Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-361

361. országos ülés 1912 április 1-én, hétfőn. 11 Azt méltóztatik mondára és gondolni, hogy hiszen majd a konfliktusokat akkor sem háríthatjuk el, mert habár egy nemzeti alapon álló többség áll itt, végre azzal szemben is bekövetkezhetnek azon­túl is felülről az ellenmondások és akadályok. Igaz, bekövetkeztek a múltban is, de ennek épen az volt az oka, hogy az uralkodó meg lehetett arról győződve, hogy ennek a többségnek léte, élete efemer dolog, a mely esetleg az ő elhatározása, az ő akarata által megdönthető lesz. Es a midőn megvan az a lehetőség, — és ime ez sikerrel meg is történt — hogy azt a par­lamenti többséget, a mely nemzeti talajból sar­jadzott és épült fel, az uralkodói hatalom szavá­val, egy más többség teremtésére rendelkezésre bocsátott eszközök erejével itt meg lehet dönteni, akkor ennek a nemzeti többségnek súlya és szava az uralkodóval szemben mindig csekélyebb lesz, mintha egy megdönthetetlen, egy igazi parlamen­tarizmuson alapuló többség szava nyilatkozik itt meg. Ilyen parlamenti helyzet mellett az erőszak­nak, az összeütközéseknek bekövetkezése kevésbbé várható ; mert ha az uralkodó látja azt, hogy itt mélyében van megalapozva a nemzeti életnek egész struktúrája, és látja azt, hogy ő ehhez könnyű kézzel hozzá nem nyúlhat, hogy ezt le nem taszíthatja egy parancsszavával a hatalom polczáról: akkor ő is meggondolja azt, hogy keresse-e az összeütközéseket, hogy ne hajoljon-e meg a nemzeti akaratnak méltányos, mérsékelt követelései előtt, a mi azután, igaz, hogy bizo­nyos mértékben engedékenységet tételez fel a korona részéről, de másrészről az ő uralkodásának is nyugodt alapjait, hosszú időre való békés lehe­tőségét biztosítja, (TJgy van ! TJgy van ! a szélső­baloldalon.) Nem az összeütközéseket szolgáljuk mi azzal, ha visszatérünk arra a régi alapra, a melyen állottunk akkor, a mikor nemzeti alapon álló többség volt, hanem ellenkezőleg, az összeütközé­seket fogjuk kevesbíteni uralkodó és nemzet között, mert hogy ha mindegyik fél tiszteli a másik fél jogait és a maga befolyását azokra lehe­tetlennek látja, akkor keresni fogja az őszinte megegyezés és kibékülés lehetőségét. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalm.) Igen t. képviselőtársaim sokszor hangoztat­ják velünk szemben azt, hogy mi a magunk poli­tikáját akarjuk a többségre ráerőszakolni, pedig tőle nem várhatjuk, hogy félretéve a saját poli­tikáját, a mi politikánkat támog (Zaj jobbfelől.) T. képviselőház! Az a követelmény, a mely­nek teljesítésétől mi ma is várjuk az igazi meg­oldás lehetőségét, az, hogy a véderőtörvény erőszakolását félre kell tenni és vissza kell térni a választási törvény megalkotására. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, ez nem a mi programmunk erőszakolása. Hiszen ez a programm az igen t. kormánynak kormány­zati programmját képezte, ez benne volt a trón­. beszédben és a feliratban. Ez volt az az alap, a melyen az igen t. több­ség is állt és mi igenis erőszakoljuk azt, hogy a kormány a saját maga programmját megvaló­sítsa, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) megvalósítsa igazi, nemzeti, liberális, demokratikus alapon. Csakhogy épen az a félelmünk van meg, hogy azok az ellentétek, a melyek a kormány kebelé­ben megvannak . . . Egy hang (a jobboldalon) : Nincsenek ! Holló Lajos: ...ezen reformnak demokra­tikus megalkotását lehetetlenné fogják tenni. (Folytonos zaj.) Elnök: (többször csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Holló Lajos: Mindig azt veszik tőlünk rossz néven, — a mire csak néhány rövid szóval akarok rátérni, mielőtt szavaimat befejezném — (Zaj. Elnök csenget.) hogy szövetséget keresünk olyanok­nál, a kik a mi felfogásainktól ós elveinktől eltérő állásponttal birnak. Igaz, ebben nincsen semmi kétség, hogy azok, a kik ezen választójog terén e küzdelmünket helyeslik és támogatják, egészen más szocziális és politikai felfogásokkal birnak, mint mi. De először mi ebben a szövetségben semmi politikai vagy bárminemű más összekötte­tést nem látunk, mert azok igenis támogatnak bennünket a mi törekvéseinkben, mert hogy ha mi czélt érünk, ebben az ő törekvéseiknek is némi honorálását látják. De mi nem csináltunk soha­sem titkot abból, hogy mi a függetlenségi politi­kának vagyunk baj vivői és harczosai. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Nem felülről és kívülről akarjuk mi magunkra erőszakoltatni ezt a pro­grammot . . . Farkas Zoltán : Bécsből akarják ! Elnök : Kérem Farkas Zoltán képviselő urat, szíveskedjék csöndben lenni. Holló Lajos: Nekünk, t. képviselőház, egy hosszú idő óta megállapított programmunk van. Mi az általános és egyenlő és ujabban a titkos szavazással összekötött választójogot követeljük. Ebben sincsen különbség közöttünk és a t. kép­viselőtársaim között, a kik itt mellettünk vannak. Lehet, hogy ők talán csak szűkebb korlátok kö­zött akarják azt megvalósítani, de kormányválla­lásuk által annak idején igenis azt igazolták, hogy egy széles, nagy alapokon nyugvó, általános választójognak hivei és barátai. Az egyenlőséget kívánják ők is, ép ugy mint mi. A titkosságban sincs közöttünk eltérés elvileg. Ök talán csak az ország egyes részeiben nem akarják azt ugy meg­valósítani, a mint mi azt szükségesnek és helyes­nek Ítéljük, de elvileg e tekintetben sincsen kö­zöttünk eltérés, mert az általános irányokra nézve ők is a komoly előrehaladást kívánják. (Folytonos zaj.) T. képviselőtársam, ott velem szemben, azt mondotta, hogy ez egy Bécsből jövő, egy felülről való követelés, hogy ez Bécsnek a kívánsága. (Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát a királyi leirat nem bécsi kívánság ?) Gr. Batthyány Tivadar: Hát mi az a királyi leirat? (Zaj.)

Next

/
Thumbnails
Contents