Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-347
78 347, országos ülés 1912 február 21-én, szerdán. indokból, hogy magyar ember. (Igaz! Vgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Nem visszhangzik-e az önök kebelében is az a fájó sóhaj, a mely ilyenkor, legalább belőlem kitört ? T. képviselőház ! Az legyen a 67-es paritás, hogy Ausztriában nem lehet a közös ministerium élén két magyar ember és akkor a csere abból álljon, hogy eltávolítják arról a székről azt, a ki biztosan tud magyarul, hogy cserébe kapjunk érte valakit, a kinél kétes, hogy magyarul beszél-e % (Igaz ! Vgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Ellenmondások jobbfelől.) KÚ(1 Béla: Esterházy Pálnak is mennie kellett! (Zaj.) Polónyi Géza: Mi okon kell a magyar nemzetnek épen ezen pillanatokban ezt a súlyos arczulcsapást szótlanul eltűrni ? (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Ez az olajág !) De nem hagyom ki válságos jelenségeink közül azt sem, hogy én aggódó tépelődéssel látom, milyen módon döngetik a kaput az internaczionalizmus, a vallást, a hazát, tulajdont tagadó szervezetek. Es t. képviselőház, a történelmileg adott ezen pillanatokban a magyar törvényhozás termében — a ministerelnök ur szavaihoz fűzöm ezt, a mit mondok — a körül vitatkozunk, hogy a vesztegetőkből és megvesztegetettekből álló nemzedékben ki a bűnös : az-e, a ki megvesztegetteti magát, vagy pedig az-e, a ki veszteget. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton : Becstelenség mind a kettő! (Mozgás a jobboldalon és a közéfen.) Polónyi Géza : Egy világtörténetirónak tollára méltó helyzet ez és talán jogosrdt arra, hogy a a magyar törvényhozás termében ezek felett a kérdések felett egy kicsit számolgatva is gondolkozzunk. Hát, t. képviselőház, ha én azt látom, hogy ilyen viszonyok között megindul egy békeakcziónak nevezett tervnek végrehajtására az a törekvés, hogy megoszlást keltsenek a hadakozó és függetlenségre törő pártok soraiban, (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor én azon meggyőződésre jutok, hogy nem lenne-e azokhoz a politikus és kimagasló férfiakhoz méltó, ha ilyen viszonyok között felállanának a magyar parlamentben és azt mondanák, ahol ily arczulcsapásokat kinál nekünk a czezárisztikus hatalom az osztrák érdekekkel szövetkezve, ott egy szivvellélekkel tagadjuk meg az eszközöket, hogy ily szövetséges birodalmat továbbra fentarthassanak. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez Európa előtt bizonyítaná, hogy még létezik magyar nemzet és van magyar nemzeti önérzet. De, t. képviselőház, a helyett az izolálás politikájára törekedni és az obstrukcziót elitélni. talán nem egészen szerencsésen választott fegyver. Baross János: Két hónap előtt a képviselő ur is erre törekedett! (ügy van ! a jobboldalon. Zaj.) Polónyi Géza: Hazudik ! Sohasem mondtam. (Nagy zaj. Rendre ! Rendre / a jobboldalon.) Beszédem fonalán meg fogja találni a t. képviselő ur is, ha jól emlékszik, szavainak helyesbítését. Ma is azt mondom, — sajnálom, hogy ily közbeszólásokra kell reflektálnom, — ma is azt fogom mondani t. képviselőtársamnak, várja be beszédem fonalát, a mig rátérek. Hogyha azt látom, hogy lényeges nemzeti követelményeink teljesítése kináltatik fel, és ha t. barátaim lényeges nemzeti követelmények teljesítését megakadályoznák azzal, hogy a választási reformot akkor is előtérbe tolnák, igenis akkor én is azokhoz csatlakozom, a kik az izolálást követelik. Ez lényegesen más, mint a mit ő mondott. Ezt példákkal illusztrálhatom. Majd talán felsorolok néhányat. Próbálja meg a t. képviselő ur, próbálja meg, vegye rá a kormányelnököt, kérje meg gróf Andrássy Gyulát, hogy kínálja fel nekünk a magyar vezérleti és vezényleti nyelvet. (Vgy van l a szélsőbaloldalon.) Próbálja meg a t, képviselő ur. (Mozgás a jobboldalon ; felkiáltások : Megpróbálták!) A mint én barátaimat ismerem, egy sem lesz közülök, a ki ehhez hozzá nem járulna ; másrészt ha mégis megtennék, igenis, én leszek az első, a ki követeli az izolálást. (Vgy vanl a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, nagyon, sajnálom, hogy ki kellett zökkennem e nagyon malicziózusan tett közbeszólásra. T. barátomtól legkevésbbé vártam volna. (Mozgás.) Én abszolúte nem szándékoztam senkivel szemben aggresszive fellépni. Tessék megvárni. Nekem épen az az álláspontom, hogy azok a követelések, a melyeket én eddig hallottam, mint békepropozicziókat, azok sohasem képeztek alapot obstrukczióra, ma sem fognak képezni, hanem igenis lényeges, a nemzeti jövendőt messze időre biztosító oly követelések tekintetében, a melyeket mindig követelt a nemzet, igenis, szívesen hozzájárulok a béke megteremtéséhez. (Mozgás.) T. képviselőház ! Vissza kell térnem gondolatmenetemhez, és nagj-on szeretném, ha a t. képviselő ur legalább e napon lehetővé tenné nekem, hogy az eltökélt mérsékelt hangon foglalkozhassam a kérdéssel. Az izolálás kérdésénél máradtam, és köteles vagyok e gondolatot egy kis történelmi ténynyel is kiegészíteni. (Halljuk!) Azt, hogy a véderőhöz osztrák szomszédaink hozzájussanak a magyar nemzet követeléseinek megtagadása mellett, ezt a törekvést már régen ismerjük, hosszú harczokból álló történelem kapcsolódik hozzá. A függetlenségi és 48-as párt, mely zászlajára a jogegyenlőséget, a függetlenséget és a vallásszabadságot irta, programmja szerint az önálló hadseregért küzdött. Elkövetkezett azonban egy korszak, midőn hosszú századok mulasztásait azzal kellett jóvátenni, hogy midőn az 1867. évi XII. t.-czikkben biztosított nemzeti jogokkal szemben uzurpáltatott egy úgynevezett korlátlan felségjognak nevezett fen tartott jog alapján az, hogy a nemzetnek nyelve felett más diszponáljon, ezt az állapotot megszüntessük és a nemzet számára a jogokat visszaszerezzük, (Zaj
