a többsége egész homlokegyenest ellenkező állásponthoz kötötte magát. Ez nem bécsi akarat ? Muzslay Gyula : Királyi, nem bécsi ! (Nagy zaj.) Holló Lajos: Ellenben, hogy ha arról van szó, hogy az általános választói jog az uralkodónak is programmja és mi ebben az irányban az uralkodó támogatását is igénybe óhajtjuk venni, akkor ez már illegális törekvés ! Pedig a monarchikus államokban azt tapasztaljuk, hogy bizonyos reformok kitűzésénél a pártoknak nem lehet az alkotmányos uralkodó közreműködését nélkülözni. Nekünk is az a felfogásunk, hogy ha előáll az a helyzet, hogy egy igazi demokratikus választói jognak például a főrendiházban akadályai volnának, akkor azt, mint például Angliában szokás, pair-schub-bal vagy másképen kell leküzdeni. Ez alkotmányos törekvés és épen azért kötjük össze ezt a katonai kívánalmaknak teljesítésével, a mely kívánalmak az uralkodóra nézve fontosak és elengedhetetlenek, de a melyekhez bizonyos nemzeti kívánságok honorálása mellett mi is hozzájárulunk : hogy tudniillik a feltörő aulikus és ellenséges törekvésekkel szemben az alkotmányos uralkodó a mi törekvéseink mellé álljon. (Élénk tetszés is taps a szélsőbaloldalon.) A mely államban egy kormány szembehelyezkedik a nemzet nagy egyetemes jogainak érvényesítésével, ott is vannak letörések, de azok nem mennek a békesség fegyverével, ellenben a hol parlamentáris fegyvereket, azt az erőt, a mely a pártok erejében és az alkotmányos uralkodó jogos támogatásában rejlik, vesznek figyelembe, ott a nagy krízisek békés utón nyernek lebonyolítást. Azért mi is azt nézzük, hogy a szövetségeseket hol keressük. Nem kereshetjük az önök táborában . . . (Derültség és zaj jobbjelöl.) Gr. Batthyány Tivadar: Szolidárisak Auffenberggel! Bizalmat szavaznak neki ! (Zaj jobbfelöl.) Hát nem szavazzák meg a közös költségeket Auífenbergnek ? (Zaj.) Polónyi Géza: Kézcsók lesz ebből! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Holló Lajos: Szövetségeseket keresünk mi is mindenütt! Keressük az önök soraiban is, keresünk minden párton ; akármely pártban találkozhatnak olyanok, a kik az általános, titkos, egyenlő választói jognak hivei. Egy hang (jóbbfelol) : Ne akarjon megbontani bennünket! Holló Lajos: De egyúttal mindenütt vannak ennek az eszmének ellenségei. Az önök soraiban is. Azokkal szemben ezt a parlamenti barczot megvívni kötelességünk, mert ezeknek r & nagy kérdéseknek a megoldása már minden párt felfogása szerint elsőrendű feladat. Ennek következtében ezeknek a választóvonalaknak, a melyek arra a kérdésre irányulnak, vájjon a választói jog liberálisabb, demokratikusabb alapon oldassék-e meg, vagy azon konzervativebb alapon, a melyre más irányú politikusok gondolnak, meg kell állapíttatniuk. Ennek a kérdésnek el kell dőlnie. De akkor azt hiszem, hogy szükséges azoknak a szövetkezése, a kik egy alapon állanak, egy irányú törekvéseket vallanak, hogy ebben az irányban támogatásukat, tevékenységüket egyesítsék ezen czél érdekében, hogy azután, ezen kérdés megoldása után, a pártok a maguk szabad hivatását teljes mértékben, szabadon, önként teljesítsék. Ilyen kérdés elé nem szabad sokáig akadályokat görditeni. Ez megzsibbasztja a parlamenti életet, megzsibbasztja a köztevékenységet. Egy ilyen kérdést a megoldás elé kell vinni, hogy azután a parlament szabad működése helyreállhasson ós az országot ezekből a krízisekből és válságokból kivezethessük, (ügy van! a szélsobalold.alon.) Azért mi nem tekintjük a mostani megoldást állandónak. Húsvét napjaira jött egy ilyen húsvéti és átmeneti megoldás, egy kormány, a mely csak bizonyos feladatokat kell hogy megoldjon és teljesítsen. El kellett tüntetni a t. kormánypártnál bizonyos masszázs segélyével a rezoluczióra való készséget, azután talán még a delegáczióban is bizonyos műveleteket kell keresztülvinni. Ezen feladatok megoldására alakult a mostani kormány, de hogy ez a válságot valósággal megoldja, azt nem hiszszük, nem hihetjük, mert ahhoz kell, hogy a parlamenti és politikai élet követelményeinek orvoslásában a dolgok mélyére menjenek. Ezek a követelmények pedig abban állanak, hogy a nemzet részére meg kell adni azokat a széles alapon nyugvó jogokat, a melyek a választójoggal kapcsolatosak, hogy arra azután egy igazi nemzeti élet legyen felépíthető. (TJgy van ! a szélsobaloldálon.) Mitől félnek, t. képviselőház ? Hogy ez nyakunkra hozza az ország szocziálista és munkás elemeit és a nemzetiségeket ? Vidéken jártamban sokszor gyönyörű latifundiumok aranykalászos rónáin vitt át a vonat. Sehol sem láttam azt, hogy annak a 16.000—20.000 holdas latifundiumnak tulajdonosa megtagadta volna az istenadta áldás letakarítását csak azért, mert az a száz vagy ezer ember, a ki ott aratómunkát végez, maga is részt kivan az áldásból. Lehetetlenség, hogy mikor ilyen átalakulás küszöbén állunk, csak azért, mert szocziálista munkások ezrei vagy százezrei szintén oda fognak járulni a jogok oltárához és követelik a maguk kis részét is abból az áldásból, a mely különben a nemzet összes elemeit, gazdatársadalmát, ipari és kereskedelmi elemeit, intelligencziáját szabad meggyőződése szabad érvényesülésének lehetőségéhez juttatja, lehetetlen, hogy ez ok lehessen arra, hogy mi megfoszszuk a
