Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-368

368. országos ülés 1912 április 17-éti, szerdán. 151 gyár anyanyelvüekkel vannak együtt, nem szabad máskép beszélniök, mint magyarul, mert igen sokszor megtörtént, hogy egyik a másikra a saját anyanyelvén különféle gúnyos megjegyzéseket tett, amiből igen sok kellemetlenség származott. Megtörtént az idén február másodikán, hogy az egyik oláh növendék betegen feküdt és őt magyar papnövendék-társai meglátogatták és magyarul érdeklődtek hogyléte iránt. Jelen volt ugyanakkor a betegnél valami Boné György nevű oláh növendék is, a ki durván rátámadt a magyar növendékekre, és többek között szószerint ezeket mondotta: »Nem szabad a beteggel magyarul beszélni, mert ez az állati nyelv izgatná a beteget.« Ez a kormányzónak, dr. Lányi József püspöknek tudomására jutván, maga elé idéztette Bonét és a többi papnövendékek jelenlétében lekorholta és figyelmeztette arra, hogy ha a jövőben még egyszer elkövet ilyesvalám it, — mert ennek az urnak már nem ez volt az első dolga — kénytelen lesz őt az intézetből eltávolítani, magyarán mondva, kicsapni. Ez az oláh papnövendék hátatforditva a kormányzónak, mikor kiment, hirdette, hogy neki a rektor beszélhet, amit akar, ő nem fogja magát a rektor intézkedésének alávetni és ezentúl is ép ugy fog oláhul beszélni, mint eddig tette. Ez ismét tudomására jutván a rektornak, konfereneziát hivott össze, amely Boné Györgyöt az intézet elhagyására ítélte. Amikor az Ítéletet kihirdették neki az összes növendékek előtt, a többi tizenöt oláh növendék is kijelentette, hogy szolidaritást vállalnak társukkal és ők is elhagyják az intézetet, ami ellen természetesen Lányinak nem lehetett kifogása. Csakhogy nem ezt tették, hanem átmentek a görög-katholikus jmspökhöz, Radu Demeterhez, akit azonban nem találván otthon, a püsjröki lielynökkel, dr. Sztán Flóriánnal léptek érintkezésbe és elbeszélték neki — természetesen nem az igazi tényállásnak megfelelően — a dolgot. Ez rögtön átment a püspöki papnöveldébe, érintkezésbe tette magát dr. Lányi püspök kormányzóval és értesülvén tőle a dolgok mibenállásáról és mibenlétéről, visszament, lekorholta az oláh növendékeket és kötelezte őket arra, — miután meggyőződött arról, hogy a rektornak van igaza — hogy menjenek vissza és kérjenek bocsánatot. Ezt megtagadták. Mikor azután kijelentette nekik dr. Sztán, hogy még az ő intézetükben sem fogják őket felvenni növendékeknek, ha ezt meg nem teszik, visszamentek és a legdurvább módon kértek bocsánatot, amivel még jobban megsértették a rektort. Ezzel még rosszabb állapotot teremtettek, mint amilyen a régi állapot volt, ugy hogy a pár nap múlva megtartott konferenczián azt az öt növendéket, aki durván megsértette a rektort, szintén kizárásra Ítélték. A többi növendékek szolidaritást vállalván velük, tényleg elhagyták az intézetet. Természetesen egyéb dolguk sem volt ezeknek az oláh papnövendékeknek, mint hogy urbi et orhi hirdessék, minő igazságtalanság történt velük, hogy őket nyelvüktől akarja a magyar intézet megfosztani. Ezért a románok nekünk támadtak, sőt mi több, húsvét vasárnapján és húsvét hétfőjén néjjgyüléseket rendeztek Bukarestben, ahol a legdurvább szidalmakkal illették a magyar nemzetet és azt az intézetet, amelyből a növendékek részben önként, részben pedig intézkedés folytán küéptek. Hogy fogalma legyen a t. háznak arról, hogy minő szidalmakkal illettek bennünket, leszek bátor a gyűlés lefolyásáról egy-két részletet nagyon röviden felolvasni. Azt mondja az illető lap (olvassa): »Bukaresti levelezőnk irja, hogy húsvét első és második napján, a Nagyváradon kizárt tizenhat papnövendék ügyében« — pedig nem is tizenhat növendékről van szó, hanem tulajdonképen csak hatról, mert tiz önként lépett ki — (olvassa): »egy erre a czélra alakult bizottság, Butculescu egyetemi tanár elnöklésével, tüntető népgyűlést rendezett.« Megjegyzem, hogy gondoskodás történt arról, hogy a franczia sajtó is képviselve legyen és a román vasutak 50 százalék kedvezményt adtak mindenkinek, a ki a népgyűlésen megjelent. Azt mondja továbbá a nevezett lap (olvassa) : »Hétfőn reggel nagy mise volt a Szent György templomban, azután délelőtt 10 órakor több száz főnyi közönség jelenlétében megtartották a népgyűlést a városháza dísztermében.« Tehát hatósági teremben, hatósági támogatás mellett. (Olvassa) : »Butculescu elnök szónoklatban ismertette az esetet. Elmondotta, hogy a barbár magyarok ismét milyen rettenetes csapást mértek az egész román fajra. Gyűlölettől izzó szavakkal fordult azután az ázsiai csorda ellen« — ezek t. i. mi vagyunk — (olvassa) »amelyik ezer év alatt sem tudott czivilizálódni és állandó brutalitásokkal keseríti a magyarországi román testvérek életét. ISTégy-öt hasonló szónoklat után a népgyűlés elfogadta a határozati javaslatot, amely szerint a románok tiltakoznak a magyarság legújabb barbár merénylete ellen. Azután felhangzott a Desteapta-te Romane czimü himnusz és a közönség eloszlott.« Nekünk, t. képviselőház, semmi közünk sem lehet ahhoz, hogy valamelyik nemzet népgyűlést tart és hogy azon miiyen állást foglal ellenünk. De ahhoz igenis van közünk, hogy egy idegen nemzet Magyarország belügyeibe beleavatkozzék, mint amilyen belügye ez is az országnak és ezen a néjjgyülésen ilyen brutális kifejezésekkel illesse a magyar nemzetet. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ebből kifolyólag minden további indokolás nélkül a következő interpellácziót intézem a ministerelnök úrhoz. Ez tulajdonképen nem is a ministerelnök hatáskörébe tartozik, hanem a közös külügyminiszterhez és ezért diplomácziai