Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-368

368. országos ülés i9i2 április 17-én, szerdán. 149 főbb vonásaiban ismertessem a kérdést, t. i. a Margitsziget bérbeadásának a kérdését. A jelenlegi viszonyok közt, amikor tudvalevőleg a ministerium lemondásával állunk szemben, főleg azon indok is vezérel, hogy nézetem szerint az ország székesfővárosának e fontos kérdését a közvélemény elé kell hoznom és a közvélemény figyelmét fel kell hivnom arra, hogy ily fontos dologban talán még sem lenne helyes az, hogy az illetékes faktornak, a törvényhozásnak mellőzésével kössenek 60 esztendőre szóló oly súlyos szerződést, amely egyrészt anyagilag sem mondható egyáltalán előnyösnek, másrészt pedig oly rendelkezéseket tartalmaz, amelyek igenis a nyilvánosság előtt kell hogy megvitatás tárgyát képezzék. Ezen czél által vezéreltetve, a történtek tekintetében röviden csak a következőknek előadására szorítkozom. Elsősorban meg kell említenem, amiben azt hiszem mindnyájan megegyezünk, hogy egy oly nagyszabású létesítmény, mint a margitszigeti vállalkozás kezelését sokkal czélszerübb és üdvösebb volna egy modern vállalat vagy részvénytársaság kezébe adni, mint a közmunkatanácséba. Ismeretes a t. ház előtt, hogy egy hivatalnak minden nehézkessége, a bürokratikus retortáknak sokfélesége egyenesen kerékkötője a modern intézményeknek és igy sohasem juthatna a Margitsziget abba a helyzetbe, hogy hasonnemü vállalkozásokkal a világ előtt a versenyt kiállja. Ee mindazonáltal ha nem sikerülne egy megfelelő szerződéssel a bérbeadást létesíteni, nézetem szerint feltétlenül helytelen volna, hogy a közmunkatanács nagy anyagi áldozatokkal, csak azért, hogy a szigetet bérbeadja, elhárítaná magáról azt a felelősséget, melyet a Margitsziget fejlesztése érdekében viselnie kellene. Elsősorban rá kell mutatnom arra, hogy egy társaság, mely csak csekély 4 millió korona alaptőkével alakult meg, bérbevenni szándékozik a Margitszigetet akként, hogy a közmunkatanács még kötelezettséget vállalna egy csomó munka elvégzésére, melyek közül csak a főbbeket olvasom fel. Nevezetesen tartozik még a viztöltőház tervezett kibővítését a kapcsolatos gépfelszereléssel együtt lehetőleg folyó évi május 1-ére elkészíteni, a fürdőházat f. évi május 1-éig helyreállíttatni és a belső berendezést egy, a modern igényeknek megfelelő berendezéssel lehetőleg 1913 május l-ig kicseréltetni, a Duna medréből annak szabályozása folytán a szigethez még csatolandó területet lehetőleg 1915 május l-ig a tervezett módon feltölteni és a parti részt burkolattal ellátni, a sziget nyugati partján egy kocsiutat. keleti partján szabad választása szerint egy gyalogvagy kocsiutat építtetni és ezen utak megvilágítására szükséges villamosvezetékeket és egyéb berendezéseket és felszereléseket létesíttetni. (Az dnöhi széket Návay Lajos foglalja el.) Ezek azon fontosabb létesítmények, melyek a közmunkatanácsra még több millió kiadást hárítanak, ugy hogy a közmunkatanácsnak, illetve a fővárosi pénzalapnak, melynek tulajdonában van a sziget, mire ezen munkálatok befejezést nyernek, összesen körülbelül 18 millió koronájába kerülne a Margitsziget. Ennek ellenében a szerződéstervezetben az kontempláltatik, hogy évi 210.000 koronáért adnák bérbe, és pedig akként, hogy a létesítendő részvénytársaság kötelezettséget vállal az alaptőkéjén, négy millió koronán felül további hat millió koronát beruházni, azonban ezt a hat millió koronát kölcsönből fedezné és ezen köb csőn fedezetére jelzálogilag a Margitszigetnek az a része köttetnék le, mely a feliszapodás folytán keletkezett terület feltöltése után származnék. Itt mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a közmunkatanácsnak az a czélzata, hogy ezt a területet, melyet feltöltés után nyerne, önálló birtoktestté alakítva adásvétel, csere és forgalom tárgyává tegye, nyilvánvalókig törvénytelen intézkedés lenne, mert az 1885 : XXIII. t.-czikk, a vízjogi törvény megmondja, hogy a vizek partja és medre a parti birtoknak elválaszthatlan tartozékát, alkatrészét képezi, olyan alkatrészét, melynek.a fődolog sorsában mindenképen osztoznia kell. A Margitszigetet pedig az 1908: XLVIII. t.-czikkel a kormány egészen világosan köztulajdonnak szerezte meg és pedig azzal, mint azt a 6. §. megmondja, hogy (olvassa) : »Ugy a fővárosi pénzalap, valamint az állam tulajdonába kerülő részek örök időkre nyilvános kertek gyanánt tartandók fenn s ez a korlátozás az ingatlanokra vonatkozó telekkönyvi betétek A) tulajdoni lapján, a fővárosi alap tulajdonába jutó ingatlanokkal járó az a kötelezettség pedig, hogy a növénykert részére a margitszigeti vízvezetékből szükséges viz ingyen szolgáltatandó, ezen ingatlanok C) teherlapján telekkönyvileg is biztosítandó és hivatalból bejegyzendő.« Az indokolás több helyen is kiemeli, hogy közkertet, köztulajdont kivannak létesíteni, hogy régi kívánsága a székesfővárosnak a Margitszigetnek közczélokra való megszerzése. Elmondja, hogy (olvassa): »azt vettük tervbe, hogy a sziget felső része és az ujabb feliszapolódás folytán nyerendő részek népkertnek tartassanak fenn s hogy a sziget felső részén ingyenes legyen a szigetre való belépés«. Tehát több izben kifejezetten hangsúlyozza, hogy közkertet, köztulajdont kívántak létesíteni, a köztulajdonnak pedig, a res publico usui destinatának, az a jogi természete, hogy semmiféle adásvétel, csere vagy jogügylet tárgya nem lehet. Mármost a közmunkatanács, amely kezelője a fővárosi pénzalapnak, nem teheti meg azt, hogy a fennálló törvényes jogelvek és törvényes rendelkezések ellenére a saját hatáskörében területet adjon bérbe akként, hogy annak egészét vagy részét adásvétel, csere vagy haszonbérlet tárgyává tegye a törvényhozás kifejezett beleegyezése nélkül. Ez volna az első szempont. A második szempont, amelyet igen fontosnak tartok, hogy a szerződéstervezetnek 10. pontja, amelyet kénytelen leszek felolvasni, mert ebben van a játékbank, vagy