Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-361
361. országos ülés 1912 április 1-én, hétfőn. 9 menyeiben egész Európára kiható megrázkódtatástól. Komoly felelőssége tudatában melyik magyar kormány vállalhatta volna magára az ódiumot, hogy engedi útjára a végzetet, engedi megtörténni egy olyan óriási jelentőségű eseménynek a bekövetkezését, melyért Európa és a történelem Ítélőszéke előtt kellett volna neki helytállnia ?« (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! (Halljuk/ Halljuk l) Holló Lajos : A kormánynak félhivatalos lapjában közzétett ezen kijelentés, megmagyarázva más kormánylapoknak kijelentéseivel is, abban találja magyarázatát, hogy az igen t. kormány egy olyan tény elé lett állítva, hogy vagy Ö felségének lemondásával kellett volna számolnia, vagy meg kellett tennie ezt a lépést, hogy önmagát dezavuálja és pártját egy üyen elhatározás elé állitj a, mert inkább ezt teszi meg, mint a nemzetet ezen végzetes esemény bekövetkezése elé állítja. T. képviselőház ! Egyikünknek sincs az a kívánsága, hogy a mi bölcs uralkodónknak, ki ilyen szép kort töltött el kormányzásának gondjaiban, uralkodói ideje csak egy nappal, egy órával is megrövidíttessék. De hogy ismét ezeket a legkényesebb, legnehezebb kérdéseket a nemzet elé állítjuk, mint alkotmányos jogai érvényesülésének akadályát, hogy a király egy olyan érzelmi világban él, hogy ő egy egyszerű alkotmányos jognak talán korlátozásában is saját lelkiismereti világának lerombolását látja és egy ilyen tényre ragadtatja el magát, hogy inkább lemond, semhogy ilyen irányban a kormány álláspontját magáévá tegye : ez is mutatja, hogy milyen óvatosan kell kormányoknak eljárniok, mikor kormányzati tényeket állítanak fel, mikor poziczióban való maradásuknak vagy meg nem maradásuknak feltételeit a maguk részére megállapítják. Mert ha ezek mind számbaveendő körülmények, akkor lehetetlenség, hogy ezeket ne mérlegeljék kellő időben, hanem odaállítsák a nemzetet, hogy vagy dinasztikus érzelmeiben kell mindig alább és alább szállnia, vagy meg kell tagadnia alkotmányához és törvényeinek értelmezéséhez való ragaszkodását. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Meg kell látnunk itt minden intézményünknek, egész közjogi helyzetünknek és törvényeinknek lassú romlását, midőn látjuk, hogy a parlamenti helyzetet lassú pusztítással teszik értéktelenné, (Felkiáltások jobbjelől: Obstrukczióval!) midőn látjuk, hogy ime a dinasztia vagy az uralkodó személyes tényeinek és érzelmeinek előtérbe állításával akarjuk a nemzetben megingatni — pedig talán még ilyen tényekkel sem sikerül megingatni — azon érzelmet, a koronához való ragaszkodást, a mely pedig ennek az országnak századokon keresztül egyik legnagyobb erőssége volt és a jövőben is egyik legszilárdabb támpontja lesz. Végzetes csapásokat említenek és kifestetik azt a sötét jövőt, a mely reánk következik akkor, hogy ha az isteni gondviselés a maga rendelkeKÉPVH. NAPLÓ. 1910 — 1915, XVI. KÖTET. zéseit elvégzi és más uralkodó veszi át Magyarország sorsa felett az intézkedést. Végzetes eredménynek tüntetik ezt fel már előre is, hogy a nemzetre e dinasztikus változással szemben a kétségnek, az aggodalomnak . . . (Ugy van ! Ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu : Elvesztették a fejüket teljesen ! Holló Lajos: ...sötét árnyát bocsássák, a helyett, hogy a kormány tájékozta volna magát a korona elhatározásáról, még mielőtt belevitte magát meggondolatlanul egy könnyelmű lépésbe és levonta volna magára nézve azt a következtetést, hogy miután nem birta beváltani követelését, ám jöjjön más, talán nem onnan, nem ezekből a sorokból, (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hol a párthatározat ?) Gr. Esterházy Mihály : A nemzeti hősök ! Holló Lajos: ...hanem máshonnan. (Zaj jobbjelől.) A kormány állásának megmentése érdekében mozgósították a törvényhatóságok egész sorát és most azokat is odaállították, hogy a saját álláspontjuknak megtagadásával legyenek kénytelenek ismét ellentétes álláspontot elfoglalni és magukat a mindenkori kormány értéktelen játékszeréül feltüntetni. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kérdem én, szükségünk van-e nekünk arra, hogy intézményeinknek ilyen sorozatos romlását, belső tartalmuk ilyen meghamisítását állítsuk az uralkodó és a nemzet elé és meghiúsítsuk még a szebb jövőnek a reményét is ? És az nem vigasztalás nekünk, ha azt mondjik, hogy ezekben az egymásután következő eseményekben a mi álláspontunk fényes igazolását látjuk. Azok a körülmények, a melyek között a válság megoldása történik, az alkotmányosság szempontjából szigorú bírálatot hívnak ki maguk ellen, mert alkotmányunkba ütközőnek tartjuk azt, hogy ministertanácsot hivnak össze, nem az ország székesfővárosában, hanem az ország területén kívül, egy idegen ország fővárosában. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Megengedem, hogy sürgős körülmények tették szükségessé a ministertanács összehívását, de nem lehet szerintünk olyan sürgős körülmény, a mely az alkotmány ilyen lényeges pontjának megsértését megokolttá tenné, mert ha már be kellett következnie a kormány reaktiválásanak, mindegy lett volna, ha ez 24 órával előbb vagy utóbb történik. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A ministertanácsnak Bécsbe való áttételét, jegyzőkönyvek Bécsben való felvételét és ott határozatok hozatalát egyenesen az alkotmányba ütközőnek kell tekintenünk (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és bár vannak rá példák, hogy más kormányok idejében is történtek hasonló esetek, mégis ezek ismétlését semmi körülmények között sem tartjuk helyesnek és óvó szavunkat erről az oldalról mindig fel kell emelnünk, valahányszor ilyen 2
