Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-367

116 367. országos ülés 1912 április 16-án, kedden. Benedek János: T. képviselőház ! Az az ellenszenv, a melyet Horvátországban az egész magyar nemzet ellen tervszerűen és igazán helytelenül szitának, — mert hiszen a magyar nemzet a horvátok ellenszenvére nem szolgált rá, ha van okuk haragudni, akkor csak egy pár vezető magyar politikusra neheztelhetnek, de nem az egész magyar nemzetre — mondom, ez az ellenszenv nem ejthet engem tévedésbe és nem tehet engem habozóvá egy pülanatig sem akkor, mikor az alkotmányosság megvédelmezéséről van szó, a mely nekünk magyaroknak a horvátokkal együtt közös kincsünk. A mikor az én szomszédom háza ég, akkor nem szabad egy pillanatig sem haboznom a felett, hogy mert a szomszédom ellenséges indulattal van irántam, vagy mert ellenem uszitják, gyűlöletet szitnak benne ellenem, azért ne siessek szomszédom égő épületének a mentésére. El kell hárítanom a tüzveszedelmet nemcsak emberbaráti jószívűségből, de saját jól felfogott érdekemből is, mert különben a szomszédom házán kiütött tűz az én hajlékomra is elharapódzik. Nemcsak önöket mentem tehát, t. horvát testvéreim, magunkat is, a mikor napirend előtti felszólalás alakjában ugyan, de felszólalok a mostani viszonyok közt, mert azt az állapotot, a mely ez idő szerint Horvátországon van, a melyet a kormány Horvátország területén most inaugurált, nemcsak a horvátok szempontjából, nemcsak a horvát alkotmányosság szempontjából, de a magyar alkotmány szempontjából is halálos veszedelemnek tartom, nemcsak rájuk nézve, de magunkra nézve is. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Felfüggeszteni az alkotmányt, királyi biztost nevezni ki: ilyen alkotmányjogi eljárást sem a horvát közjog, sem a magyar közjog egyáltalában nem ismer. A mi nyakunkra is küldtek annakidején királyi biztost, a mint előttem szóló t. barátom, Ábrahám Dezső képviselőtársam, már hivatkozott arra és a királyi biztos kiküldetése felől a magyar országgyűlésnek volt már alkalma nyilatkozni. Azt a levelet, azt a jóformán nyílt parancsot, a melyet a kiküldött királyi biztos a képviselőház akkori elnökéhez intézett, az elnök egyszerűen visszaküldte a királyi biztosnak, mert Magyarországon királyi biztosokat egyáltalában el nem ismerünk, a magyar közjog királyi biztosról nem tud, a-magyar alkotmány szerint más kormányhatóság nem lehet, mint az országgyűlés kebeléből, az országgyűlés többségéből kikerülő kormányzat, mely a saját felelősségére intézi az ügyeket és feleíős az országgyűlésnek. Királyi biztosi intézmény lehetett a múlt időkben, de nem az országgyűlés hozzájárulásával, az mindig csak az uralkodói önkény kifolyása volt, a melynek ellenében mindig fentartotta a nemzet a maga alkotmányszerü jogát és a mi sérelem volt Magyarországra nézve a múltban és a jelenben, az sérelem Horvátországra nézve is, mert királyi biztosokat sem Magyarország, sem Horvátország területén elismerni, tisztelni, elfogadni nem tartozunk. Székely Ferencz igazságiigyminister: Rohonyi is királyi biztos volt Karlóczán! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Az megint más !) Hock János." Az egyházi autonómiára vonatkozólag és nem az alkotmány konfiskálására! (Zaj.) Benedek János: Igazat adok a minister urnak annyiban, hogy az egyház autonómiájában Ö felsége a maga főfelügyeleti jogánál fogva bárhol, a református egyházba is királyi biztost küldhet ki; a görög-keletiek statútumában pedig egyenesen benne van. Ez azonban a most szőnyegen levő alkotmányjogi kérdéssel össze nem téveszthető. Hock János: Ugy van! Nem szabad összezavarni ! Jónás Ödön: Hát Tisza Lajos Szegeden! Benedek János: A királyi biztosság létesítése ellen határozottan küzdenünk kell, annál inkább, mert ö felsége pár nappal azelőtt, hogy a királyi biztost nyakára küldte Horvátországnak, szózatot intézett magyar népéhez, a melyben azt mondotta, hogy, mióta az alkotmányt helyreállította, vagyis koronáztatása óta mindig az alkotmányhoz tartja magát és hogy a nemzet ezen alkotmányos rend zavartalan birtokában és elvezetében van. Ez az alkotmány nemcsak a mienk, hanem Horvátor szagé is, mert habár Magyarország és Horvátország közt van külön megegyezés, a mely nálunk az 1868 : XXX. törvényezikkben van beczikkelyezve, azonban a magyar alkotmány azért magában véve egységes és oszthatatlan, mint a magyar állam. Mi állami közösségben élünk, a mely állami közösség több országból áll, ezen állami közösség egyik országa Horvátország, a mely társországunk és Szent István király birodalmának összes alkotmánya van akkor megsértve, mikor ezen állami közösség egy kiegészítő alkotó része, egyik társországunk ilyen módon támadtatott meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ismétlem tehát, elsősorban sérelem a királyi biztosi intézmény létesítése, a mely merő ellentétben áll Ő felségének a királynak pár nappal ezelőtt történt azon nyilatkozatával, a mely szerint a nemzet zavartalan birtokában és élvezetében van az alkotmányos rendnek. Igenis, nincs birtokában, mert, a mit megkíséreltek Magyarországon, hogy királyi biztost küldtek az ország nyakára, az ismétlődött meg, brüszkebben, lenn Horvátországban és ennek a megismétlődésnek következménye az, hogy mi, a kik pedig nemzeti szempontjainkat mindig igyekezünk megvédelmezni a horvát u. n. túlkapásokkal és izgatókkal szemben, a kik nemzetünkkel, az egész ország népével akarják éreztetni haragjukat egy-két, velük szemben méltatlanul eljáró magyar államférfiú hibás politikája miatt, mondom, most mi vagyunk kénytelenek védelmére kelni az üldözött alkotmánynak, mert az az alkotmány nemcsak az övék, az az alkotmány egyszersmind a mienk is. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.)