Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-368

150 368. országos ülés 1912 április 17-én, szerdán. kaszinó felállítására vonatkozó engedély, ártatlanul beszél belépti dijakról és beszél a területek elzárásáról ; azt mondja (olvassa) : »Elvileg a bérbeadó megengedi, hogy a szigetnek, illetve a hozzácsatolandó területnek egy részét a bérbevevő elzárja oly ezélból, hogy az elzárt területen az idegenforgalom érdekeit szolgáló létesítményeket alkosson, az elzárás azonban csak oly terjedelemben történhetik, hogy a szigetnek a törvény által biztosított közkerti jellege érintetlenül fenmaradjon; az elzárható terület kijelöléséhez a bérbeadó hozzájárulása kivántatik.« ' i Méltóztatnak látni, hogy ebben az foglaltatik, hogy a közmunkatanács, bár kívánja a közkerti jelleg fentartását, mégis megengedi, hogy a terület egy részét a nyilvánosság elől elzárják akként, hogy ott külön belépődijakat szedjenek és az idegenforgalom érdekeit szolgáló egyéb létesítményeket emelhessenek. tó*^, Távol áll tőlem, hogy ennek a dolognak érdemében most állást foglaljak, mert hiszen a kérdés nincsen napirenden, azonban nézetem szerint a két megemlített kérdés elég fontossággal bír arra nézve, hogy a közmunkatanács ne suttyomban csinálja ezeket a szerződéseket és főleg ne tegyen abba a szerződésbe olyan kikötéseket, amelyekhez semmi szin alatt joga nem lehet, mert hiszen a törvényhozás beleegyezése nélkül ilyen ügyekben engedélyeket nem adhat. A mire interpelláczióm czéloz, az az, hogy először is meg nem említett okok miatt törvény ellenére hat millió korona kölcsönt akarnak engedélyezni jelzálogbiztositék mellett a szigetre, másodszor egy területrész elzárására akar engedélyt szerezni. Ezen két ok miatt feltétlenül szükséges, hogy itt az illetékes helyen, a törvényhozás előtt tárgyaltassék meg az, vájjon ez a szerződés jóváhagyandó-e vagy nem. Már most csak nagyon röviden kívánok rámutatni arra, hogy a hogy én tanulmányoztam ezt a szerződési tervezetet, nem tudok elég erős kifejezést használni arra vonatkozólag, milyen hátrányokat rejt ez magában a fővárosi pénzalap és a főváros közönsége szempontjából. Méltóztattak hallani, hogy a Margitsziget vételára körülbelül 18 millió koronát fog kitenni, melyet a közmunkatanács a fővárosi pénzalapból kell hogy kiutalványozzon. Az összes évi bér a szerződés szerint kitenne összesen 210.000 koronát és ehhez számítandó az elzárt terület után esetleg nyerendő tiszta haszonból való részesedés czimén jutandó összeg. Ha a közmunkatanács megtenné azt, hogy azt a feltöltendő területet ő maga terhelné meg egy kölcsönnel, ő maga építené be házakkal és adná ki bérbe, két kezünkön és tíz ujjunkon ki tudjuk számítani, hogy az amortizáczió levonásával évenkint legalább 5—600.000 koronával tudná fokozni a sziget jövedelmét. Ahhoz pedig, hogy én villákat építsek és azokat bérbe adjam, igazán nincs szükség közvetítőre. Szükség lenne arra, ami terveztetik, hogy az idegenforgalom emelését czélzó létesítményeket és beruházásokat tegyünk, azonban ezt különválasztva is meg lehet csinálni akként, hogy ne liferáljuk ki egy társaságnak, amelynek alaptőkéje összesen 4 millió koronát tesz ki, azt a jogot, hogy ő most felvesz egy hat millió koronás kölcsönt, s azután, mert 60 esztendőre van joga, 60 esztendőre kiadja albérletbe a villákat, fölveszi 60 esztendőre a pénzeket egy összegben és akkor a következő esztendőben — minden társasággal megtörténhetik — csődöt mond és otthagyja a székesfővárosnak a 60 esztendőre kiadott villákat 6 millió korona adóssággal jelzálogilag megterhelve. Ismétlem, engem az vezetett, hogy a nyilvánosság figyelmét hívjam fel rá, hogy meg ne történhessék az, hogy oly területre vonatkozólag, melyet a törvény köztulajdonnak nyilvánított és közczélokra bocsátott rendelkezésre, az exekutiva, akár a közmunkatanács, akár a ministertanács, oly szerződést létesítsen, mely törvénybe ütközik és a törvényhozás megkerülésével ilyen hátrányos szerződés oly hosszú időre legyen megköthető. Előre is jelzem, hogy állásfoglalásomnak konkluzuma természetesen az keU hogy legyen, hogy amennyiben mégis megtörténhetik az, hogy törvényhozási szankczió nélkül köttetnék ilyen szerződés, az föltétlenül törvényellenesnek és semmisnek tekintendő. Ezen előadott alapon tisztelettel kérdem: »1. A^an-e tudomása a ministerelnök urnak arról, hogy a Budapest székesfővárosi közmunkák tanácsa a Szent-Margitszigetet egy vállalkozó részvénytársaságnak kívánja a törvényhozás megkerülésével bérbeadni ? 2. Hajlandó-e a ministerelnök ur intézkedni, hogy a megkötendő szerződés jóváhagyás czéljából kellő időben a törvényhozás elé kerüljön ?« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gr. Draskovich János jegyző: Haller István! (Nincs üt!) Egry Béla ! Egry Béla: T. ház ! Az idő előrehaladottságára való. tekintettel nagyon röviden fogom előadni interpellácziómat. Mielőtt azonban a tulaj donképeni sérelmeket felhoznám a t. képviselőház előtt, kötelességem azok előzményeit igen röviden elmondani, hogy tájékoztatva legyenek, mi történt tulaj donképen Bukarestben és miért történt ? A magyar vallásalap pénzén tartatik fenn Nagyváradon a püspöki papnövelde, melynek különféle növendékei vannak, igy magyarok, oláhok és németek. Az idén véletlenségből a negyvenkét papnövendék közül huszonhat magyar és tizenhat oláh. Az intézeti szabályok értelmében a társalgási nyelv az intézetben kizárólag magyar. Ezt minden növendéknek, mielőtt még felveszik, tudomására hozzák és ezen kautálék mellett vétetik fel az intézetbe. A kormányzó elnézésén alapszik azután az, ha nem tesz kifogást az ellen, hogy ezek a növendékek maguk között, amikor nincsenek együtt másnyelvü növendékekkel, saját anyanyelvüket használják, ellenben mikor pl. az oláhok a ma-