Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-347

94 547. országos ülés 1912 Rudnyánszky György jegyző: Ábrahám Dezső ! Elnök: A jövő szerdára kérte interpelláczió­jának elhalasztását. A t, ház ehhez hozzájárul. Rudnyánszky György jegyző: Pop Cs. István! Pop Cs. István : T. képviselőház ! (Háüjuk!) Interpelláczióm tárgya a nagyváradi róm. kath. szemináriumból kizárt román kispapok ügye. Ezen ügy körülményeinél fogva országos jelentő­ségűvé vált és erre való tekintettel igyekezni fogok a legnagyobb objektivitással ismertetni, annál is inkább, mert igen sok mellékkörülmény szövő­dött össze az ügyben, a mely arra tendál, hogy el­homályosítsa a valóságot. Hogy a t. háznak tiszta képe legyen erről az esetről, bátor leszek némi históriai reminiszczencziákat is felemliteni. A görög­katholikus püspökségnek azon joga, hogy növen­dékeit a nagyváradi róm. kath. szemináriumban neveltethesse, egybe esik majdnem az Uniónak történelmi tényével. De már Mária Terézia és II. József idejéből vannak legfelsőbb elhatározások, dekrétumok, melyek elrendelik, hogy bizonyos számú görög katholikus papnövendék a róm. kath. papnevelő intézetben neveltessék. Ez az állapot tartott 1857-ig, a mikor is ö Felségének legmagasabb elhatározása folytán a magyar­országi róm. kath. püspökök a nagyváradi görög katholikus román püspökkel egyetemben az úgy­nevezett vallásalapba három millió forintot fizet­tek úrbéri kötvényekben és pedig azon czéllal és rendeltetéssel, hogy ezekből alapítványok, ille­tőleg stipendiumok alkottassanak, a melyekből a növendékeket kineveljék. Bátor voltam ezen rövid történelmi remini­szencziát felhozni csak azért, hogy megmutassam a t. háznak, miszerint a görög katholikus püspök­ségnek azon joga, hogy a róm. kath. szeminárium­ban növendékeket neveltessen, sem a szeminárium elöljáróságától, sem tanári karától, sem rektorá­tól, sem pedig a mindenkori püspöktől nem függ. 1857-ben, a mikor ez az alap kreáltatott, meg­állapittatot az is, hogy e vallásalapból a nagy­váradi görög-katholikus püspökségnek papnevelés czéljából hány stipendium adassék, nevezetesen 32 növendék részére állapítottak meg stipendiu­mot. Ministeri rendelettel állapíttatott meg to­vábbá, hogy 14 papnövendék Nagyváradon nevel­tessék. Ezeket szükségesnek tartottam felemli­teni, különösen azok felvilágosítására, a kik nagy hangon hirdették e szomorú ügy különböző fázisaiban, hogy joguk volt őket kirekeszteni, mert kegyelemből, másnak a pénzén neveltettek az intézetben. I. Lipót császár és a többi uralkodók (Fel­kiáltások a jobboldalon : Császárról beszél ! Nekünk királyunk van.) a kik óriási erőfeszitéseket tettek, hogy az uniót létrehozzák, gondoskodtak arról is, hogy a görög-katholikus egyház el legyen látva anyagilag és azoknak a nagy adományozóknak, a kik a római katholikus egyházat olyan busásan látták el, talán joguk volt gondoskodni a szerény görög-katholikus egyházról is. Jó lesz ezt tudniok azoknak, a kik fejedelmi ellátásban részesülnek e február- 21-én, szerdán. hazában és a kik, ugy látszik, ezenközben meg­feledkeztek a kölcsönös keresztényi szeretetről. Az esetben magában, a mint azt egyes lapok leírják, lehetetlen tisztán látni. Egy tény van, a mely megdönthetetlen, hogy t. i. a hadjárat a teológusok ellen azon a réven kezdődött, hogy ők maguk közötti társalgásban románul beszéltek. Fontolóra kell venni a modern életet és a modern élet viszonylatait is és hogyha betekintünk a leg­utolsó kis szervezetbe is, a mely nem dicsekedhe­tik évezredes .múlttal, mint a hatalmas katholikus egyház, azt látjuk, hogy a mikor ilyen kirekesz­tésekről, kizárásokról van szó. bizonyos formalitá­sok mindenütt megtartatnak, hogy legalább a forma épségben maradjon. A jelen esetben ugy adják elő ugy a kispapok, mint a görög-katholikus egyházi hatóság tagjai egyhangúlag, hogy a motívum, a közvetlen inditó ok az volt, hogy a folyosón két román kispap beszélt románul és a ductor ebből casus bellit csi­nált, feljelentette a prefektusnak, a prefektus az alkormányzóhoz, ez pedig a főkormányzóhoz szaladt és a következménye az volt, hogy igenis a megszólított kispap kijelentette, hogy ha ő az anyanyelvének használatában akadályozva volna, ezt olvan nagy sérelemnek tekintené, mintha hitét kellene elhagynia. Ez jogos kijelentés, minden önérzetes embernek igy kell nyilatkoznia, a mint azt hiszem, hogy önök sem tűrnének magyar embert maguk között, a ki azt mondaná, hogy képes lemondani anyanyelvéről. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem is kívánta senki! Cicero 'pro domo beszél!) Béla Henrik : Nem mondta azt senki ! Pop Cs, István : Én hozzá vagyok szokva ilyen közbeszólásokhoz, csak azt hiszem, hogy t. kép­viselőtársaimnak volt alkalmuk a lapokban ol­vasni, hogy még a sajtó ama része is, a mely ki­hívóan ellenszenvvel tárgyalja az ügyet, azt álla­pítja meg, hogy a román nyelv, vagyis az anyanyelv használata volt az első inditó ok a kirekesztésre. Béla Henrik: Nem, hanem a tüntetés a magyarság és a magyar nyelv ellen ! Pop Cs. István : Ezen ügy lefolyása közben azon megállapodás jött létre a papnevelő intézet elöljárósága, rektora és tanárai részéről egyfelől, másfelől a gör. katholikus püspökség megbízottai részéről, hogy mindaddig, mig ez az ügy le nem bonyolittatik, a fejleményekről semmit sem fog­nak hirlapilag közzétenni. Ennek daczára, — emlé­kezhetünk reá — már az esetet követő 12 óra múlva az aradi és a nagyváradi vasárnapi lapokban, de leginkább a keddi, február 13-iki lapokban rész­letes és tendencziózus közlemények jelentek meg, a melyek közül különösen egy budapesti lap, a mely keresztény gondolkodásúnak legkevésbbé sem nevezhető, a gör. kath. papságot olyan invek­tivákkal illeti, a melyeket én a ház iránti tisztelet­ből itt nem is ismételhetek. Egy hang (abaloldahn): HátBalázsfalván mit csinálnak ? • ---

Next

/
Thumbnails
Contents