Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-347
347. országos ülés 1912 február 21-én, szerdán. 77 lyozom — az önök álláspontja szerint, az önök felfogásának megfelelőleg, de erre vonatkozólag azután tudnunk kell igenis, hogy mi az önök álláspontja, ismernünk kell nemcsak egy általános jelszót, hanem annak a jelszónak némi magyarázatát és értelmét is. Hock János: Ez nem lesz meg, de Ígéret az lesz ! Désy Zoltán : Ezek voltak azok, a mik a fennforgó kérdésekre nézve álláspontomat fedik. Vagyis: a költségekre vonatkozólag tisztába akarok jönni a végleges tehertöbblettel, hogy elbírálhassam, megfelel-e az egyfelől a tényleges szükség által kívántaknak, másfelől pedig olyan-e, a mely a nemzet áldozatkészségét nem meriti ki oly módon, hogy ennek következtében a nemzet elsőrendű életérdekei kielégítést ne nyernének ; (Elénk helyeslés a haloldalon.) tisztába kell jönnöm a kérdés ama részével is, hogy ezen imminens nagy terhek mellett el van-e szánva a kormány a nemzet áldozatkészségét igénybevenni a végből is. — és erről most szélesebb körben nem akarok nyilatkozni, mert épen a választói joggal van összefüggésben (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) — hogy az az abnormális állapot a mi állami életünkben a műveltség elemeinek megszerezhetésére nézve még mindig mutatkozik, a legközelebbi évtizedben elenyésztethető legyen ; (Helyeslés a baloldalon.) az Apponyi Albert gróf által felállított követelményekre vonatkozólag, újból hangsúlyozom, az 1888 : XVIII. t.-czikkre és a perrendtartásnak a szolgálati nyelvről való intézkedéseire vonatkozólag követelünk, vagy legalább is én követelek a magam részére megnyugtató nyilatkozatokat; a mi pedig végül a választói jogot ületi, ebben csak ugy tudok megnyugodni a ministerelnök ur kijelentésében, és csak ugy fogadok el egy bizonyos kötelező formában a párt és a kormány által tett kijelentést, ha legalább valaminémü meghatározást nyer annak a választójognak a tartalma, a melyet a ministerelnök ur megalkotni akar. (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Polónyi Géza képviselő urat illeti a szó. (Zaj jobbfelől.) Polónyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon : Helyre !) Elnök : Csendet kérek, v. ház ' Polónyi Géza: T. képviselőház! (Folytonos nagy zaj. Halljuk ! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Géza : T. ház ! Hosszú tépelődés után, (Mozgás és derültség a jobboldalon.) nem is egészen a magam jószántából kértem az engedélyt a mélyen tisztelt elnök úrtól, hogy felszólalhassak. (Halljuk!) Beköszöntőül már előre jelzem, hogy nem jövök a békének olajágával. . . (Nagy derültség a jobb- és baloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Ezt tudtuk! Biztos, hogy nem lesz, béke! Derültség jobbfelől.) B. Podmaniczky Endre: Már nagy baj van! (Derültség. Mozgás és zaj a jobb- és szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! (Folytonos zaj.) Kérem a t. házat, szíveskedjék csendben maradni. (Halljuk ! Halljuk !) Polónyi Géza: ... pedig talán beszédemből is meg méltóztatnak majd győződni arról, t. ház, hogy aligha volt vagy van ebben a parlamentben valaki, a ki őszintébben, igazabban óhajtaná a nemzet és király közötti kibékülésnek szolid alapokra épített azt a históriai tényét, a melynek alapján nemzedékek hasznos munkának szentelhetnék a törvényhozás idejét. Azonban, t. képviselőház, a rothadt békét mindennél rosszabbnak tartom a világon, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Mozgás és derültség jobbfelől.) és a nemzeti követelések, a nemzet jövendője szempontjából sokkal szerencsésebbnek tartom, ha egy, a nemzet jogaiért küzdő kisebbség letöretik, elsöpörtetik, semmint hogy meghunyászkodó megadással (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) adjuk fel a nemzet minden jogát. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház, nem titkolom, nagyon sötétnek látom ma Magyarország helyzetét és aggódó féltéssel kisérem nemzetem jövőjének alakulását. Nem szándékozom hosszabb, messzebb területekre kiterjedő elkalandozással ezt a kérdést bővebben megvitatni, csak a szemünk előtt levő jelenségekre akarok utalni, hogy azután azokból konkluzumomat megfelelőleg levonhassam. Röviden csoportosítva arra kérem t. képviselőtársaimat, fordítsák tekintetüket néhány pillanatra arra, mi történik Zágrábban; mi történik Szerajevóban ; mi történik Zárában ; mi történik Triesztben és mi történik Prágában. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Es Bécslen ! Wienben ! Mozgás a jobboldalon. Elnök csenget.) Majd erről is beszélek mindjárt. Nem akarok sem a többségnek, sem a zsurnalisztikának semmiféle szemrehányást tenni; nem érzem magam erre jogosítva, de elhiszik nekem, t. ház, hogy ha a történelem fonalán egy nemzet szótlanul tűri meg törvényhozásában azt, hogy saját államának területén és a szövetséges államnak területén nap-nap mellett meggyalázzák a nemzeti zászlót (Igaz! Ugy van! ha'felöl.) a nélkül, hogy egy jajszó, egy panaszszó hangzanék fel, . . . Valentsik Ferencz : Nemzeti kormány ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nemzeti munka ! Zaj a jobboldalon.) Polónyi Géza: . . . nem történelmi jelenség-e t. ház az, hogy annak a nemzetnek a soraiban, a hol ez hallgatással lehetséges, már baj van ? (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elég csak az, a mi szemünk előtt ma lejátszódik, hogy egy velünk szövetséges viszonyban élő államban, a melynek számára ma tőlünk a nemzetnek vér- és pénzáldozatát követelik az elvisélhetetlcnség súlyos terhével, meg kell érnünk, hogy valakinek magasabb állásban el kell hagynia állását csak azon
