Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-368

368. országos ülés 1912 április 17-én, szerdán. 147 latkozni, azért, mert ez rendkívül kényes kérdés és legtávolabbról sem leket szándékom e kérdésben az én skrupulusaimat, amelyek talán nem mindenben fedik Szterényi József t. képviselőtársam nézeteit, itt most ventilálni. Egy dologban talán megegyezünk mindnyájan és ez az, hogy a magyar állam által fentartott és üzemben tartott vasutakon feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy azon a szolgálati személyzet magyar nyelven érintkezhessek. Ebben, azt hiszem, pártkülönbség nélkül mindnyájan megegyezünk. A kérdés nem e körül forog, hanem a körül, hogy azok az intézkedések, amelyek t. képviselőtársam államtitkársága mellett akkoriban gróf Andrássy Gyulának, Kossuth Ferencznek és másoknak közreműködésével végrehajtattak, helyesek voltak-e, igen vagy nem. Én szándékosan tartózkodtam ebben a kérdésben mindeddig mindenféle nyilatkozattételtől, mert abszolúte nem volt szándékom bármi csekély részben is megerősíteni e tekintetben a horvát képviselők panaszainak bizonyos mértékig való jogosultságát, ma azonban mégis kénytelen vagyok, bár telhető rövidséggel, a következőket elmondani : Hogy micsoda konzekvencziái lettek ennek a pragmatikának, azt tudjuk. Nem volna az a magyar politikus jól informálva, aki nem fogadná el azt az álláspontomat, hogy az egész mostanig való viszály tulaj donképeni szülőmagva ez a pragmatika. Szterényi József: Ohó! Csak az volt az alkalom, hogy kipattanjanak az ellenséges dolgok! Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, az akkori koaliczió teljes szolidaritásban, teljes egyetértésben volt a koaliczionális kormánynyal és abban az időben, mikor ez a pragmatika keletkezett, közöttünk semmiféle konfliktus nem volt. És most engedje meg t. képviselőtársam, hogy én is elmondjam, hogy igenis, voltak magyar képviselők, akik a pragmatikának benyújtása előtt figyelmeztettük a kormányt arra, hogy mi fog történni. Ezek között voltam én is és egyik indokomat majd nagyon röviden el is mondom. Állott pedig a dolog a következőképen. Méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy mi volt a tényleges állapot, mikor ez a pragmatika behozatott. A tényleges állapot az volt, hogy ott az államvasutaknak és a helyi érdekű, vasutaknak személyzete egy létezett statútum alapján, kizárólag magyar nyelven teljesithetett szolgálatot. Ez volt a tényleges állapot, ezt előbb meg kell állapitanunk. Ekkor egyszerre egy szolgálati pragmatikát akartak csinálni, amelybe bevétetik az, hogy törvényileg rendeztessék, hogy a szolgálati nyelv ott a magyar. Ez volt az első szöveg. Mikor ezt a horvát képviselők megtudták, aznap Medakovits és Supiló képviselő urak ... Szterényi József: Ahá ! Polónyi Géza: Ahá, igen! Annak az urnak akkor nagyon igaza volt. Tessék meghallgatni, mit mondott. Szterényi József: Ugy látszik, mindvégig igazolja. Polónyi Géza : önnel szemben mindig ! Szterényi József: Hála Istennek! Büszke is vagyok rá ! Polónyi Géza: Igenis, önt teszem Magyarország előtt felelőssé ezért a dologért! (Mozgás ás derültség jobbfélől.) Szterényi József: Vállalom szívesen ! Polónyi Géza: Tudom, hogy vállalja, nem is tehet mást ! (Élénk derültség a szélsóbaloldalon.) Tessék megpróbálni mást tenni! (Derültség a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! A dolog ugy történt, hogy ezek a horvátországi képviselők — én akkor beteg voltam, a Margitszigeten gyógykezelés alatt állottam — felkerestek és elmondták nekem a következőket : Mi csak halljuk, hogy ilyen és ilyen törvényjavaslat benyújtása, szándékoltatik ; velünk nem közölték annak tartalmát, de értesültünk arról, hogy abban a pragmatikában a nyelvre vonatkozó ilyen és ilyen intézkedések foglaltatnak. Kérjük az urat, legyen olyan szives, vesse magát közbe a kereskedelemügyi minister urnái és kérjen tőle legalább annyit, hogy előzetesen közölj ék velünk ennek a törvényjavaslatnak szövegét, hogy azután megmagyarázhassuk otthon a dolgot barátainknak és felvilágosíthassuk a kormányt arról, hogy ebből kellemetlenségek származhatnak. Kijelentették előttem, hogy a legnagyobb készséggel hajlandók ezen szerintük nem is egészen megfelelő állapotot minden kifogás nélkül tovább tűrni, ugy, a mint az jelenleg fennáll, de az ellen, hogy a vasutak területén a magyar nyelvre vonatkozó intézkedés törvényhozásilag mondassék ki, kénytelenek volnának életre-halálra protestálni. Én megvizsgáltam akkor ezt a kérdést és most egy indokomat elmondom, a többitől tartózkodom, mert közjogi vonatkozásúak és mert abszolúte nem szándékozom ma sem ebben a kérdésben a magyar álláspontot a legtávolabbról is gyengíteni Én elmentem Kossuth Ferenczhez és kérve-kértem őt, hogy vigyázzunk, mert ezen a területen olyan konfliktus fog előállani, amelyet felidézni tisztára felesleges dolog, mert hogy azután miként tudjuk majd rendezni, azt nem tudom. Elmondottam indokaimat Kossuth Ferencz előtt a tekintetben, hogy én nem tartom szerencsésnek ezt a kérdést a törvényhozás elé hozni. Most elmondom egyetlenegy indokomat. Ha az valakit nem kapaczitál, nem tehetek róla ; a többitől tartózkodni akarok. A kiegyezési törvénynek kérdéses 57. §-a azt mondja, hogy a közös kormányzat minden közege kizárólag a horvát nyelvet használja Horvátország területén. Ne tessék tehát itt arról beszélni, hogy a közhivatalnokok között nagy különbség van büntetőjogi szempontból és magánjogi szempontból, bár szerettem volna, ha a két nagy jogász nekem ezt a disztinkcziót bővebben megmagyarázza vala. Nem erről van szó, hanem arról, hogy közege-e az államvasutaknál levő hivatalnok a magyar W-