Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-347

347. országos ülés 1912 február 21-én, szerdán. 93 polgári erkölcsöket megóvni akarja. A főváros közgyűlése már 1906-ban és 1909-ben is felirt a belügyi kormányhoz, és előadva azt, hogy milyen rettenetes pusztítást visz véghez a budapesti polgárok erkölcsében, családi és gazdasági életében a hazárdjáték, kérte, hogy a belügyi kormány keressen és találjon módot a kihágási büntető­törvénykönyv megfelelő megváltoztatásában, vagy a klubok és kaszinók alapszabályainak revideá­lásával arra, hogy a kaszinókból a hazárdjátékokat kiüldözhessék. Sajnos, mindezideig ebben az irányban semmi sem történt. A fővárosnak joga van hozzászólni a Margit­sziget bérbeadásához, mert a fővárosi pénzalap­ból lett ennek a vételárnak túlnyomó része ki­fizetve, és a fővárosi pénzalap van kötelezve az évi 210.000 koronát kitevő amortizáczió megfize­tésére, továbbá, mert a fővárosi pénzalap tulaj­donjoga van bekebelezve a Margitszigetre, — mondom — ezen okoknál fogva a főváros közön­ségének nemcsak kötelessége e kérdések iránt érdeklődni, hanem joga is van a kérdéshez hozzá­szólni és nagy aggodalommal várjuk a Margit­sziget bérbeadását, mert az a kaszinó, a melynek megnyitása állitólag a bérleti szerződés értelmé­ben meg lesz engedve, a mai tökéletlen törvényes rendelkezések mellett teljesen alkalmas arra, hogy a Margitszigeten egy játékbank, helyesebben mondva egy játékbarlang létesüljön, (Ugy van! Ugy van ! balfelöl.) És ne méltóztassék azt hinni, t. képviselőház, hogy ez az idegenforgalmat emelni fogja, mert azok a kalandorok, azok a nagyurak, azok a léha emberek, a kik játékbarlangot keresnek, egyúttal egyéb kellemességeket is keresnek azokban a nagy nemzetközi fürdőkben, a hova járnak. Ennek csak a budapestiek lesznek az áldozatai, a magyar állampolgárok kebeléből fognak azok az áldozatok kikerülni, a kikben az ilyen léha élet és szen­vedélyek iránti hajlam amugyis megvan és a kiknek csak alkalom kell." (Igaz ! ügy van! bal­felól.) És ne téveszszen meg bennünket, t. kép­viselőház, az a jelszó sem, hogy csak kaszinót engedélyeznek és ebbe a kaszinóba is csak ugy lesz szabad bejutni és ott játszani, mint egyéb kaszinókban. Osztendében, Montekarlóban sincs egyéb, mint kaszinó engedélyezve. Azok, a kik hazárdjátékot akarnak játszani, kénytelenek tag­sági jegyet váltani, ugy Ostendében, mint a monte­karlói kaszinóban, de azért a kaszinójelleg sem Montekarlóban, sem Osztendében a hazárdjáté­kosok számát nem csökkentette és az alkalmat mindenkinek csábítóan nyújtja. A mikor tehát ebben a formában megengedtetik a hazárdjáték, hogy a kaszinói tagnak szabad a kaszinóban tennie azt, a mit akar, akkor tág és nyilt kaput nyitunk meg annak a törekvésnek, hogy a Margitszigeten egy játékbarlang létesüljön, a mi pedig Budapest székesfővárosának csak erkölcsi és anyagi veszé­lyét és rósz hirét jelentheti, Ez ellen tehát óvást kell emelnünk. Ezekből kiindulva, t. képviselőház, én a magam részéről el tudom képzelni azokat a fel­tételeket és módokat, a melyekkel magánvállal­kozásnak a kezébe lehet adni a Margitszigetet. Két garancziát kérek és keresek. Az egyik az, hogy a főváros közönsége részére a szigetre való belépés igen mérsékelt árak mellett biztosittassék, a mely árak még a vasárnapi napon leszállitassanak és az ingyenes népkert is létesíttessék ; a másik pedig az, hogy sem kaszinónak, sem klubnak, sem semmiféle más ilyenformáju intézménynek ott a hazárdjáték meg ne engedtessék. (Helyeslés a baloldalon.) Mindezek alapján bátor vagyok az igen t. ministerelnök úrhoz, a ki egyúttal a Közmunka­tanácsnak elnöke és igy elsősorban van hivatva eldönteni azt a kérdést, hogy a Margitsziget milyen vállalkozó kezébe kerüljön, a következő interpelláczóit intézni (Halljuk! Halljuk! Ol­vassa) : 1. Van-e tudomása a ministerelnök urnak arról, hogy a közmunkatanács a Margitszigetet 60 évre egy nagyobbrészt külföldiekből üzleti czélokra alakult vállalatnak bérbe akarja adni ? összeegyeztethetőnek tartja-e azt az 1908. évi XLVIII. t.-czikk 6. §-ának azon kijelentésével, hogy a sziget egész területe örök időkre nyilvános kert gyanánt tartandó fenn, továbbá a törvény parlamenti tárgyalása idején elhangzott azon autentikus nyilatkozattal, hogy a sziget felső része ingyenes belépéssel népkertnek tartassék fenn ? Polónyi Dezső: Az alsó része pedig sport­telepnek ! Pető Sándor : Igen, az alsó része sporttelepnek. Polónyi Dezső: Szép sporttelep, már két bérházat építettek oda ! Pető Sándor (olvassa) : 2. Minthogy a Margit­sziget tulajdonosa a fővárosi pénzalap és minthogy az okból a bérbeadásnál a székesfővárost is meg­illeti a hozzászólás joga, hajlandó-e a ministerelnök ur intézkedni, hogy a bérleti szerződés megkötése előtt erre nézve a székesfőváros közönsége is meg­kérdeztessék ? 3. A bérlet megkötése esetére hajlandó-e gondoskodni arról, hogy a margitszigeti belépő­díj legalább vasárnapokra tetemesen leszállittas­sék és különösen arról, hogy a Margitszigeten mindenféle formában — tehát ott esetleg alakuló kaszinóban vagy klubban, körben is, minden fajtájú hazárdjáték kizárva legyen ? Elnök : Az interpálláczió kiadatik a minister­elnök urnak. Rudnyánszky György jegyző: Posgay Miklós! Posgay Miklós: Kérem interpelláczióm elő­terjesztésének elhalasztását. Elnök : A t. ház hozzájárul. Rudnyánszky György jegyző: Mádí-Kovács János! Elnök : Nincs itt! Rudnyánszky György jegyző: Sümegi Vilmos! Elnök : Szombatra kérte interpellácziójának elhalasztását. A t. ház ehhez hozzájárul.

Next

/
Thumbnails
Contents