Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-367

367. országos ülés 1912 április 16-án.j kedden. 1 15 nem hittak össze az országgyűlést, Horvátország­ban bárom hónappal a feloszlatás után a tartomány­gyűlést nem hivják egybe, a magyar országgyűlés pedig megalakul: ki fogja akkor a horvát képviselő­ket ideküldeni ? Talán a királyi biztos fog rendel­kezni, a mikor nincsen Horvátországban autonóm tartománygyülés ? Ki és hogyan fogja akkor fel­küldeni azt a negyven képviselőt, a kinek meg­bízatása a magyar országgyűlés feloszlatásával eo ipso megszűnik ? A magyar országgyűlés tehát meg sem alakulhat, mert nincsen meg az a létszáma a képviselőknek, a mint ezt a törvények előírják. Bogdán ZsivkÓ : Nagy tévedés ! Ábrahám Dezső: Méltóztassék megnézni az 1868: XXX. t.-czikk, vagy pedig az 1873. évi XXXIV. t.-czikk 4. szakaszát, a mely kiegészíti az 1888 : XXX. t.-czikket; meg méltóztatik abból győződni, hogy annak illető szakasza ezt tökéletes világossággal előírja. De, t. képviselőház, ily módon nemcsak a magyar országgyűlés lesz csonka, hanem a dele­gáczió is, a melyre önök talán még több súlyt vetnek, mint a magyar országgyűlésre, mert oda sem lehet megválasztani azokat a horvát kép­viselőket, a kiknek megválasztása megint a horvát autonóm gyűlés jogkörébe tartozik. Még egy körülményre óhajtok ráutalni. Mikor a magyar nemzeti u. n. ellenállás alkalmával az egész ország lánggal égett a magyar vezényszó érdekében, akkor segédkezet kaptunk horvát testvéreinktől is. Méltóztassék csak megnézni a lapok közleményeit, a melyek a horvát és magyar álláspontról szóltak. Drohobeczky most már körösi püspöki állást betöltő képviselőtársunk pedig lelkes beszédet intézett a magyar képviselőkhöz, hogy a magyar és horvát testvériséget megerő­sítse. Mikor ily jelenségekkel találkozunk a múlt­ban, akkor nem lehet mondani, hogy csupán horvát részről van félreértés, mert bizony töké­letlen politika a magyar kormányzat politikája is, midőn a horvát akcziót ily erőszakos reakczióval akarja letörni, a mi mindent fog szülni, csak jót nem. Abban a nézetben vagyok, hogy az 1868 : XXX. törvényezikk kereteit kell betartanunk és betar­tatnunk horvát részről is. Ettől egy tapodtat sem térhetünk el. Azt, a mit ez a törvény a hor­vátok részére biztosit, meg kell tartanunk, de viszont követeljük, hogy ők is e törvény keretein belül tartsák magukat. A mennyiben a kormány ilyen keretben tartja kormányzat programmját, azt helyesnek ismerem el, de egy sajtóhadjárat jogosultságát, a mely a személyi és jogbiztonsá­got is veszélyezteti, helyesnek el nem ismerhe­tem. Királyi biztosokkal még nem lehetett sebe­ket gyógyitani, a mint hogy nem lehetett a ma­gyar országgyűlésen ejtett sérelmet sem meg­gyógyítani ; itt is helyre kellett állítani a régi politikát. Elő kellett venni Deák Ferencznek azt az álláspontját, a mely a rosszul begombolt mellényre utal. Ha t. horvát testvéreink azt hi­szik, hogy ezúttal- rosszul begombolt mellény­nyel állunk szemben, tessék megkezdeni a kigom­bolkozást, de ugy, hogy az őszinte szivet mutas­son és ne haragosat. De nemcsak a horvát lapokat konfiskálják Horvátországban, hanem a magyar lapokat is. Legutóbb megtörtént, hogy a Budapester Pressé­nek azt a számát, a mely a horvát állapotokról szólt, elkobozták. Nagyon közel vagyunk Horvát­országhoz és nincs kizárva, hogy az ottani poli­tikát átültetik magyar területre is. Mert ha Khuen a magyar szent korona országainak egyik területén vállalja a királyi biztosi intézményt, nem sok választ el bennünket attól, hogy ezt Magyar­országra is bevezesse. (Mozgás és ellenmondás jobbfelől. Elnök csenget.) Igen, tisztelt igazságügyminister ur, fájdalom, a magyar történelem már igen sok szomorú példát mutatott erre. És ha nem tiszteljük a magyar koronának azon területét, a mely legszorosabb kapcsolatban van Magyarország területével, akkor bizony nincs kizárva, hogy a magyar koronának többi területein is hasonló intézkedéseket fognak tenni. Hiszen a kormány az én felfogásom szerint nem is járt el valami ügyesen a királyi biztosi in­tézmény életbeléptetésével. Ha attól félt, hogy a horvát képviselőházban olyan többség alakult ki, a melyik megtagadja az 1868 : XXXVIII. t.-czikk alaptételeit, megtagadja a közösséget a magyar korona többi országaival, a magyar királysággal, akkor is elég ideje és alkalma, lett volna, hogy a mi­kor az összeült sabor ezt a törvénytelen határozatot kimondja, akkor küldjön ki királyi biztost. Miért siettek annyira ennek a királyi biztosnak a kire­vezésével ? Akkor talán igazolt lett volna a királyi biztos kinevezése, (Felkiáltások a szélsőhaloldalon : Akkor sem '.) akkor talár nem lehetett volna ellene szólni, mert hiszen alaptörvényt támadott volna meg a horvát sabor, de addig, mig befejezett té­nyekkel nem állunk szemben Horvátország részé­ről, nem lett volna szabad ilyen preventív politikai intézkedésekkel már előre kompromittálni nemcsak a magyar kormányzati politikát, de az egész Magyarországot, (ügy van! a szélsobaloldalon.) Oda konkludálok, t. ház, hogy ne méltóztassa­nak ezt a horvát politikát folytatni, mert ez nem szül jó eredményeket. Itt, igenis, erős kéz kell, de nem erőszakos kéz. Itt kell az a kéz, a mely, ha lehet, a megértést inaugurálja, de ha nem lehet, akkor is van arra nagyon, de nagyon sok eszköz, hogy ne királyi biztossággal, ne erőszakoskodással, ne a sze­mély- és vagyonbiztonság veszélyeztetésével, ne sajtóhadjárattal, hanem más eszközökkel, jDarla­mentáris és alkotmányos eszközökkel törje le a magyar kormány azokat az aspirácziókat és konsj:>i­rácziókat, a melyekre már régen felhivtuk a mi-, nisterelnök ur figyelmét, de a melyekkel szemben elmulasztották idejében megtenni a megfelelő intézkedéseket. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Elnök: Gróf Zichy Aladár ! (Felkiáltások: Nincs itt!) Benedek János! 15-

Next

/
Thumbnails
Contents