Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-361

361. országos ülés 1912 április 1-én, hétfőn. 11 Azt méltóztatik mondára és gondolni, hogy hiszen majd a konfliktusokat akkor sem háríthatjuk el, mert habár egy nemzeti alapon álló többség áll itt, végre azzal szemben is bekövetkezhetnek azontúl is felülről az ellenmondások és akadályok. Igaz, bekövetkeztek a múltban is, de ennek épen az volt az oka, hogy az uralkodó meg lehetett arról győződve, hogy ennek a többségnek léte, élete efemer dolog, a mely esetleg az ő elhatározása, az ő akarata által megdönthető lesz. Es a midőn megvan az a lehetőség, — és ime ez sikerrel meg is történt — hogy azt a parlamenti többséget, a mely nemzeti talajból sarjadzott és épült fel, az uralkodói hatalom szavával, egy más többség teremtésére rendelkezésre bocsátott eszközök erejével itt meg lehet dönteni, akkor ennek a nemzeti többségnek súlya és szava az uralkodóval szemben mindig csekélyebb lesz, mintha egy megdönthetetlen, egy igazi parlamentarizmuson alapuló többség szava nyilatkozik itt meg. Ilyen parlamenti helyzet mellett az erőszaknak, az összeütközéseknek bekövetkezése kevésbbé várható ; mert ha az uralkodó látja azt, hogy itt mélyében van megalapozva a nemzeti életnek egész struktúrája, és látja azt, hogy ő ehhez könnyű kézzel hozzá nem nyúlhat, hogy ezt le nem taszíthatja egy parancsszavával a hatalom polczáról: akkor ő is meggondolja azt, hogy keresse-e az összeütközéseket, hogy ne hajoljon-e meg a nemzeti akaratnak méltányos, mérsékelt követelései előtt, a mi azután, igaz, hogy bizonyos mértékben engedékenységet tételez fel a korona részéről, de másrészről az ő uralkodásának is nyugodt alapjait, hosszú időre való békés lehetőségét biztosítja, (TJgy van ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem az összeütközéseket szolgáljuk mi azzal, ha visszatérünk arra a régi alapra, a melyen állottunk akkor, a mikor nemzeti alapon álló többség volt, hanem ellenkezőleg, az összeütközéseket fogjuk kevesbíteni uralkodó és nemzet között, mert hogy ha mindegyik fél tiszteli a másik fél jogait és a maga befolyását azokra lehetetlennek látja, akkor keresni fogja az őszinte megegyezés és kibékülés lehetőségét. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalm.) Igen t. képviselőtársaim sokszor hangoztatják velünk szemben azt, hogy mi a magunk politikáját akarjuk a többségre ráerőszakolni, pedig tőle nem várhatjuk, hogy félretéve a saját politikáját, a mi politikánkat támog (Zaj jobbfelől.) T. képviselőház! Az a követelmény, a melynek teljesítésétől mi ma is várjuk az igazi megoldás lehetőségét, az, hogy a véderőtörvény erőszakolását félre kell tenni és vissza kell térni a választási törvény megalkotására. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, ez nem a mi programmunk erőszakolása. Hiszen ez a programm az igen t. kormánynak kormányzati programmját képezte, ez benne volt a trón. beszédben és a feliratban. Ez volt az az alap, a melyen az igen t. többség is állt és mi igenis erőszakoljuk azt, hogy a kormány a saját maga programmját megvalósítsa, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) megvalósítsa igazi, nemzeti, liberális, demokratikus alapon. Csakhogy épen az a félelmünk van meg, hogy azok az ellentétek, a melyek a kormány kebelében megvannak . . . Egy hang (a jobboldalon) : Nincsenek ! Holló Lajos: ...ezen reformnak demokratikus megalkotását lehetetlenné fogják tenni. (Folytonos zaj.) Elnök: (többször csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Holló Lajos: Mindig azt veszik tőlünk rossz néven, — a mire csak néhány rövid szóval akarok rátérni, mielőtt szavaimat befejezném — (Zaj. Elnök csenget.) hogy szövetséget keresünk olyanoknál, a kik a mi felfogásainktól ós elveinktől eltérő állásponttal birnak. Igaz, ebben nincsen semmi kétség, hogy azok, a kik ezen választójog terén e küzdelmünket helyeslik és támogatják, egészen más szocziális és politikai felfogásokkal birnak, mint mi. De először mi ebben a szövetségben semmi politikai vagy bárminemű más összeköttetést nem látunk, mert azok igenis támogatnak bennünket a mi törekvéseinkben, mert hogy ha mi czélt érünk, ebben az ő törekvéseiknek is némi honorálását látják. De mi nem csináltunk sohasem titkot abból, hogy mi a függetlenségi politikának vagyunk baj vivői és harczosai. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Nem felülről és kívülről akarjuk mi magunkra erőszakoltatni ezt a programmot . . . Farkas Zoltán : Bécsből akarják ! Elnök : Kérem Farkas Zoltán képviselő urat, szíveskedjék csöndben lenni. Holló Lajos: Nekünk, t. képviselőház, egy hosszú idő óta megállapított programmunk van. Mi az általános és egyenlő és ujabban a titkos szavazással összekötött választójogot követeljük. Ebben sincsen különbség közöttünk és a t. képviselőtársaim között, a kik itt mellettünk vannak. Lehet, hogy ők talán csak szűkebb korlátok között akarják azt megvalósítani, de kormányvállalásuk által annak idején igenis azt igazolták, hogy egy széles, nagy alapokon nyugvó, általános választójognak hivei és barátai. Az egyenlőséget kívánják ők is, ép ugy mint mi. A titkosságban sincs közöttünk eltérés elvileg. Ök talán csak az ország egyes részeiben nem akarják azt ugy megvalósítani, a mint mi azt szükségesnek és helyesnek Ítéljük, de elvileg e tekintetben sincsen közöttünk eltérés, mert az általános irányokra nézve ők is a komoly előrehaladást kívánják. (Folytonos zaj.) T. képviselőtársam, ott velem szemben, azt mondotta, hogy ez egy Bécsből jövő, egy felülről való követelés, hogy ez Bécsnek a kívánsága. (Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát a királyi leirat nem bécsi kívánság ?) Gr. Batthyány Tivadar: Hát mi az a királyi leirat? (Zaj.)