Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-347

3í7. országos iilés Í912 február M-en, szerdán. 79 jobbfelől. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) T. ház! Ez a harcz lefolyt, s e liarcznak egyik dicsőséges epizódja az, mely gróf Apponyi Albert működését örökiti meg. Mikor én múltkor egy izben a nemzeti harczról és illetve az obstrukczióról beszéltem, nem emlékeztem meg gróf Apponyi Albert személyéről. Azért cselekedtem ezt, mert mindig tudtam, hogy a mennyire örök hálára kötelező és maradandó becsű az a működés, melyet gróf Apponyi Albert a nemzeti jogok kivívásáért folytatott, magának az obstrukcziós küzdelemnek ő sem akkor, sem máskor szolgálatában nem állt. Már abban az időben is, mikor az a küzdelem dicsőséges befejezéssel kecsegtetett, volt ilyen izolálási kisérlet. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Szinte örülök, hogy most alkalom kínálkozik, hogy ezt itt a t. ház színe előtt történethűen leszegezhessem. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) 1906. évi április 4-én történt. Vannak róla feljegyzések, vannak róla irott okmányok, de van róla az emlékezetnek az a feljegyzése is, hogy akkor megpróbálták a küzdő táborok között és pedig a koalizált pártok között az izolálásnak fegyveréhez nyúlni és a küzdő tábort megosztani. Felkérem gróf Andrássy Gyulát és gróf Zichy Aladár képviselőtársaimat, szíveskedjenek visszaemlékezni az 1906. évi április 4-én történtekre. Akkor szintén megkiséreltetett az együttküzdő pártok szétválasztása és egy tervvel álltak elő, hogy a Kossuth Ferencz vezetése alatt álló függetlenségi párt hagyja cserben a vele küzdő néppártot és alkotmánypártot, alakítson külön kormányt. Akkor történt, hogy Kossuth Ferencz elnöklete alatt megtartott konferenczia ezt a dolgot — gróf Andrássy Gyula fog legjobban emlékezni-rá milyen szavakkal — a politikai erkölcsökbe ütközőnek ítélte. (Zaj jobbfelől. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak !"] Polónyi Géza : A függetlenségi párt akkor ettől az izolálási tervtől elfordult, hogy a vele együtt küzdött pártokkal folytassa tovább a harczot, illetőleg a békére vezető akcziót is. T. képviselőház! Emlékezzünk vissza e dologra; én csak azért hoztam és hozom ezt fel, mert mint az evangélium mondja, a mit nem kívánok magamnak, nem tenném másnak. Abban, a hogy ma megindul a függetlenségi pártok között való izolálásra törekvő proczesszus, rendkívül érdekes jelenséget fedezek fel, mert valóban nem lenne rossz üzlet, hogy a nagy nemzeti ellenállási harcz után, a melyben a nemzet fellángolva követelte jogainak érvényesítését, a történetbiró azzal számolhatna be, hogy megkaptuk a véderőreformot és megkaptuk a függetlenségi pártokat, az egymás ellen küzdő tábort a nélkül, hogy a nemzet lényeges követeléseiből csak egyetlenegyet is teljesítettek volna. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azok a hírek, a melyek itt lázítják a kedélyeket, a melyek közül az egyik példának okáért itt van a kezemlen, és a mely arról ad hirt, hogy a Kossuth Ferencz vezetése alatt álló függetlenségi párt egyenesen arra szövetkezik, hogy a leghatározottabban elitélje a további obstrukeziót, mondom, ezek a hirek, kapcsolatban a hozzájuk fűzött feltételekkel, teljesen légből kapottak, és én egy pillanatig sem kételkedem e hirek valótlansága tekintetében, mert hiszen a Kossuth-pártról ilyent feltételezni nem lehet, nem szabad, és ez nem fog bekövetkezni. Annak idején, mikor a koaüczió ellen kísérelték meg az izolálás politikáját, olyan pártok küzdöttek együtt, a melyek elvi alapon különböztek egymástól, és pedig lényegesen, és mégis a függetlenségi párt a vele küzdő szövetségestársaival meg tudta találni a megállapodásnak azt a módját, a mely az együtt vívott harczban együttesen követelte az elért eredmények dicsőségét. Lehetséges azt feltételezni, hogy a választói jog kérdése miatt, a mely a függetlenségi és 48-as pártnak programmja jóformán azóta, a mióta létezik, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) csupán azért, mert külső jelenségek bizonyos lidércznyomást keltenek, vagy mondjuk, aggodalmakat ébresztenek, még mielőtt rnegkisérelnők az egymással való békés egyetértést, harczba kerüljünk egymással ezért a véderőj avaslatért, a mely most napirenden van ? Nem. Én egy pillanatig sem kételkedem benne, hogy a história a nemzeti ellenállás nagy küzdelmének nem ilyen befejezését rejtegeti jutalmul számunkra. Én remélem, hogy a legrövidebb idő alatt a nemzet is meg fog róla győződni, hogy a függetlenségi pártnak minden árnyalatában megvan a legjobb szándék egy tisztességes békének megkötésére, de egyúttal megvan az az elhatározás is, hogy az a béke nem lehet másként, mint a nemzet jogainak lényeges kivívásával és azonkívül az annyiszor megígért és a nép számára ma már föltétlenül szükséges általános választói jog törvénybe iktatása. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egy hatig (jobbfelől) : Hol a titkos ? Polónyi Géza : Hogy ne legyek hosszadalmas, rá kell térnem a kérdések lényegére. Kegyes engedelmükkel előre jelzem, hogy különösen a perrendtartás 80. §-a tekintetében szándékozom pár észrevételt tenni. Mielőtt azonban erre rátérnék, sorban kell foglalkoznom azokkal a feltételekkel, melyekkel gróf Apponyi t. képviselőtársam az úgynevezett békeakcziót bevezette. Én nem hírlapi közlemények után, nem szállongó, susogó hirek után, hanem a kezemben lévő hiteles napló alapján akarnám összeállítani azt, a mi békefeltétel gyanánt előterjesztetett. (Halljuk! Flottjuk! a szélsőbaloldalon.) Ennek a révén elsősorban egy outsider-nek látszó dolgot kell konstatálnom, mely a kezemben lévő napló szavai szerint a következőket állapítja meg : Barabás Béla t. kéj> viselőtársam, a mint beszédjében kifejtette, határozati javaslatot terjesztett elő, még pedig január hó 26-án, a melynek előzetesen indokolásául azt mondja : »hanem igenis mindazokkal a fegy-