Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-371

168 371. országos ütés Í9Í2 május 6-án, hétfőn. terelnök állt; de ez a fentartás nem lehet az ujabb krízisnek oka, mert hiszen e fentartás tekintetében, az 1888 : XVIII. t.-cz. magyarázata tekintetében, annak viszonya tekintetében az ujonczmegajánláshoz a mostani ministerolnök ur, az összes ministerek és az a párt is, mely hátuk megett áll, szolidaritásban állt a volt ministerelnök úrral. Ha tehát ez az álláspontjához való ragaszkodás az, mely a királyival szemben diszkvalifikálta, lehetetlenné tette a volt ministerelnök állását, akkor érthetetlen, hogy állásában egy olyan férfiú váltsa fel, ki szolidaritásban állt vele ezen álláspont tekintetében és azok a ministerek, kik szolidaritásban álltak vele és azon pártra támaszkodik továbbra is, mely ezen közjogi szempontnak továbbra is fennállását ünnepélyesen hangoztatta akkor, mikor elállt a királyra való személyes tekintetből attól, hogy azt jelenleg kifejezésre juttassa. Itt tehát egy valóságos rejtélylyel állunk szemben és bár nekem, mint ellenzéki férfiúnak abszolúte nincs okom, hogy a t. túloldal soraiból vett egyik ministerelnöknek távozása felett sajnálkozzam, azért mégis ragaszkodnom kell és hozzá kell járulnom azon parlamentáris elv érvényesüléséhez, mely szerint ministereket és ministerelnököket nem lehet egyszerűen kicserélni, mint a bábokat, melyeket előtérbe állitanak és megint visszavonnak, hanem hogy az egyik ministerelnök távozásának és a másik kormányvállalásának indokai a parlament előtt tisztán álljanak. Ezért az igen t. ministerelnök úrhoz azt a kérést intézem, hogy legyen szives a parlamentet tájékoztatni arra nézve, hogy miért kellett tulajdonkép gróf Khuen-Héderváry Károlynak a ministerelnöki széket elhagyni akkor, mikor az ő utódja nemcsak az összes ministeri tárczák betöltésénél — kivévén azt, a mely megüresedett, melyet be kellett tölteni, mert a pénzügyministerséget nem akarta megtartani a ministerelnökséggel együtt és kivévén azt, amit én nagy örömmel látok, hogy a horvát tárczát betöltötte egy arravaló, kiváló hazafival (Éljenzés.) — ettől eltekintve nemcsak teljesen ugyanazzal a kabinettel lép a ministerelnök ur a ház elé, hanem egyszersmind kijelenti, hogy feleslegesnek tartja kormányzati programmjának részletes kifejtését, mert teljesen ugyanazon programm alapján áll, melynek alapján hivatali elődje vállalta és vitte a kormányzást, sőt nemcsak annak az általános kormányzati programúinak alapján áll, hanem vállalja ugyanazon obiigókat is, melyeket a véderő és a választói jog tekintetében hivatali elődje vállalt. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy nem követek el helytelen dolgot és nem fejtegetek helytelen eszméket, midőn azt mondom, hogy ilyen módon ministerváltozásoknak történniök nem lehet a nélkül, hogy a parlament azokra nézve hivatalosan és hitelesen felvilágositva legyen, mert nem lehet többé-kevésbbé elmés találgatásokra utalni azt a testületet, amely a kormányzatnak ellenőrzésére hivatva van és amelynek bizalmából tarthatja fenn csak magát a kormány. De valamint a t., ministerelnök ur ugy vélekedett, hogy ő nagyon rövid lehet kormányzati programmjának körvonalozásában azért, mert az a kormányzati programm s egyes kimagasló kérdésekben az az obligó, amelyet ő képvisel, teljesen ugyanaz, amelyet hivatali elődje képviselt, mondom, valamint ezen a czimen a t. ministerelnök ur nagyon rövidre foghatni vélte programmszerü nyilatkozatát, ugy talán én is nagyon rövidre foghatnám válaszomat. Ha nem változott semmi, csak a kormányelnök személye, ha a politika ugy általánosságban, mint részleteiben ugyanaz, amely volt, nagyon természetesen annak a pártnak a helyzete, a melynek nevében szólani szerencsés vagyok, változatlanul ugyanaz, változatlanul azonos azzal a helyzettel, amelyben a lemondott kormánynyal szemben volt. (Ugy van! a baloldalon.'! Azonban az általános politikai helyzetnek komolysága késztet arra, hogy itt ennél az egyszerű kijelentésnél meg ne állhassak. ! A t. ministerelnök ur a mellett, hogy az általános politikai és — hogy ugy mondjam — az egyes politikai feladatok tartalmára nézve szolidaritást és azonosságot hirdetett elődjének politikájával, mégis keU hogy valami ujat képviseljen, talán valami uj módszert, amelylyel törekszik a'parlamenti helyzetben előállott nehézségek elhárítására. Itt a t. ministerelnök ur kimagasló feladattal áll szemben: a véderőtörvény megalkotásával — hiszen ki is emeli — és a választói törvény megalkotásával. A véderőtörvény tekintetében a t. ministerelnök ur abszolúte semmivel sem könnyiti meg a parlament helyzetét, mert semmit sem hoz, semmi közeledést sem mutat azokhoz az igen mérsékelt felfogásokhoz, amelyeket ezeken a padokon képviseltek. Ugy látszik, abban az abszurd helyzetben leszünk, — legalább ez tűnik ki az ő programmbeszédéből — hogy amennyiben a véderő javaslatnak részletes tárgyalásáig eljutunk, a 43. §-nak megszavazását is fogja kívánni a t. kormány, pedig ez a 43. §. semmi egyéb, mint az 1888: XVIII. t.-czikk rekapitulácziója ; ennek újból való törvénybeiktatását fogja kivánni akkor, amikor az előzményekből már nyilvánvaló lett, hogy ennek a törvénynek magyarázatára nézve a törvényhozás két faktora között eUentét van. ElvégTe lehet ilyen ellentétet napirendre nem tűzni, annak elintézését a napirendről levenni, hanem hogy a törvényhozás újból alkosson egy törvényt, — ami különben is felesleges — újból hozzon egy törvényt azzal a tudattal, hogy annak értelmezése más a képviselőházban és más a királynál : ezt én kézzel fogható, meg nem engedhető abszurditásnak tartom. (Ugy van! a bal- és a ssélsőbaloldalon.) Nem látom, hogy a t. kormány ezzel a helyzettel számolna ; a véderő tekintetében tehát egé-