Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-347

m 3^7. országos ülés 19X2 február 21-én, szerdán. ment, mint a főváros, egyhangú örömmel fogadta el a Margitsziget megvételéről szóló javaslatot, mert. az akkori ministerelnök a. parlamentben nyíltan kifejezte, de a törvényjavaslat indokolásában is benne volt, liogy tervbe vétetik az, hogy a sziget felső része és az ujabb feliszapodás folytán nyerendő rész népkertnek tartassák fenn és a sziget felső részén ingyen legyen a szigetre való belépés. Nyilvánvaló, hogy a főváros és az állam ezt az áldozatot az üdülésre szoruló fővárosi közönség érdekében hozta meg és az lebegett a szeme előtt, hogy a szigetnek legalább egy része, mint népkert ingyenes belépéssel a főváros népének érdekeit szolgálja ; s a mikor a sziget felső részére tervezett hid majd elkészül, akkor épen a főváros legszegényebb vidéke, a budapesti III. kerületi és a hatodik kerület kültelkének népessége igen közel és kényelmesen megtalálja üdülő helyét. A mikor ilyen intencziókkal szerezték meg a Margitszigetet és annak kezelését a fővárosi közmunkatanácsra bizták, akkor meglepett mindenkit azon nyilvánosságra jutott terv, hogy a közmunkatanács egy magánvállatatnak 60 évre bérbe akarja adni a Margitszigetet és a mint most nyilvánosságra jutott, oly feltételek mellett, a melyeket mindennek lehet nevezni, csak kedvezőknek nem. Nevezetesen már eddig be van fektetve 6 millió K tőke, a feltöltésekbe, a Margitsziget nagyobbitására pedig még négy millió, ugy, hogy be lesz fektetve 10 millió K tőke, az amortizácziós évi részlet pedig 210.000 K. Ezen magánvállalat mindössze 210.000 K évi bért fizetne vagyis fizetné a pénzalap által eddig a jövedelemből fizetett évi amortizácziós részletet, azonban a 10 mülió K befektetési tőkének semmiféle kamatozása nem volna a vállalkozó által fizetett bérösszegben. Mert azt nem lehet komolynak tekinteni, hogy ezen vállalkozó a többféle czimen leszámított kiadások után megmaradó tiszta jövedelemnek 40 %-át is esetleg köteles lesz bér gyanánt fizetni. Ha egy magánvállalkozó, egy üzleti czélokra alakult részvénytársaság arra van kötelezve, hogy bizonyos kiadások és hasznok után megmaradó tiszta jövedelemnek 40 %-át bér gyanánt fizesse, akkor egész nyugodtan állithatom, hogy ez a magánvállalat mindig oly üzleti kiadásokat és rezsimet.fog produkálni, hogy az így számba jövő tiszta jövedelemnek 40 %-a egyenlő legyen a semmivel. Azonban én nem erre fektetem a fősúlyt. Én a magam részéről szívesen volnék hajlandó abba is belenyugodni, hogy a Margitsziget fejlesztése, modernizálása, kényelmesebbé és kellemesebbé tétele czéljából szükséges befektetések megszerzésére, a Margitsziget fellendítésére magánvállalat alakuljon, és annak adjuk bérbe a Margitszigetet, feltétlenül kívánatos azonban, hogy a szerződésnek garancziái legyenek egyrészt arra nézve, hogy érvényesülhessen a törvényhezásnak az az intencziója, hogy a sziget örök időkre a nép üdülésére szolgáló nyilvános kert legyen, továbbá, hogy legalább is a felső xésze népkert legyen, a hová a pclgárság belépti-dij nélkül mehet és általában a jelenlegi tulmagas belépti-dij lehetőleg leszállittassék. Ez az egyik irányzat, a meiyre garancziát kell keresni, mert ezért hoztunk áldozatot. De még sokkal fontosabb része is van ennek az ügynek. Évtizedek óta kisért már bennünket a vállalkozások sokszor felbukkanó vágyakozása, a mely szerint a Margitszigetből játékbankot akarnak csinálni az u. n. idegenforgalom érdekében; Bródy Ernő: így nem kell! Pető Sándor : Az idegenforgalom hangoztatása e téren teljesen értéktelen frázis. Mert egy világvárosnak nem azokból a léha kalandorokból rekrutálódó idegenforgalomra van szüksége, (TJgy van! jobbfdöl.) mely ezeket odavonzza, a hol a játékbankok vannak. Egy világváros számára az ilyen idegenforgalomnak semmi jelentősége nincs és nem ez az idegenforgalom az, a mely Európa egyéb nagyobb városainak gazdasági életében jelentőséggel bir. Ugy látszik, hogy azok az idegen vállalkozók, a kik már sokszor megkísérelték, hogy a Margitszigeten a közönség kirablására játékbankot szervezzenek és rendezzenek be, most végre megtalálták az ügyes formulát és czélhoz jutnak, azt mondván, hogy mi nem akarunk játékbankot, mi csak a jogot akarjuk megszerezni, hogy egy klubot, egy kaszinót rendezhessünk be a Margitszigeten, a mely kaszinóban ugyanazon szabályok szerint fognak játszani, mint a főváros egyéb kaszinóiban. Ez a forma megkerülése a lényegnek, a nélkül, hogy a lényeget elveszítené, ig:y czélhoz jutnak-. Hiszen mindnyájan tudjuk, milyen szerencsétlen a kihágási büntetőtörvénykönyv hetedik fejezetének szövege, hogy manapság mennyire elharapózott épen a büntetőtörvénykönyv ezen tökéletlenségénél fogva Budapesten mindenféle hazárdjáték, hogy Budapest majdnem minden kerületében szerény exisztencziáj u polgárok a legfényesebb klubokat tartják fenn áldozat nélkül, tisztán a baccaratból és egyéb hazárdjátékokból nyert jövedelem árán, ezen kaszinók lelketlensége folytán nagy mértékben elharapózott a hazárdjáték Budarjesten már a polgári körökben is. Mert addig nem volt baj, migcsaka Kossuth-utczai exkluzív kaszinókban lehetett hazárd-játékot folytatni, de a mióta a Budapest minden kerületében megalakult polgári körökben is folynak ezek a hazárdjátékok, ezek már oly veszedelmes mértéket öltöttek, (Ugy van I Ugy van ! jobb felől.) hogy a főkapitány évi jelentéseiben is több esztendő óta mindig kikel ez ellen és keresi a módját annak, hogy ezen hazárdjátékok üldözhetők és kiirthatok legyenek. A kihágási büntetőtörvénykönyv 7. fejezete szerint csak kávéházakban ós kávéházformáju nyilvános helyeken vannak tiltva az ilyen hazárdjátékok. A szabály az, hogy nincs joga beleszólni semmiféle hatóságnak abba, hogy alapszabályokkal működő klubbokban milyen játékot űznek. Ezért érdekel ez a kérdés mindenkit, a ki a fővárosi ügyeket figyelemmel kiséri és a ki a