Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-365

08 565. országos ülés Í912 április 13-án, szombaton. Elég lesz talán ezen néhány szemelvényből levonnom azt a konklúziót, hogy maga az a királyi biztosi intézmény, mely az én becsületes meggyőződésem szerint a magyar törvényekben sehol sem leli gyökerét, Európát foglalkoztatja, azzal a soha általam nem hallott és nem ismert popánczczal, hogy Horvátországban magyar abszolutizmus van, A történelem ekkora hamisitása: magyar abszolutizmus ! Es nekünk, mint nemzetnek, el kell viselni, el kell tűrni ennek az odiózus fogalomnak minden ránk nehezedő káros konzekvenczíáit és semerről nem látunk és nem kapunk támogatást. Ilyen időkben nagy szükség volna rá, hogy az ország egyetemes, osztatlan bizalmával dicsekedő kormány kezelje az ügyeket, ugy hogy lehetővé tétessék minden pártra nézve kifelé való demonstrácziója annak, hogy akkor, mikor nemzeti államunk területének integritásáról, a nemzet becsületéről van szó, csak egy vélemény van és ez a magyar közvélemény. Fáj dalom, lehetetlen erre számitani azon viszonyok között, a melyekbe minket az igen tisztelt kormány legutóbbi cselekedete belehajtott. Napról-napra -mélyebben és tágabban mutatkozik köztünk az az ür, mely nemcsak elválaszt, hanem élet-halálharczra szólit bennünket. En, t. ház, kötelességszerüleg rá akarok mutatni arra, hogy ennek a királyi biztosságnak most elrendelt institucziója milyen veszélyeket rejt magában, tisztán alkotmányjogi szempontból reánk, mennyire fokozza a mi ügyeinkbe való beavatkozásnak a külföld részére való lehetőségét és mennyire veszélyes az a jövendő szempontjából is. Kijelentem, hogy nem axiómákkal akarok a t. ház elé állani, még kevésbbé szándékozom egyéni appreciációm alapján Ítéleteket mondani a ház előtt, hanem kötelességszerüleg aggodalmákat terjesztek elő és várom a t. kormánytól azoknak eloszlatását, ha lehet, megczáfolását, mindenesetre várom azután azt, hogy alkotmányjogi szempontból legitimálja nemcsak előttünk, de a külföld előtt is azokat az intézkedéseket, a melyeket, egyelőre az én felfogásom szerint, törvény ellenére tett. Már maga az a tény, hogy a kormány, ismételt figyelmeztetés daczára, nem nyúlt az alkotmány által biztosított azon fegyverhez, hogy az általa is tudott propagandával szemben Horvátország területén a büntetőjogot vette volna igénybe, mint alkotmányosan jogosult fegyvert, hanem e helyett egy politikailag indokolatlan, semmi körülmények között czélra nem vezethető abszolutisztikus intézkedéshez nyúlt a magyar nemzet nevében, már ez maga mélyen aggasztó jelenség. Ahhoz, hogy valakivel szemben, a kivel mi egy egyezményes törvény alapján állunk mostani közjogi viszonyunkban, mint szerződés-szegő féllel szemben eljárhassunk feltétlenül szükséges nemcsak a nemzetközi jog, hanem egyáltalában a közjog szempontjából az, hogy a jogszüntető vagy jogváltoztató tény kétségtelenül megállapítva feküdjék a nemzetközi nagy areopág előtt is. Most elrendeltetik egy királyi biztosság és kérdve-kérdem a magyar képviselőház összes képviselőitől; találunk-e a magyar képviselőház annáleseiben olyan hitelt érdemlőleg igazolt tényt, vagy okiratot, a mely minket jogosítana arra, hogy bizonyítottnak vegyük- azt, hogy Horvátország a maga részéről a kiegyezési törvényt megszegte ? Én keresve keresem és nem jutok másra, mint hírlapi közleményekre és itt a házban részünkről tett interpellácziókra, a mely interpellácziók tényálladékát azonban épen ez a ministerelnök ur letagadta, sőt lemosolyogta, később már válaszra sem méltatta, (Ugy van 1 balfelől.) ugy, hogy abszolúte nem marad számomra más, mint a tapogatózásnak az a tere, a mely engem kizárólag a hírlapi közleményekre utal és akkor megkapom azt a választ, hogy ezt el kellett rendelni, mert fenyegette Magyarországot az, hogy a horvát sábor fog egy határozatot hozni, a mely a Magyarországtól való elszakadást mondja ki és megtagadja a képviselőknek az országgyűlésre való küldését. Bármilyen jóakarattal viseltessem is a kormány támogatása tekintetében, nem vagyok hajlandó ilyen alapon ilyen súlyos következményeknek kitenni egy nemzetet és nem vagyok hajlandó ezt jognak, alkotmánynak és törvényesnek elismerni. Megjegyzem, hogyha, a mint tudom, igaz az, hogy igenis van Horvátország területén, fájdalom, nem is kevés, hanem igen sok katilináris egzisztenczia, a kik a trialisztikus délszláv propaganda szolgálatában valósággal hatalmat szerveznek Magyarország ellen, még sem szabad ilyen egzisztencziák törekvéseit jogszüntető vagy jogváltoztató tényként akczeptálni. Én a magam részéről nyíltan és őszintén kijelentem, hogy ha csakugyan igaz, hogy ott nincsen már egy Magyarországhoz szitó, nincsen egy, a Magyarországgal kötött kiegyezést respektáló többség, sokkal helyesebbnek tartottam volna, hogy ez az országgyűlés összehivatik és ez az országgyűlés valóban meghozza ezt a határozatot. Mert akkor, t. képviselőház, a nemzetek ítélőszéke előtt joggal mondhattuk volna, hogy azokkal az emberekkel szemben minden kivételes intézkedés helyes és jogosult, mert hatalmi tényen alapszik, azokkal szemben, a kik maguk szegték meg azt a törvényt és kiegyezést, a mely a két nemzet politikai palládiuma alatt áll. Székely Ferencz igazságügyminister; Preventive nem jobb intézkedni ? Polónyi Géza: Hiszen annak a preventív intézkedésnek is alapjának kellene lennie. Hiszen interpellácziómnak egyik czélja az, hogy én alkalmat adjak a t. kormánynak arra, — ez az egyik kérdésem — hogy mutasson hát nekünk tényeket, állítsa össze az adatokat, a melyek nemcsak ezt az országgyűlést, hanem a velünk foglalkozó egész művelt külföldet meggyőzik arról, hogy ez a prevenczió szükséges volt ós hogy tényleg