Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-367
367. országos ülés 1912 április 16 án, kedden. 117 T. képviselőház! Annyira tisztelem HorvátSzlavonországoknak autonómiáját, hogy én belügyeikbe egyáltalában nem kivánok beavatkozni. Vannak azonban egyes jelenségek, a melyeket nekünk is figyelembe kell vennünk és fel kell hoznunk, hogy nyilvánvalóvá legyen, hogy milyen módon dul most Horvátország területén az önkényuralom az alkotmány teljes felforgatásával, hogy ezáltal is tiltakozzunk az ellen, hogy ez nem a mi akaratunkkkal, nem a mi hozzájárulásunkkal történik. Magyarország, minden népének ugy e hazában mint a társországokban az alkotmányos szabadságát tiszteletben tartja, a magyar nép maga is szabadságszerető, szabadságot akar magának, mások szabadságának elkobzásán nem telik tehát öröme és ez nem is érdeke Magyarországnak és a magyar nemzetnek és e hibás politika ellen mi tiltakozunk, nemteszszük ezt magunkévá, a közszabadság védelmére kelünk, ugy az anyaországban, a mi hazánk területén, Magyarországban, mint a társországokban, mert a közszabadságok megőrzése egyszersmind az alkotmány biztositéka, az alkotmány biztositéka ugy itt az anyaország, Magyarország területén, mint Horvát-Szlavonországokban. Nem telhetik örömünk a sajtószabadság elkobzásában, a gyülekezési jog felfüggesztésében, azokban az apró tűszurásokban, bosszantásokban és azon jelenségekben, a melyeket előttem szólott t. barátaim megvilágítottak. Ily módon a sajtószabadságnak, a gyülekezési j ognak, a közszabadságok védelmi biztositékainak elkobzásával nem lehet rendet teremteni egyetlenegy országban sem ; igy csak még jobban elkeserítik azokat, a kik máris el vannak keseredve Magyarország ellen és csak azt érjük el, hogy azok, kik ilyen helytelen politikát akarnak gyakorolni Horvát-Szlavonországokkal szemben, csak a horvátoknak még nagyobb méltatlankodását s haragját szitják és pedig nem magukkal szemben, a kik annak tulajdonképeni okai, hanem a magyar nemzettel szemben, a mely pedig erről nem tehet, a mely ebben egyáltalában nem hibás, (ügy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! A mikor ebből a szempontból kell tiltakozó szavunkat felemelnünk innen, a hol minden szabadságjognak, a mely üldözve van, védelmére szoktunk kelni, egyszersmind rá kell mutatnunk azokra a közjogi veszedelmekre, a melyek Horvátország mai felfordult állapotában kifolyólag a magyar közjog terén is előfordulhatnak. Előttem szólott t. barátaim már rámutattak, de ismételnem kell a nagyobb világosság kedvéért, hogy az 1868: XXX. törvényczikk 34. §-ának rendelkezése tulaj donképen illuzóriussá tétetik, mert hiszen a horvát országgyűlésnek kiküldött tagjai kell hogy részt vegyenek a magyar országgyűlésen : Tegyék fel, hogy a mit emlegetnek most, a magyar országgyűlés fel lenne oszlatva. Az ő megbízatásuk az 1873 : XXXIV. törvényczikk ide vonatkozó 4. §-a szerint mindaddig tart, a mig a magyar országgyűlés maga is fennáll, azonban, ha a magyar országgyűlési cziklus véget ér, akkor az uj országgyűlésre már nem érvényes a horvátszlavón képviselők kiküldetése és igy a mandátumok végérvényesen megszűnnek. Hát, t. ház, ha most feloszlattatnék a magyar országgyűlés és összehivatnék az uj képviselőház, ebben a kérviselőházban már nem volnának jelen a horvát képviselők, a horvát kiküldöttek nem vehetnének részt, megszűnnék a mandátumuk és a magyar országgyűlés csonka lenne, a magyar országgyűlés nem határozhatna olyan dolgokban, a melyek Horvátországot is érdeklik, vagy a melyek Horvátországgal együtt Magyarországot Ausztriával szemben érdeklik, semmiféle közös ügyben költségvetést nem tudnánk letárgyalni, semmiféle ujonczmegajánlási és más egyéb kérdésben nem határozhatnánk. Látjuk tehát, t. képviselőház, hogy ez a rendelkezés, a mely Horvátországban az alkotmányt ilyen módon felborította, nemcsak ott teremt viszás és az aíkotmánnyal homlokegyenest ellentétes állapotokat, hanem alkalmas arra is, hogy Magyarországon is felforgasson minden alkotmányos rendet, hogy az a veszedelem, a mely Horvátországot érte, egyszersmind minket is, a mi országunkat is sújtsa. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Mi óhajtottuk magunkat tájékoztatni (Zaj. Elnök csenget.) a kormány szándékai és tervei felől. Óhajtottuk tájékoztatni magunkat a kormány argumentumai irányában is, hogy meghalljuk mindazokat az érveket, a melyek arra indították a kormányt, hogy meglepetésszerűen ilyen állapotokat teremtsen Horvátországban. Mindezt óhajtottuk, mert ez a dolog érdekel minket is, mert nekünk is létérdekünk az, hogy Horvátország miképen viselkedik velünk szemben. Hiszen bármennyire fájlaljuk is, hogy ellenséges viszonyban kell élnünk Horvátországgal — a miről mi nem tehetünk, a minek mi okai nem vagyunk — hibáztatjuk azt a politikát, a mely kiindulási pontjában, megnyilatkozásának formáiban minden egyéb, csak rem rendes, csak nem alkotmányos, hanem erőszakos, a mely erőszakot itt Magyarországon is éreztetni akarnak velünk szemben, a mely ellen azonban a magunk részéről meg fogjuk tenni a tőlünk telhetőt. Ez a rendszer természetesen nem tetszhetik nekünk sem, ezzel szolidaritást nem vállalhatunk s épen ezért óhajtottuk megtudni az igen tisztelt kormányelnök úrtól, hogy mi indította őt és kormányát ilyen elhatározó és ilyen végzetes, esetleg kárhozatos lépésekre Horvátországgal szemben, a mely lépések nemcsak Horvátországot sújtják, hanem sújtanak minket is. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Gróf Batthyány Tivadar, Polónyi Géza és Polónyi Dezső képviselőtársunk is többször intézett e tárgyban interpelláeziót a kormányhoz ; az igen tisztelt ministerelnök ur mégis hallgat. Pedig, ha a kormányelnök urnak egy ilyen fontos, az alkotmány létérdekébe vágó kérdésben, sőt nemzetünknek, hazánknak létérdekébe is vágó kérdésber hallgatnia nem államférfiúi bölcseség,