Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-361
361. országos ülés 1912 április 1-én, hétfőn. 13 nemzet egyetemét egy ilyen áldás bekövetkeztétől. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nemzetiségek is laknak ebben az országban. 1848-ban is laktak, midőn a felszabadítás nagy munkáját a mi elődeink keresztülvitték. Azért a nemzetiségeknek e jogokban való részesülése nem volt ok arra, hogy a korszellemnek ezt a nagy előnyomulását meghiúsítsák és megakadályozzák. Nemzetiségek voltak akkor is, mikor az igen t. koalicziós kormány magára vállalta az általános választói jog megalkotását. Ok sem láttak ebben sérelmet, mert tudták, hogy ennek a nemzetnek először is történelmi kialakulása és ereje, másodszor azok a törvényes intézkedések, a melyeket minden kormány megtesz arra, hogy a nemzeti uralom részére az igazi alapokat rakja le, ezek kizárnak minden nemzetiségi veszedelmet, mert részint a kerületek beosztása, részint a nemzet túlnyomó ereje, részint végre a fejlődésünk fokához mért haladás ezen a téren biztosítják, hogy ne lépjük tiíl azokat a határokat, a melyeket nemzetiségi viszonyaink számunkra kijelölnek. (Igás! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Nem, t. képviselőház, hiába rajzolják elénk túlzott színekkel a veszedelmeket, nem engedjük magunkat visszariasztani erről az irányról, kell hogy a nemzet ebben az irányban az ő maga nagy előhaladását megtegye. Európa azon részében élünk itt, a melybe még a jognak uralma be nem hatolt, a midőn minden téren a korrumpálásoknak, visszaéléseknek korszakát éljük. Mi a lehetőség arra, hogy a nemzetet ezen romlástól megtisztítsuk, ezen korliadtságból kiszabadítsuk? Semmi más lehetőség nincs, mint az, ha a nemzet nagy átalakulását véghezviszszük és megteremtjük az uj, modern parlamenti rendszert, a melyből az, uj, modern Magyarország ki fog épülni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! Holló Lajos: Még egyet! (Halljuk! Sálijuk!) Nem volt ez a magyar jjarlamenti élet, vagy régebben a magyar országgyűlési élet ilyen irányban elfajulva akkor sem, a midőn még rendi alapokon nyugodott az országgyűlés képviselőháza. Méltóztassék visszatekinteni a történelmi régi időkre, hogy a magyar nemzet gerinczét képező középosztály vitte mindig Magyarország életében a vezető szerepet. Még a Verbőezyek korszakában is mindig ez a hatalmas, a magyar nemzeti élettel összeforrott intelligens középosztály volt az, a mely a vezető szerepet játszotta és a múlt században a Beöthyek, Baloghok, a felsőbüki Nagy Pálok, majd később a Deák Ferenczek és Kossuth Lajosok irányították az ország közéletét. Mindig láttuk tehát azt, hogy a középosztály erejére volt bazirozva a nemzet fejlődése. Utóbbi időben, Deák Ferencz ideje óta mintha erről a -bázisról letértünk volna. Életbe lépett a hatalmi érvényesülésnek más módja, más formája, a midőn talán a parlamenti cselszövések, a hatalom kegyeibe való becsempészések és általában ilyenfajta módok lettek kihasználva arra, hogy a politikai életben az érvényesülés bekövetkezhessek. A személyi kultusznak az az átkos formája, a mely megakadályozza a tehetségek, az érdemek érvényesülését, a mely felnő a hatalom árnyékában, nem azért, hogy az egyéneket a nemzet szolgálatába bocsássa, hanem azért, hogy az ő hatalmi czéljait elérhesse: ez az a megrongálása a magyar közéletnek, a melyből kiszabadulni csak egy igazi demokratikus Magyarország visszaállításával lesz lehetséges bizonyos mértékben, a midőn ujolag a középosztály erejére, a nemzet gerinczére helyezzük vissza a mi parlamenti életünknek súlyát. TJgy gondolom, hogy ezek bennünket arra vezethetnek, hogy az igen t. kormánynyal szemben, az ő ujabb reaktiválásánál felmerült jelenségek okából, a legteljesebb bizalmatlanságunkat fejezzük ki, ennek következtében az ő itteni bemutatkozását és beszédét tudomásul nem veszszük. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőhaloldalon. Felkiáltások balfelöl: Szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. (Felkiáltások : Helyre! Helyre! Zaj.) Tessék kérem helyremenni. Szólásra következik? Lovászy iVlárton jegyző: Gróf Zichy Aladár! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Gr. Zichy Aladár: Engedje meg a t, ház, hogy előttem felszólalt képviselőtársam gondolatmenetéhez csatlakozzam, fűzzem szavaimat elsősorban, midőn rámutatok, hogy az ő pártjuk részéről nem hall az ember politikai enuncziácziót, melyben a választási törvényjavaslatnak sürgetése nem foglaltatnék és ugy állítják oda önmagukat, mintha ezen politikai szükségletnek úgyszólván kiváltságosai volnának. (Mozgás.) T. ház! Szükségesnek tartom, hogy e házban ez idő szerint elhangozzék viszont az, hogy ma komoly politikai faktor egyáltalában nincs az országban, a ki ezen sürgősség elől zárkóznék. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. Helyeslés jobbfelöl.) Ezzel áttérek egész röviden a ministerelnök ur nyilatkozatának megítélésére. (Halljuk! Halljuk!) Az események rohamosan követik egymást. Nemrégiben még lemondási nyilatkozatot hallottunk a ministerelnök urnak ajkahói, meglepetésszerüleg, indokolás nélkül. Ezen országgyűlés benső érzelmek és súlyos okok miatt nem feszegette a kérdést, meghajolt, elfogadta, tudomásul vette, bár tudtuk mindnyájan, hogy mi volt annak a lemondásnak szülőoka. Ma a ministerelnök ur megakarta indokolni, hogy
