Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-361
10 361. országos ütés ií jelenség tüneteivel találkozunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tudjuk, hogy a közös ministereknek nincs semmi beavatkozásuk Magyarország belügyeibe és mi örömmel látjuk, hogyha önök a hadügy ministert, a ki csak resszortminister, a legélesebb támadásban részesitik és visszautasítják az ő eljárását. Ezt szívesen honoráljuk és elvárjuk, hogy a delegáczióban is így fognak cselekedni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu: Mint a múltkor, mint deczemberben ! (Zaj.) Farkas Zoltán: Az önök barátja! (Zaj.) HollÓ^LajOS: De mikor látjuk, hogy a válság mostani megoldásánál a másik resszortminister, a ki szintén a közös ügyek csak egy részének ellátására van hivatva, a külügyminister, elejétől végig befolyt a válság megoldásába, folyton tárgyalt a ministerelnökkel ezekben a kérdésekben : vájjon ennek a másik resszortministernek a mi belügyeinkbe való befolyása nem-e szintén olyan illetéktelen befolyás, a melyet a túloldalnak hasonlóan vissza kellene utasítania ? Vagy ezek csak akkor kedvező tények, midőn a kormány javára szolgálnak, de mikor a kormány ellen szólnak, akkor illetéktelen, illegális befolyást jelentenek ? Ezt a distinkcziót nem fogadjuk el. Ezeknek a válságoknak a lebonyolítása Magyarországnak legbensőbb ügyét képezi, és így helytelenül tett a t. mimsterelnök ur, a midőn arra ily faktoroknak befolyást engedett, ellenben az uralkodót gondosan elzárta attól, hogy más felfogású politikusok kifejthessék előtte áUáspontjukat; sem ezen oldalról, sem a ház más oldaláról a királyhoz meghívásokat nem eszközölt, ellenben készséggel honorálta, hogyha a külügyek vezetője ebben az irányban neki támogatását felajánlotta. Farkas Zoltán : Polónyit keüett volna meghívni, ugy-e ? (Zaj.) Lovászy Márton : Az nem ment volna ugy, mint ön ! Az nem nyelte volna le ; szegy éljék magukat, nemzeti hősök ! (Nagy zaj.) Gr. Batthyány Tivadar: Ellenállást hirdettek két hétig ! Lovászy Márton ." Legalább egy napig szegyei] ék magukat! Elnök : Csendet kérek ! Nagy Sándor: Nagyon el vagytok keseredve ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ezt le kell nyelni !) Holló Lajos: Ismétlem, hogy a válság egész lefolyása igazolta a mi áhaspontunkat. Rákosi Viktor: Talán csak tréfa az egész ! Április elseje van ! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Igazolta azon felfogásunkat, hogy a jelen parlamenti viszonyok közt mi ilyen kérdések megoldására az időt elérkezettnek nem látjuk. T. képviselőtársam gróf Apponyi többszöri felszólalásában annál a kérdésnél, hogy a túloldalon ülő pártok álláspontja mennyiben jogosult, mennyiben nem, a jogi körülményeket vita tárgyává tenni nem kívánta, ő a tényeket elfo'2 április 1-én, hétfőn. gadta, hogy a t. munkapárt áll itt parlamenti többségként. Azonban ezt a körülményt figyelmen kivül hagyni még sem lehet, mert a jognak az a szigorú felfogása, hogy nem egyszerűen a tények előtt hajlik meg, nem azt nézi, hogy valaki egy tárgynak vagy jognak magát birtokába helyezi-e, hanem nézi a jogszerzés törvényes eszközeit is. Mert hogyha a jogélet terén ezt a momentumot kiküszöböljük, akkor az erőszaknak és a jogellenes tények bekövetkezésének tárt kaput nyithatunk. A nemzeti életben is alapul szolgál egy alkotmányos helyzet megítélésénél, milyen körülmények közt, a törvénynek rendelkezései alapján áll-e az elő vagy nem. Mert nem egyforma jogtisztelettel veszszük körül azt, a ki talán bitorlás által jut a trónnak birtokába és nem egyforma jogtisztelet illeti azokat sem, a kik a nemzeti életnek trónjába, a képviselőház többségi székébe bitorlás utján jutnak. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt vizsgálni a nemzeti életben feltétlenül szükséges. De mi mégsem csak ebből a szempontból mentünk ennek a kérdésnek bírálatába, hogy mi harczot vegyünk fel talán a törvénytelen genezis okából a t. többség ellen, hanem abból a szempontból, hogy midőn egy ilyen többség áll a parlament élén, a mely párt nélkül, programm nélkül, parlamenti képviselet nélkül egyszerűen csak azokkal a bizonyos külső eszközökkel szerezte meg a maga hatalmát és többségét, vájjon egy ilyen parlamenti kialakulás alkalmas-e arra, hogy felfelé ennek erejével és segítségével.a nemzeti küzdelmet sikeresen vívhassa meg ? (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mi erre nem tartottuk alkalmasnak. Mert ha talán a mi felhívásunk és beavatkozásunk folytán egy vagy más tényben deferált volna a mi kívánságunknak, meg voltunk arról győződve, hogy egyrészről felfelé sincs meg az az erkölcsi súlya, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) az a nagy politikai hatalma, a melyet a nemzeti akaratból kifolyó nagy többségnek összealkotása magában véve megadhatna, de másrészről talán az elhatározás készsége is csak bizonyos határig megy náluk és midőn az akadályok elébök tornyosulnak, ezeknek legyőzésére és megdöntésére egyáltalában nem is vállalkoznak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ebben, sajnos, a lefolyt válság nekünk adott igazat, t. i., hogy az itteni parlamentből ki kell küszöbölni ezeknek a nehezebb nemzeti kérdéseknek felvetését, ezeknek megoldását, mert szerencsés eredményre ezen a téren nem juthatunk, hanem reá kell térnünk arra, a mi a mi parlamenti életünknek alapja volt, hogy elsősorban meg kell alapozni a parlamenti életnek igazi talaját, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) igazi, nemes és hamisítatlan parlamenti életet kell megteremteni (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és ha majd azután ennek alapján jön létre egy parlamenti többség, a mely a nemzet jogainak érdekében szavát felemeli, akkor sokkal több reményünk lehet arra, hogv ebben "i irányban is sikereket fogunk elérni.
