Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-371
37l, országos ütés 19Í2 május 6-án, hétfőn. 169 szén ott vagyunk, a hol voltunk, sőt bizonyos tekintetben rosszabbul, mert a felfogásoknak, az értelmezésnek az az ellentéte, melyet előbb bizonyos előzmények után csupán feltételeztünk és épen ezért tisztába hozni akartunk, most mintegy hivatalosan van konstatálva és az ország elé állítva. (Ugy van ! balfelől.) A másik nagy és legnagyobb feladata ennek a kormányzatnak és ennek az országgyűlésnek : a választási törvénynek megalkotása. E tekintetben csak ismételhetem azt, amit többször mondottam már a lefolyt viták során : hogy a mi fennálló választási törvényünk annyira diszkreditálva van, (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) abba annyi visszaélés fészkelte be magát (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) kiirthatatlanul; hogy ugy mondjam, azok az intézmények, melyeket a létező alapon a választások tisztaságának és szabadságának megóvására létesítettünk, a gyakorlatban oly teljes-tökéletesen csődöt mondtak, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy erkölcsi lehetetlenségnek, mindenképen elkerülendőnek tartom azt, hogy az ország még abba a helyzetbe jusson, hogy ennek a választási törvénynek alapján kelljen még egyszer egy képviselőházat alkotnia, mert az ekkép megalkotandó képviselőház a diszkreditáltságnak jellegét már születésénél magán viselné. (Ugy van ! Ugy van! balfelől.) Én mondom azt, aki különben teljesen elutasitom magamtól azt a teóriát, hogy akár künn vessék szemünkre, akár itt hangoztassák, hogy egy képviselőház ne volna feljogosítva, formailag képesitve arra, — akármilyen legyen az összeállítása, az a tételes törvényen nyugszik — hogy az ország nevében beszéljen és intézkedjék. De a morális faktorokat is tekintetbe kell vennünk és el kell kerülnünk azt, hogy a formai jog olyan éles eüentétbe jusson az erkölcsi köztudattal ugy itt az országban bent, mint ott künn, mint aminő ellentétben áll már a jelenlegi választási rendszer alapján létesitendő képviselőháznak formai czime azzal a közfelfogással, amely annak erkölcsi jogosultsága iránt fennáll. (Ugy van! Ugy van ! balfelől.) Oda kell tehát jutnunk, hogy ez a ház megalkossa a választási törvényt. (Helyeslés a, jóbbés a baloldalon.) És nem habozom kijelenteni, hogy azokat az általános kijelentéseket, melyeket az igen t. ministerelnök ur arra a szellemre nézve tett, amelyben ő a problémát meg akarja oldani, magam részéről helyeseknek tartom. A t. ministerelnök ur ugyanis azt mondja, hogy a választói jog megvalósítását oly kép irja körül és irták körül a válaszfeliratban, hogy ez a választójogi törvényjavaslat a liberális és demokratikus haladás szellemében, az általános választói jog elvei alapján készíttessék elő, mindazonáltal azzal a megjegyzéssel, hogy a társadalom fejlettebb és érettebb rétegeinek jogos befolyása és a magyar állam egységes nemzeti jellege megóvassék. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) KÉPVH. NAPLÓ 1910 —1915. XVI. KÖTEX. Ezzel az elvi kiindulási ponttal én tökéletesen egyetértek. Sőt tovább megyek; én azt hiszem, hogyha a problémának konkrét megoldásához hozzáfogunk, talán nem lesz nehéz ezen az alapon ebben az egész házban, legalább annak túlnyomó többségében, egyöntetű felfogást létesíteni. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) De azzal a tervvel, melyet az igen t. ministerelnök ur általános körvonalokban elénk álht, ez alkalommal behatóbban nem akarok foglalkozni, még pedig azért nem, mert az igen t. ministerelnök ur, midőn azt — hogy ugymondjam — vizióképen az országgyűlés elé állítja, rögtön hozzáteszi, hogy ő azonban ahhoz nem ragaszkodik, hanem kész más megfelelő tervet is elfogadni, ha akármely oldalról kínálkozik, amely megfelel ugyanazoknak az elvi álláspontoknak és ugyanazoknak a gyakorlati követelményeknek, melyeket maga elé tűzött. Nem akarom vitatni, t. ház, hogy vájjon ez az odaállitása, ez a beállítása a kérdésnek a parlamentáris kormányzat hivatásának teljesen megfelel-e. (Derültség balfelől.) De ettől egészen eltekintve, talán legalább ezen első beszédek, ezen első találkozás alkalmával nem volna helyes egy olyan tervnek a. részletes kritikájába bocsátkozni, amelyet a t. ministerelnök ur is — hogy ugy mondjam — csak ötletként és nem programmként állit elénk, amely programmal és programmszerüleg vállalt feladatok méltánylásának és bírálásának feladatával állunk szemben. Ugy látszik, t. képviselőház, abban egyetértünk hogy ennek a képviselőháznak legfőbb hivatása eljutni ahhoz, hogy az uj választói törvényt megoldhassuk. De akkor, t. képviselőház, ennek az akadályait el kell hárítani. (Helyeslések a jobboldalon.) Hogy minő módon, a tekintetben én nem vagyok hivatva a t. kormánynak taktikai tanácsokat adni, csak azt mondhatom, hogy a háznak egyetlen egy oldaláról sem tartanám helyesnek a ragaszkodást bizonyos előre megállapított marsrutához oly foldg, hogy ezáltal a legfőbb czélt, azt, hogy ez az országgyűlés a választási törvényt megalkothassa : veszélyeztessük. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) És legkevésbbé tartanám helyesnek, legkevésbbé tartanám indokoltnak, legkevésbbé tartanám lehetőnek azt, ha az igen t. többség körében és a kormány körében nem barátkoznának meg azzal a gondolattal, hogy csak a megegyezés és megértés politikája vezet e czélhoz és hogy az u. n. megtörési politikának, amelynek keresztülvitele ily nagy problémák megoldásánál úgyis igen bajos és igen aggályos, az igen t. többség jelenlegi helyzetében alapja, erőbeli alapja nincsen. (Helyeslés balfelől.) Mert t. képviselőház, ha csak mint politikai ellentétet bírálnám a helyzetet, bizonyos elégtételt kellene éreznem mindazon kellemetlenségekkel szemben, a melyek a többséget érték és folyton érik. De mivel az országnak, a nemzetnek szempontjából kell ezeket a kérdéseket bírálnom, csak a legmélyebb sajnálkozással és aggodalommal lát22
