Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-346

54 3t6. országos ülés 1912 február 20-án, kedden. választások révén többséget kapnak, akkor én a magam részéről semmi akadályt nem gördítek a törvényjavaslat elé, leszerelek mindeféle ellenállást. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) De a meddig azt látom, hogy a többség nem kapott a nemzettől megbízatást a katonai javaslatoknak ilyetén alakban való keresztülhajtására, addig, mivel én nem tartom ezt a parlamentet illetékesnek, a katonai javaslatok megbuktatására törekszem. (Helyeslés a báloldalon.) A t. ministerelnök ur ismételten kijelentette, hogy a választói jogot mai formájában fentartani nem szabad, mert azt ezelőtt 60 évvel csinálták, azt újra kell megalapozni, és pedig ugy, hogy a demokráeziának megfeleljen. Ha ezt a ministerelnök ur kijelentette, mivel e kijelentésekkel a saját pártja is egyetért, akkor teljesen jogos a 'függetlenségi pártnak az az álláspontja, hogy ez a parlament nem illetékes a javaslatok keresztülvitelére, hanem ha az uj választási törvényt komolyan meg akarja csinálni, csinálja azt meg előbb és ha megcsinálta, az uj választási jog alapján kérdezze meg majd a nemzetet. A mit a ministerelnök ur mondott az uj választói jogra nézve, hogy haladó irányúnak, liberálisnak, demokratikusnak kell lenni: hát alapjában véve ez is szép kijelentés és már maga eredmény, hogy odáig jutottunk, hogy a ministerelnök ur ezt kijelentette. Azonban, t. ház, ezek mégis csak általánosságban vannak mondva, és mi többet várunk a ministerelnök úrtól: várjuk a javaslatnak egészében való beterjesztését és megalkotását, várjuk pedig azért, mert e szép kijelentések daczára mi magunk között tudjuk, hogy a mit az egyik haladásnak nevez, azt a másik még maradiságnak tartja, az egyik liberálisnak tart valamely intézményt, a másik pedig nem fogadja el liberálisnak. Ha tehát a ministerelnök ur kijelentette is, hogy ebben az értelemben óhajtja a választójogot megcsinálni, mégis tudnia kell a képviselőháznak, hogy mit ért a ministerelnök ur haladás alatt, hogyan magyarázza a liberalizmust és a demokratikus fejlődést. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. ministerelnök ur kijelentette, hogy a választói jogot ugy kell megcsinálni, hogy a magyar nemzet históriai szupremácziája meg legyen óva és meg legyen mentve. Azt hiszem, e téren nincs köztünk egyik párton sem különbség; azt hiszem, mindenki ezt akarja és pedig őszintén akarja, csak az a kérdés, hogy milyen eszközökkel akarja az egyik vagy a másik párt ezt biztosítani. Itt is ugy vagyunk, hogy a mit az egyik irányzat a magyar nemzet megerősítésére szolgáló eszköznek tart és hirdet, azt a másik irányzat a magyar nemzet szupremácziája ellen valónak tartja és hirdeti. Tehát itt is tisztába kell jönnünk a helyzettel, itt is tudnunk kellene a részleteket arra nézve, hogy mik azok az eszközök, a melyekkel a t. kormány és a többség a nemzet szupremácziáját megóvni akarja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Szabó István (nagyatádi) : T. képviselőház ! A ministerelnök urnak egyik kijelentését akarom még megemliteni. A t. ministerelnök ur hangoztatta, a mit sokszor hallottam mástól is, hogy a választójogot ugy kell megcsinálni, hogy az intelligencziának befolyása biztosittassék. Nem mondta meg azonban a ministerelnök ur, hogy milyen eszközökkel akarja biztosítani. Kijelentette azt is, hogy a pluralitást nem fogadja el és nem fogja megcsinálni. Helyeslem e kijelentését, de én ugy tudom, hogy a kik az intelligencziának befolyását biztosítani akarják a jövő választási törvényben, azoknak el kellene fogadni Andrássy pluralitási javaslatát, mert abban a többes szavazat megadása mellett ott volt az intelligencziának külön érvényesülhetési módja és joga, ott volt a cselédség kettős szavazatával a nagybirtok érvényesülhetési joga. Ezzel a kiváltságos választójogi törvényjavaslattal tehát, a melyet Andrássy beterjesztetett, lehetett volna biztosítani az intelligencziának külön előnyét és befolyását. De ha a t. kormány ezt a pluralitást elejti, a mit én csak őszintén üdvözlök a magam álláspontjából, ha ezt elejti és mégis az intelligencziának külön befolyást akar valamiképen biztosítani, akkor szeretném hallani, mik hát azok az eszközök, a melyekkel az uj választási törvényben a ministerelnök ur ezt biztosithatni gondolja ? Ha egy társadalmi rétegnek vagy osztálynak a többi felett külön befolyást biztosítunk, akkor ez kiváltság, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és ha ezt valaki végre akarja hajtani, akkor annak a kiváltság keresztülvitelére eszközök is kellenek. Már pedig éu, gróf Andrássy Gyulát kivéve, senkitől sem hallottam, — a ministerelnök úrtól sem, — hogy milyen eszközökkel akarják a népesség egyetemének fölébe helyezni az intelligencziát. Éu, a ki a népjogoknak vagyok hive, s azt tartom, hogy az az intelligenczia, a melynek egyrészt óriási vagyon van a kezében, a mi pedig nagy előny nemcsak a gazdasági és társadalmi életben, de a politikai élet terén is, másrészről pedig kezében van a szellemi tudás hatalma, a mi óriási erő a tudatlan néprétegek felett, mondom, én azt tartom, hogy az az intelligenczia, a mely ilyen hatalmas eszközökkel felruházva sem tudja fölényét és vezető szerepét a tudatán néppel szemben megtartani, nem is érdemli meg, hogy vezető szerepet játszszék. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Semmi szükség nincsen arra, hogy Magyarországon kiváltságokat létesítsünk, ellenkezőleg a kiváltságokat kell megszüntetnünk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) 1848-ban kimondták az egyenlőséget és a kiváltságok eltörlését, de nem hajtották teljesen végre ; s most a XX. században, a mikor uj alapokra akarjuk fektetni a nemzet fiainak jogait a választások tekintetében, hogy milyen arányban tudjanak befolyni az ország sorsának intézésébe, szóval a mikor ki akarjuk terjeszteni a jogokat, akkor a t. ministerelnök ur a többséggel együtt